Dékán István

A cikk első része >>

Még egy kicsit a vasútról
A vasúti területeken két alapvető kategória van. Az utasok által látogatható és a nem látogatható területek. Azokról a helyekről, ahol az utasok a normál üzemelés során tartózkodhatnak, lehet fényképezni. Ahová az utasok nem mehetnek, onnan fényképezni sem lehet. Tehát nem az számít, hogy mit fényképezünk, hanem, hogy honnan. A korlátozás legfőbb oka a balesetek, veszélyhelyzetek megelőzése. Tudomásul kell venni, hogy a vasút veszélyes üzem. Az utasok az állomások peronján tartózkodhatnak, de a síneken például már nem. Ez egyébként legtöbb helyen ki is van írva. Tehát bármilyen jó nézőpont lenne egy sínpárról fényképezni, vagy a mozdonyt előröl fotózni, ezt a szabályok szerint nem tehetjük meg. Engedély nélkül nem fotózhatunk az egyéb üzemi helyiségekben sem. Ilyenek a műhelyek, raktárak, és hasonlók. Ugyanez vonatkozik a mozdonyok vezetőfülkéjére is.

A MÁV nem zárkózik el a fényképezés engedélyezése elől, de azt nem egyszerű elintézni.  Sok helyszínre csak kísérővel lehet bemenni. Kísérőt adnak, de a kíséret munkadíját ki kell fizetnünk. Azt is tudomásul kell venni, hogy a vasút stratégiai üzem is. Nem mászkálhatunk csak úgy a műhelyekben, raktárakban vagy a sínek között. Ma már nem a kémektől tartanak, mint régebben, de a terrorveszély mai világunkban sajnos nem hagyható figyelmen kívül.
Az engedély kérésével, kiadásával kapcsolatos szabályok a
http://www.mav.hu/szolgaltatasok/belepesifelvetelskeszitesiengedely.php   linken találhatóak. Ugyanitt telefonszámokat is találunk, ahol készséges tájékoztatást lehet kapni.

Még egy ide tartozó apróság. A pályaudvarokon elég sokan dolgoznak. Takarítók, karbantartók, pályamunkások, tolatómozdony vezetők, rendészek, stb. A dolgozók, különböző, de legtöbbször feltűnő színű formaruhát vagy láthatósági mellényt viselnek. A MÁV, mint cég nem tiltja a dolgozók lefényképezését. Ennek ellenére sokan nem szeretik a fényképezőgépet. Megtörténhet, hogy valaki megszólítja a fotóst, azzal a szöveggel, hogy ő hivatalos személy ezért nem lehet lefényképezni.
Tehát azzal nem érvelhet, hogy ő hivatalos személy. Csak annyi joga van, mint minden természetes személynek. Ha megtiltja, vagy nem járul hozzá, akkor nem lehet megismerhetően nyilvánosságra hozni a fotót. Nem veheti el a gépet, nem is nézheti meg. Nem nyúlhat a fotóshoz. Ezek persze csak jogi okoskodások, a dolgok nem így működnek.

Velem már ilyen indokra hivatkozva töröltettek le képet. Nyilvánvaló, hogy nem érdemes vitatkozni három megtermett, narancssárga overallos, dühösnek látszó emberrel. Főleg, ha még rádiótelefonjuk is van. Csak egy gombnyomás és rögtön harmincan lesznek. A képtöröltető egyébként nem tudta megmondani, hogy milyen baja származhat a róla készült kép megjelenéséből. Lehet, hogy csak a vélt hatalmi helyzet demonstrálása volt a fontos. Ha viszont a vita közben „véletlenül” leesik a fényképezőgépem, vagy uram bocsá’ berepül a sínek közé (ahova én nem is mehetek be érte), lesz két tanú, aki igazolja, hogy én voltam a hibás. Ők csak ott beszélgettek. Különben is ezek a mai csodamasinák már olyan furcsa dolgokat tudnak. Össze-vissza repkednek. Ki hitte volna. 

