Regisztráció Elfelejtette jelszavát?


A Fotóvilág működése

Alapszabályzat


Egyéni Photoshop oktatás


Mai albumajánlat

Birkás Sándor
Vegyes

Tegnapi albumajánlat

Pintér Gábor
Mohavadászat

Videóajánlat
Lépcsőszimfónia
kompozíciós esettanulmány

A kék óra Mikor és hogyan készítsünk "kék órás" képeket?


Tapétázás kisvakuval
video
Szarka Klára: A hírkép és a riport
tárgyfotó
Profi tárgyfotó egyszerű eszközökkel




Aktuális gyorstippünk:

Ha nincs kioldózsinór



Monitorkalibrációs segédábra



Profi monitorkalibráció ábrák:
www.lagom.nl


Mit ne tölts fel a Fotóvilágra?
Cikkek

Szabad itt fényképezni? 1.

2013-02-24 18:50:08

Dékán István

Szabad itt fényképezni?

Ha a címben feltett kérdésre röviden szeretnék válaszolni, akkor az mondanám, hogy nem. És ezzel be is fejezhetném a cikket. Kellően tömör lenne. Nos, azért a dolog nem ennyire egyszerű. Aki utcán, vagy emberek által látogatott belső terekben szeret fotózni, az hamar találkozik a szabad-nem szabad problémájával. Megpróbáltam utánajárni, hogy mi a helyzet ezzel a különböző helyszíneken.

Egy kis visszatekintés
Érdemes néhány mondat erejéig felidézni, a rendszerváltás előtti szokásokat, mert néhány mai jelenség innen származik. Az 1970-80-as években az utcán, étteremben szórakozóhelyen, buszon, villamoson vagy popkoncerten, nyugodtan lehetett fényképezni. Egy ideig sok koncertre is beengedtek a sajtóigazolvány felmutatásával ingyen. Később ezt megszüntették, mert sokan visszaéltek a lehetőséggel. A személyiségi jogokra akkor is oda kellett figyelni. Az volt az általános szabály, hogy senkit nem szabad lefényképezni felismerhetően olyan helyzetben, amiből vélhetőleg hátránya származhat. Rendőrt sem szabadott fényképezni munka közben.

Az utcán és egyéb közterületeken általában nem volt probléma. Tegyük hozzá, hogy ekkor az emberek még sokkal nyitottabbak és barátságosabbak voltak. Nem féltek a fényképezőgéptől és nem tekintettek ellenségként a fotósra. Az utcai fotózásnál leginkább az volt a gond, hogy aki észrevette a fényképezőt, az mosolyogni és pózolni kezdett. Ezzel lőttek a spontán képek készítésének.


Létezett azonban néhány neuralgikus helyszín ahol tilos volt a fényképezés. Mindenekelőtt ilyen volt a vasút területe. A pályaudvaroknál és a vasútállomásokon a peronoknál lehetett fotózni, mert ez a rész közterületnek számított. A síneket és a vasúti pályát azonban sehonnan sem szabadott lefényképezni.  Még a sínek felett áthaladó hidakról sem.

Nem lehetett fényképezni katonai és rendőrségi objektumokat, de a közelükben sem. Ebbe a minisztérium épületétől a gyakorlótérig többminden beletartozott. Ilyen helyeken áthúzott fényképezőgépet ábrázoló tábla tudatta a téblábolókkal, hogy fotózni tilos.

Az analóg korszakban alakult ki az a szabály, hogy múzeumokban és hasonló helyeken csak kézből lehet fotózni. Sem vakuzni, sem állványt használni nem szabad. Ezzel az volt a cél, hogy ne lehessen a műalkotásokat, kiállított tárgyakat jó minőségben reprodukálni. A múzeumok árusítottak albumokat és képeslapokat a gyűjtemény tárgyairól. Vigyáztak rá, hogy lehetőleg ne legyen konkurenciájuk.
Vegyük figyelembe, hogy a filmek érzékenysége meglehetősen alacsony volt. Az analóg korszakban a jó minőségű színes filmek ISO 50 vagy ISO 100 érzékenységűek voltak. Tehát a profi reprodukciót vagy tárgyfotót nem lehetett megoldani állvány vagy komoly vaku nélkül.  

