fotovilag.hu
Fotóvilág fórum
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...
Általános / Gondolatok...

Bookline online könyváruház keresztül rendelhető Berger könyve. Köszönöm,hogy felhívtátok rá a figyelmemet.

Az emberek többsége nem tudott olvasni. Fontos volt a festészet, hogy a fontosabb eseményeket hírül adja. A főurak, királyok menyasszony képe utazott a veszélyes tájakon. A kiválasztott utánvéttel érkezett.

Kopogtatott a fotó és szabaddá vált a festészet röghöz kötöttsége.
Ők is mi is alkothatunk a valóságtól eltávolodva csak érzéseket közvetítve

 
Válasz erre
2018-01-19 18:54:19 - Zsozso

Reg nem volt ennyi figyelemre melto foto a feltolto oldalon.

 

Igen. Az alkotó fotográfusok valóban, nem csak csökkentették, de meg is oldották a Berger által felvetett problémát. Tevékenységük annyival több a festőjénél, hogy a festő azt fest amit akar, a fotós viszont többnyire " hozott anyagból" kénytelen dolgozni. Ezért tartom nagyra azokat, akik maguk alkotják meg, saját gondolataik alapján a témát, a kompozíciót és használják fel az utómunkákat a gondolat szolgálatában, úgy, ahogy a festő a palettáját a színek kikeveréséhez.

 

Berger két kötetes munkájának minden fejezete nagyon tanulságos. Nyomdatechnikailag persze mára már nem igazán élvezetes, de nagyszerűen vezet be abba a "tudományba", hogyan nézzünk és értékeljünk, élvezzünk egy festményt, bármilyen stílusban is festették azt. A kép formanyelve, színrendje, geometriája, ezek rendje a KÉP. A téma még nem kép, de képpé válik a festő ecsetvonásai nyomán.
A fotózás leveszi azt a feladatot a vállunkról, hogy a képnek hasonlítania kell arra, amit látunk. Ezzel arra a lustaságra sarkall, hogy elhigyjük: ha jól hasonlít, akkor nincs is több dolgunk vele. Ez persze nem így van, mindnyájan tudjuk. Nagyon sokat lehet kifejezni, a néző tudatába berakni azon felül, hogy hasonlít. Ez először a feketefehér fotózásban vált nyilvánvalóvá, míg a színes technika a vegyipar fejlődésének kiszolgáltatva még sokáig arra koncentrált, hogy elérje a szín megfelelőségét, hasonlóságát. Mára már a színes is túl tudott ezen lépni. Ha kell, hasonlít, ha akar, belülről építkezik, mint a festmény.
Ha összevissze gépeltem,elnézést kérek,kocsival viszne rázós úton,eközben pötyögök.

 

Lám másokat is foglalkoztat a festészet, a képzőművészet és a fotó kapcsolata!
Ehhez nem fűznék gondolatot, érzésem szerint így is meglehetősen rátelepedtem erre a témára.

 

Egy képem kapcsán felmerült a festészet és a fotográfia látásmódja közti különbözőség.
René Berger, belga művészettörténész az alábbiakat írja. Azért idézem, mert nem csak ehhez a témához kapcsolódik, hanem egy régebbihez, a valóságról szóló gondolatokhoz is.
Íme, az idézet:
„A színes fényképek legnagyobb része művészi szempontból érdektelen, ami elég furcsa, minthogy ugyanazok az elemek lelhetők fel bennük, mint a festményekben: környezet, alakok, színek… Lényegbeli különbség van azonban közöttük: A fényképész színei olyan külsőbe öltöztetik a tárgyakat, amilyenek a természetben, míg a festészetben a színek önálló teret hoznak létre, amelyben a tárgyak formája új értelmet nyer. Ezért van az, hogy a tárgyak a festményeken valóságossá válnak, míg a fényképen csupán fedik a valóságot.”


 

Kedves Mihály!
Köszönöm a gyors választ,úgy látom nekem is valami hasonló megoldás kell.
Hasonló jókat kívánok.

 

Kedves Béla bácsi!

...nekem előfizetéses ESET security (NOD32) víruskergetőm van, sok éve használom megelégedéssel; az nem találja vírusosnak a FotóVilágot. A böngészőm (Chrome 63.0) viszont "nem biztonságos webhely"-nek jelöli, mint minden HTTP protocoll-t. a biztonságos protocoll HTTPS...
Boldog Új esztendőt, szép fényeket kívánok!

 

Kedves Tagtársak!
A 415393 sz kép alatt olvastam aczelpeter írását az antivírussal kapcsolatban,innen a bátorság,hogy el mondjam a saját gondomat.
Vásároltam egy nem drága vírusirtót,és az volt az első dolga,hogy blokkolta a fotóvilágot.
Kénytelen voltam a böngésző felügyeletet kikapcsolni,de így meg mit ér?Az előző egy sokkal drágább volt annak semmi baja nem volt a fotóvilággal.Gondolom többen vagytok akik értetek ehhez,meg köszönnék egy véleményt erről.
köszönettel:id Szujó Béla.

 

Kedves Péter! Most a fotonok bánkódnak a hangok meg örülnek

 

Kedves Péter !
- Hasznos munkát !
- Követők, epigonok mindig voltak és lesznek is.... ez a világ rendje. Mint ahogyan az is a világ rendje, hogy a népszerű és a jó alkotások halmaza nem feltétlenül fedik egymást.