Éttermek
Az éttermekben, vendéglátó-ipari egységekben azt, hogy a vendégek mobiltelefonnal vagy akár komolyabb gépekkel magáncélra fényképeznek, általában sehol nem kifogásolják (kivéve a játékkaszinókat). Ha azonban a gépet állványra tesszük, akkor legtöbbször úgy tekintik, hogy nem magáncélra fotózunk. Ilyenkor vagy sikerül kimagyarázni, vagy engedélyt kell hozzá kérni. A tényleges gond a publikálással kapcsolatban kezdődik. Jó, ha tudjuk, hogy az internetes közzététel is publikálásnak minősül. Ez akkor is így van, ha csak a saját Facebook állapotunkba helyezünk el egy laza mobilfotót. Jogilag beleköthetnek, ha valami sértőt vagy hátrányosat találnak rajta.

Próbaképpen kérdezősködtem a Hotel Boscolo kávéházában (volt New York kávéház Budapesten). A fotózást promóciós kérdésnek tekintik. Az ilyen elitebb helyeken van felelőse a promóciónak. Ha nincs, akkor az üzletvezető az illetékes. Ott helyben kihívták az értékesítési igazgatót, egy kedves hölgyet. Leültetett, megkínált kávéval, és meghallgatta a kérdéseimet. Válaszából kiderült a következő. Publikálásra kerülő képek készítéséhez tőle kell engedélyt kérni. Ebben meg kell jelölni, hogy milyen médiumban, kiadványban és milyen formában, szövegkörnyezetben fog a kép megjelenni. Azt is jelezni kell, hogy mikor és milyen felszereléssel, mekkora stábbal történik a fotózás. Mérlegelik, hogy az adott megjelenés milyen hatással lehet az étteremre. Ha úgy látják, hogy van promóciós értéke, vagy pozitív, esetleg semleges a kicsengése, akkor általában engedélyezik a dolgot ingyenesen. Mindezt akkor, ha maga a fotózás nem jár olyan felhajtással, hogy pluszmunkát okoz az étterem dolgozóinak. Természetesen nem zavarhatja a normál üzemelést, és nem zavarhatja a vendégeket. Ha a promóciós érték nem jelentős vagy a fotózás felhajtással jár, akkor ez nem lehetséges ingyen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy valamilyen szintű bérleti díjat kell fizetni. Ennek mértéke megállapodás kérdése.

Ez minden olyan fotós vagy filmes produkciónál így van, ami nem oldható meg röviden és egyszerűen a normál működési meneten belül. Éttermeknél és hasonló vendéglátóhelyeknél magáról a helyiségről általában olyankor lehet totálképeket készíteni, amikor nincsenek vendégek. Tehát nyitás előtt vagy zárás után. Ha szükséges, akkor a vendégek helyett a fotósnak kell statisztákat vinnie. Az a gyakorlatban nem működik, hogy a spontán ott tartózkodó vendégektől hozzájárulást kérünk a kép megjelentetéséhez. Egyszerűbb statisztákat vinni.

 Azt is megtudtam, hogy utólag kérnek a megjelent anyagból, vagy linket az internetes publikációhoz. Az eljárás alapvetően érthető. Mindenkinek joga van tudni, hogy mi jelenik meg róla nyilvánosan. Ha azonban kicsit jobban megkapargatjuk a dolgot, akkor az derül ki, hogy itt bizony sérül a sajtószabadság. Az engedély kérésénél ismertetni kell a megjelenés szövegkörnyezetét. Ezzel lehetővé válik, hogy kritikus vélemény mellé nem engedik meg a kép megjelenését. Nesze neked szabad véleménynyilvánítás. Persze a tulajdonosok szempontjai is érthetőek.

Tehát az egyszerűbb fotózást megengedik, de ezt mindig meg kell beszélni az illetékessel. Saját érdekünkben azt javaslom, hogy írásban kérjünk írásbeli engedélyt. Ebben pontosan rögzíteni kell a publikálás helyét, módját, a képek számát és minél több paramétert. Ezektől utólag ne térjünk el. Így sok utólagos problémától védhetjük meg magunkat. A gondok nem azzal a személlyel szoktak jelentkezni, akivel megbeszéltük a dolgot. A megállapodások legtöbbször teljesen korrektek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy később, esetleg évek múlva nem akad valaki, aki pénzt akar csinálni egy kiadványban felfedezett régebbi képből. Lehet, hogy aki a fotózást engedélyezte, már nem is dolgozik ott. Jobb a békesség. A McDonalds-nál azt mondták, hogy a helyiségben szabad fényképezni, kivéve a pénztársort. Tartsuk tiszteletben.