Személyiségi jogok
Térjünk át a mai viszonyokra. Minthogy a helyszíneken emberek is vannak, nem kerülhetjük ki a személyiségi jogok említését. Ennél nem a lefényképezéssel van gond, hanem a nyilvánosságra hozatallal. Tehát azért senki nem emelhet szót, hogy az utcán lefényképezzük. Csak akkor jogos az aggályoskodás, ha ez a kép publikálásra is kerül.  A gyakorlatban azonban a nyilvánosságra hozatal nem ellenőrizhető, ezért a fotózással kapcsolatban szoktak kifogást emelni.

Gumiszabályok
Ma az az általános szabály, hogy ha valaki a képen felismerhető, akkor a kép publikálásához az engedélye szükséges. Jogi értelemben csak a két tanúval (vagy közjegyzővel) hitelesített írásbeli engedély számít engedélynek. Kiskapu, hogy beleegyezésnek számít az is, ha bizonyítható a ráutaló magatartás.
Egyszer egy kolléga megjelentetett egy képet, amin egy pár volt látható az utcán amint állnak és beszélgetnek. Ez a pár később jelentkezett, hogy nem egyeztek bele a fotózásba. Természetesen pénzt akartak. Pechükre a kolléga eléggé tapasztalt volt, ezért eltette a többi felvételt, amit ugyanakkor készített. Ezeken látszott, hogy a pár mosolyog, integet, pózol, majd (kérésre) beáll a beszélgetős helyzetbe. Minthogy mindez bizonyította, hogy tudtak a fényképezésről, sőt részt vettek benne, a ráutaló magatartás ténye bizonyított volt. Így a követelés elvesztette jogalapját. Csoport vagy tömeg fényképezésekor csak akkor kell engedély, ha valaki kiemelődik, hangsúlyozódik.

Az eddigiekből is látszik, hogy ezek gumiszabályok. Tehát fogalmaztak néhány szép, korrektnek tűnő szabályt, amiket a gyakorlatban nem lehet betartani és nem is tartanak be. Arra jók, hogy ha valaki úgy akarja, akkor hivatkozhat rájuk, vagy meg is büntethetnek valakit ilyen alapon, ha nagyon akarnak. Ugyanakkor képek milliói készülnek a szabály figyelmen kívül hagyásával, és nagyon kevés jogi problémáról hallani. Persze azért jobb vigyázni, az ördög nem alszik.

Különösen fontos tudni, hogy közfeladatot ellátó személyt munka (tehát a közfeladat ellátása) közben nem szabad felismerhető módon lefényképezni. Különösen vonatkozik ez a rendőrökre. A rendőrökön elöl és hátul azonosító szám is van. Ha ez látszik, akkor már a felismerhetőség megvalósul. De ha a közfeladat végzését tágabban értelmezzük, akkor ugyanez másokra vonatkozik. Ezek szerint a közterület fenntartóra, BKV ellenőrre, villamosvezetőre, parkolóőrre, utcaseprőre, de a tanárra vagy a postásra is. Kérdés, hogy az újságíró, a fotóriporter vagy a TV (online) operatőr munkája mennyire számít ebből a szempontból közfeladatnak.
Ez megint csak gumiszabály, hiszen, ha komolyan vennénk, akkor lehetetlenné válna a sajtó munkája. Az ellentmondást a hivatalos személyek arcának és más azonosításra alkalmas részeinek kitakarásával (blur, kockázás, stb.) szokták megoldani a publikálásnál. A rendőrség és más erőszakszervezetek tagjai esetében a szabály azért látszik indokoltnak, mert bűnözők, akik ellen fellépnek, esetleg utólag bosszút állhatnak, ha az intézkedő azonosítható. Más kérdés, hogy az utcán ácsorgó rendőr, aki ilyenkor is közfeladatot lát el, arca vagy azonosító száma miért nem publikálható. A választ elég, ha a jogalkotók tudják.

Múzeumok, kiállítótermek
Ezeken a helyeken a szabály nem változott. Tehát kézből lehet fotózni, állványról vagy vakuval nem. Annak megállapítása, hogy mi számít állványnak vagy vakunak, nem a teremőr, de nem is az igazgató feladata. Ezért a gépen lévő kis vaku is vaku, holott tudjuk, hogy ez nem alkalmas igényes reprodukció vagy tárgyfotó bevilágítására. Hasonló a helyzet az állvánnyal is. A botállvány (monopod) is állványnak számít. Nem érdemes a teremőrrel hosszas szakmai vitákba bocsátkozni.

Örülhetünk neki, hogy az illetékesek nem hallottak még magas érzékenységről, fényerős objektívekről és hírét sem hallották az optikai képstabilizátornak, nem is említve a Photoshop számos utólagos képkorrekciós lehetőségét. Psssz! Meg ne tudják, hogy a mai technika mellett a nyomdai (képeslap, falinaptár) minőségű felvételek elkészítése kézből is lehetséges. Különösen annak figyelembe vételével, hogy a múzeumok döntő többségében ideális a műtárgyak megvilágítása.
Még ezt kiegészíteném azzal, hogy a botállvánnyal szinte azonos hatékonyságú gépstabilizálást, a rögzítőzsinórt (zsinórállványt) végképp nem ismerik. Ezért szükség esetén ilyent használhatunk.

Persze célszerű tájékozódni. Vannak olyan múzeumok, különösen külföldön, ahol már ismerik a modern technikát. Ezért semmilyen eszközzel nem szabad fényképezni. Egyes helyeken le is kell adni a belépéskor a ruhatárban a fényképezőgépeket. Már olyam múzeumban is voltam, ahol a mobiltelefonokat is összeszedték! Szolidabb helyen nem veszik el a gépet, de termenként 2-3 teremőr figyel, és azonnal szól, ha fotóeszköz kerül elő. Gyanú esetén a távozáskor udvariasan bekísérhetnek a hivatalos helyiségbe egy kis baráti képnézegetésre. Tehát nem érdemes próbálkozni. 

Alapvetően a működő templomok is a múzeumokkal azonos szokásrendet alakítottak ki. Sokszor a templomban is vannak műkincsek, sokszor az egész épület annak számít. Itt azonban fokozottan kell figyelni az ott tartózkodók személyiségi jogaira. Különösen, ha hitéleti tevékenységet folytatnak, például imádkoznak. Itt is, de máshol is alapszabály, hogy ha valaki észreveszi, hogy fényképezik, és jelzi rosszallását, akkor nemcsak a fotózást kell abbahagyni, de illő odébb is menni. Ezzel egyértelműen jelezzük, hogy eleget tettünk kérésének. Különben könnyen zaklatásnak érezhetik tevékenységünket. 



BKV
Adatgyűjtésem során megpróbáltam a Budapesti Közlekedési Vállalat honlapján tájékozódni a fotózással kapcsolatos szabályokról. Nyomát sem találtam ilyen adatoknak. Egy percig sem gondoltam, hogy ez azt jelenti, hogy mindent szabad. Ezért elsétáltam a BKV Akácfa utcai központjába. A portás kérdésére elmondtam, hogy újságíró vagyok, és egy cikket szeretnék írni a fotózási szabályokkal kapcsolatban. Keresem azt az illetékest, aki válaszolni tudna a kérdéseimre. Némi telefonálgatás után összekapcsoltak a sajtóosztályon egy kedves hölggyel. Neki is elmondtam a dolgot, remélve, hogy felmehetek feltenni néhány egyszerű kérdést. Szinte lehetett hallani a telefonban, hogy a hölgy mosolyog, szinte kinevet.

- Az nem úgy megy kérem, hogy maga csak egyszerűen bejön ide kérdéseket feltenni. -
- Úgy tudom, hogy ez a sajtó osztály.
- Igen, de akárki nem jöhet be csak úgy kérdezősködni.
- Van újságíró igazolványom, szívesen megmutatom a honlapot is ahol publikálni szeretném a cikket.
- Ez nem úgy megy. Írjon nekünk egy e-mailt, névvel, telefonszámmal, elérhetőséggel, saját és a médium adataival. Pontosan írja meg a kérdést, és azt is, hogy milyen célból írja a cikket. Mi majd eljuttatjuk annak a kollégának, aki illetékes a megválaszolására. És majd válaszolni fogunk.
- Köszönöm szépen, így fogok eljárni.