Plázák
A különböző bevásárlóközpontokban, plázákban általában tiltott a fotózás. Na jó, ha valaki nyomkodja a mobilját, nem fognak belekötni. Ha azonban fényképezőgépnek látszó tárgyat vesz elő, akkor már a biztonsági őrök akcióba léphetnek. Ne felejtsük el, hogy ezeken a helyeken sok kamera is működik. Tehát akkor is látnak minket, ha nincs gyanús személy a közelben. Egyszer csak előbukkan a semmiből. Azt meg lehet tenni, hogy szólunk a boltban egy eladónak és elmondjuk, hogy az egyik terméket szeretnénk lefotózni, hogy otthon megmutassuk a házastársunknak. Ezt így általában megengedik. Azonban ez után el kell tenni a gépet, jelezve, hogy tényleg csak ezt akartuk.

Még azért is sokszor szólnak, hogy ha az épületet kívülről az utcáról akarjuk lefotózni.
Télen kimentem, hogy készítsek néhány bemozdulásos képet az Aréna Pláza előtt felállított korcsolyapályán korcsolyázókról. Az épülettel szemben, a pálya másik oldalán van az ügetőpálya meghagyott lelátója, amúgy ez egy közpark részének tűnik. Ideális hely, jó a rálátás a pályára. Alkonyatkor felállítottam ide az állványom és rátettem a gépet. Rögtőn odajött egy biztonsági őr, és kérdőre vont. Mondtam, hogy a korcsolyázókat fotózom, és úgy tudom, hogy ez itt közterület. Kiderült, hogy ez is a pláza területe. De nem ez a gond, hanem az, hogy a képek hátterében az épület is látszik, amit nem szabad lefényképezni. Miért nem? Ő nem tudja, de ez a szabály. Az illető amúgy nagyon rendes volt, látszott, hogy nem kötözködni akar, a munkáját végzi. Némi telefonálgatás után megengedte, hogy ott maradjak, de állítsam be úgy a gépemet, hogy az épület ne látsszon. Ebben megegyeztünk.

Tudomásul kell venni, hogy a biztonsági őrök nem alkotmányjogászok. Az a dolguk, hogy betartassák a szabályokat, nem az, hogy megmagyarázzák. Amúgy őket is ellenőrzik, nem dönthetnek önállóan. Tehát biztonsági őrrel, portással vagy hasonló hivatalos személlyel nem érdemes vitatkozni. Amúgy is ők vannak otthon, tehát nekik van igazuk. Sokkal célravezetőbb az együttműködő viselkedés. Ezzel esetleg még a segítőkészségüket is kihozhatjuk.  Vegyük figyelembe, hogy ezek az épületek magántulajdonban vannak, ugyanúgy ahogy az üzletekben kitett áruk.  

Koncertek
A koncertek üzleti vállalkozások. Ennek megfelelően a fényképezéssel kapcsolatos hozzáállás is az üzlet része. A szabályok változóak. A kompakt gépekkel és a mobiltelefonokkal való fotózást általában nem tekintik fényképezésnek. Ennek oka persze nem a nagy engedékenység, hanem az az egyszerű körülmény, hogy ez ellenőrizhetetlen. Más kérdés a „komolyabb” kamerák használata. Egyes esetekben az ezzel kapcsolatos szabály vagy ki van írva, esetleg a jegy hátulján szerepel. Az ilyen fotózásnak is két kategóriája van. Az egyik, ha valaki a közönség soraiból fényképez. A másik a profi változat. Ehhez már előzetes engedélykérés, akkreditáció szükséges.

Az akkreditált fotóriporternek több lehetősége van. Közel mehet a fellépőkhöz (átléphet a kordonon), esetleg felmehet a színpad mellé vagy a színpadra. bemehet az öltözőbe és olyan helyekre, ahova a mezei koncertlátogatókat nem engedik be. Persze a konkrét lehetőségek mindig a szervezőtől függnek, de az akkreditációnál ezt pontosan tisztázzák. Azt is rögzítik, hogy hol, és milyen feltételekkel jelenhetnek meg a képek. Itt szintén promóciós és kommunikációs szempontok a mérvadóak. Illetve az üzletiek. A zenészeknek fontos a nyilvánosság, rá vannak utalva a sajtóra. A sajtó pedig rá van utalva a zenészekre (celebekre), mert a lapokat esetleg miattuk veszik. Ezért a konkrét lehetőségek mindig attól függnek, hogy ki van jobban ráutalva másikra. Az akkreditációt a koncert szervezőitől kell hivatalosan kérni jóval az esemény előtt. Ők döntik el, hogy hány fotóst, videóst és konkrétan kiket (melyik lapokat, TV csatornákat) engednek így dolgozni. Kevésbé ismert együttesek általában örülnek minden fotózásnak, ezért nem támasztanak akadályokat. Az ismertek viszont lehet, hogy inkább üzletet szeretnének ebből, ezért több a megkötés. 

Külföld
Ha külföldre utazunk, érdemes tanulmányozni az adott ország szokásait és az ott érvényben lévő jogszabályokat. Franciaországban például rendkívül szigorúak a személyiségi joggal kapcsolatos szabályok, és jelentősek a büntetések is. Gyakorlatilag senkiről nem lehet nyilvánosságra hozni az engedélye nélkül semmilyen felismerhető képet. Háborognak is az ottani sajtófotósok munkájuk ellehetetlenítése miatt. Keleten, egyes országokban nagyon kényesek a templomokban, vallási helyeken való fényképezéssel kapcsolatban. Már említettem, hogy volt olyan hely, amúgy templommúzeum, ahol le kellett adni a fényképezőgépeket a ruhatárban. Van ahol nőket nem szabad fényképezni az utcán, csak 14 év alatti lányokat, mert ők még nem számítanak nőknek.

A haditudósítók érdekesebb dolgokat is tudnak mondani, de az egy másik írás témája lehet.

Etika, lehetőségek, korlátok
A fotózásnak a szabályok betartásán kívül vannak etikai normái is. Sehol, senkiről ne készítsünk, és ne publikáljunk olyan képet, ami vélhetőleg kellemetlen vagy hátrányos helyzetbe hozhatja. Gondoljunk arra, hogy milyen érzés lenne, ha meglátnánk magunkról egy képet valamelyik nagy példányszámú bulvárlapban, amint piszkáljuk az orrunkat, idétlen pofát vágunk, jövünk ki a Peepshow-ból (miközben látszólag felhúzzuk a zippzárat a sliccünkön), vagy nős ember létünkre a barátnőnket ölelgetjük az utcán.

Kicsit módosul a dolog, ha bűncselekmény elkövetéséről van szó. Ez ellen ugyanis mindenkinek kötelessége a lehetőségein belül fellépni. Tehát, ha azt látjuk, hogy valaki a parkolóban feszegeti egy kocsi ajtaját, vagy betörte az ablakát és rámolja kifelé, akkor ezt lefényképezhetjük. Ilyenkor nem számít, hogy ezzel hátrányos helyzetet okozunk szegény elkövetőnek. Ha nem fotózunk, akkor viszont hátrányos helyzetet okozunk a kiraboltnak, mert esetleg soha nem lesznek meg az értékei. Mindezeket egyénileg, a szituáció figyelembe vételével kell mérlegelni. Ja, és még egy apróság. Ha komolyan vesszük az etikai normákat, ne dolgozzunk a bulvársajtónak.

Jó, ha tudjuk, hogy egy tiltott helyszínen a biztonsági őröknek vagy más illetékeseknek joguk van az illetékességi körükbe tartozó képeket megnézni. Nem mindenkinek, csak a biztonságért felelős embereknek. Tehát, ha kérik, meg kell nekik mutatni. Nincs joguk azonban megnézni a kártyán lévő többi képet. Nincs joguk elkérni, elvenni a fényképezőgépet, vagy a memóriakártyát. Hozzá se nyúlhatnak. Ezek a fotós tulajdonai. Erre külön felhatalmazás nélkül a rendőrnek sincs joga. Ha az intézkedés során az intézkedő a felszerelésben kárt okoz, akkor azt meg kell térítenie. Ebbe a máshol készült képek megsérülése vagy elveszése (letörlése) is beletartozik.