Lehet, hogy én szeretem kissé leegyszerűsíteni a dolgokat. De úgy gondolom, hogy a fotózási szabályok annyira közérdekűek, hogy ezeknek simán fenn kellene lenniük a BKV weboldalán. Hiszen sokan fotóznak, így ez sokakat érdekelhet. Ezzel szemben a dolog nem hogy publikus lenne, de még személyesen meg sem lehet kérdezni.  Megírtam a levelet és egy hét múlva választ is kaptam. A pontosság kedvéért ezt ide másolom:

„A BKV Zrt. minden területén – az utasforgalom számára nyitott, illetve elzárt területeken is – a fotózás/forgatás írásos engedélyhez kötött.  Engedély a sajto@bkv.hu e-mail címre küldött levélben kérhető a kérelmező adatainak, valamint a felvételkészítés körülményeinek megadásával.
A BKV Zrt.-hez érkező kérelmeket a Tájékoztatási Osztály előzetesen kommunikációs és marketing szempontok alapján véleményezi.

Előzetes engedély birtokában, kézi kamerával, az utasok számára nyitott területeken, a jármű- és utasforgalom zavarása nélkül, az utazási feltételek betartásával – tehát érvényes jegy vagy bérlet birtokában lehet felvételeket készíteni. Vaku használata minden esetben tilos, mivel a behaladó szerelvény vezetőjét zavarhatja a villanófény. Fontos azonban tudni, hogy utasforgalomban a járműveken csak különleges esetekben engedélyezett a felvételkészítés, mivel elsődleges feladatunk az utazás- és a járműforgalom zavartalanságának biztosítása.

Balesetveszélyes, ezért nem adható engedély forgatásra/fotózásra járműveink vezetőfülkéjében, a feszültség alatti pályán, valamint a forgalomban lévő mozgólépcsőkön.

A BKV Zrt. járművein és megállóiban – más hasonló feladatkört ellátó vállalathoz, társasághoz hasonlóan – nem tiltjuk, s ellenőrizni sem áll módunkban a mobiltelefonnal vagy kisméretű kamerával történő spontán felvételkészítést, de felhívjuk utasaink figyelmét arra, hogy nem zavarhatják utastársaikat, a gyalogos- és járműforgalmat, illetve nem veszélyeztethetik a saját és mások biztonságát, azaz kötelesek betartani az utazási feltételekben foglaltakat.”

Ez eléggé korrekt, de a gumiszabály jelleg benne van. Az első részből úgy tűnik, hogy sehol sem szabad fényképezni. Beleértve a kocsibelsőt, a mozgólépcsőt, a megállót. Aztán kiderül, hogy a járműveken és a megállókban mobiltelefonnal és kisméretű kamerával mégsem tiltott a fotózás. Azt, hogy mekkora kamera számít kisméretűnek, nem definiálja semmi, tehát ez gumi. A publikált képből végképp nem lehet megállapítani, hogy mekkora géppel készült (lásd: full-frame MILC kamera).
A lényeget persze értjük. Szolidan, nem feltűnően, senkit nem zavarva és természetesen veszélyt, baleseti helyzetet nem okozva lehet fotózni. De ezek amúgy is általános fotóetikai normák.

MÁV
Írtam egy érdeklődő levelet a MÁV (Magyar Államvasutak Zrt.) sajtóosztályának is. Kaptam egy automatikus választ, hogy fogadták és majd válaszolnak. Ennek fél éve, válasz azóta sem jött. Ezek után az egyszerűbb utat választottam. Kimentem egy pályaudvarra egy feltűnő fényképezőgéppel. Mostanában sok biztonsági őr sétál a pályaudvarokon. Zöldessárga mellényt viselnek, úgyhogy eléggé feltűnőek. Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy várótermekben és a peronokon lehet fotózni, ez közterület. Könnyíti a helyzetet, hogy a pályaudvarokon elég sokan fényképeznek. Úgyhogy itt a fényképezőgép megszokott, nem törődnek vele különösebben. Ha mégis gond támadna, akkor lehet arra hivatkozni, hogy nincs kitéve tiltó tábla. Ez komoly érv.

A külső részek, a sínpályák viszont üzemi területnek számítanak. Ezért ide engedély nélkül sem belépni, sem fotózni nem szabad. Az engedély kérésével, kiadásával kapcsolatos szabályok a
http://www.mav.hu/szolgaltatasok/belepesifelvetelskeszitesiengedely.php

webhelyen találhatóak. A vasút persze nem ennyire egyszerű, ezért ezt a folytatásban még egy kicsit részletezzük.

 A folytatásban: éttermek, plázák, koncertek, általános lehetőségek, korlátok >>>

számláló

számláló