 

Kedves Mihály és mindenki, elöljáróban elköszönök, mert lejárt az a rövid és boldog időszak, amikor leülhettem a PC elé, és bepötyöghettem egy-két gondolatot. Egy ideig ugyanúgy nem fogok a szöveges fórumon részt venni, ahogy korábban se - évente egyszer, esetleg kétszer szoktam itt megjelenni, és ahogy a közeljövőmet (kb. novemberig) látom, eztán megint nem lesz erre időm. Engemet a fotók érdekelnek, ezért ha kevés az időm, azt inkább a fotók között töltöm, nem a szöveges fórumon. Ezt azért írom ide be, nehogy valakit megbántsak azzal, hogy nem fogok reagálni estleges jövőbeni beírására.
Mindenkinek figyelmébe ajánlom ezt:

LINK

Ha végiglapoztátok, akkor láthatjátok, milyen az, amikor egy nagy művész a realizmus stílusában alkot. Döbbenet.
(A linken a teljes sorozatnak csupán néhány darabja látható, de ezekből is összeáll a kép.)
Korniss albumának dedikált példánya itt fekszik az asztalomon, fotós könyveim legbecsesebb darabjai között, nem mellesleg mellette Eifert dedikált könyvei vannak, s noha ez két teljesen eltérő stílus, mindkét fotós életműve zseniális. Meg kell jegyeznem: nem attól jó egy fotó, hogy ilyen, vagy olyan stílusban készült, hanem attól jó egy fotó, hogy ilyen, vagy olyan stílus diszciplinái közepette JÓ fotó.
A realizmust erős, hatékony stílusnak érzem. Tehát a stílust érzem hatékonynak. Tehetség nélkül készített utánérzéseket viszont nemhogy nem tartok hatékonynak, de a realizmus lejáratásának tartom. A sematizmus, kevéske klisé szüntelen, fantáziátlan, perszeveratív ismételgetésének kisördöge ott leselkedik a realista stílusban alkotók kamerája mögött. Másik kisördög, a kamera másik oldalán: realista alaphanggal induló alkotás, melybe édeskés, oda nem illő,ezért az adott kontextusban giccses felhangok vegyülnek, amitől milyen lesz a kép? HAMIS. De legalábbis erősen disszonáns. (Én személy szerint a hamis képeket nagyon utálom, feláll a szőr a hátamon tőlük - már ha van szőr a hátamon, ezt eddig nem tudtam megfigyelni. Hamisság alatt azonban nem a képmódosító eljárások használatát értem, hanem a tartalom hamisságát.) A realista stílusban alkotókat tehát két oldalról a perszeveráció és a hamisság ördögei üldözik, de legyünk nyugtalanok: nincsen olyan stílus, melynek ne lennének meg a saját, specifikus ördögei
Tessék még egyszer belelapozni Korniss realizmusába a fenti linken - nyomát se találjátok sem sematizmusnak, sem szentimentalizmusnak. Szentimentalizmus nincsen, erős érzelmi hatás viszont van.
A szentimentalizmus, az érzelgősség nem analógiája, hanem ellentettje az igazi érzelemnek, érzelmet kifejező előadásmódnak - bármilyen stílus, műfaj, művészeti ág legyen is annak hordozója. (Sajnos amatőr muzsikusok körében sokszor ismeretlen a különbség a szentimentalizmus és a valódi érzelem interpretálása között. Ömlengenek a zongoránál, előadva egy Chopin balladát, nagyon meg vannak hatódva saját maguktól, zenei pukkedliket, majd hisztérikus zenei rohamokat mutatnak be, miközben a közönség könnyeivel küszködve röhög a zagyva és ízléstelen ömlengésen. Hivatásos muzsikusok viszont a distinkciót 15-20 éven keresztül tanulják a nagy mesterektől, majd egész pályájuk során gyakorolják, fejlesztik a különbségtevés képességét, hiszen a művészi interpretáció alapja éppen ez az állandóan, minden frázisban jelen lévő distinkció a szentimentális és a kifejező - drámai, lírai érzelemmel átitatott - között. Csak a zenéről tudok kompetensen szólni, de egészen biztos vagyok abban, hogy ugyanez a helyzet a többi művészeti ágban. Korniss munkái között például egyetlen centiliter szentimentalizmus nincsen, de ugyanakkor mennyire érzelemgazdag!) Amatőr fotósok (akik közé magam is tartozom) munkáit szemlélve is ezt látom: nem tudunk különbséget tenni szentimentalizmus és expresszivitás között. Sokunk még csak nem is hallott ilyen ellentétpárról. Öreg hiba! És ugyanez a helyzet a sematizmussal: a sematizmus nem analógiája, hanem ellentettje a hitelességnek. Elgondolkodott már ezen közöttünk valaki?
Mindenkit szeretettel üdvözlök, egy időre innen elköszönve, persze a fotók között megmaradva, és hát: BUÉK.

 

Mit értsünk valóság alatt, azt ami lefényképezhető... Ezzel a véleménnyel nem tudok egyetérteni, hiszen, valóság a szellentés is, főleg egy szaunában, lefényképezni mégsem lehet, bár a bent lévők számára tagadhatatlan a létezése.

Az izmusok létezése az alkotóművészetben a világ sokszínűségét bizonyítja, nem lenne szerencsés ezt a sokszínűséget leszűkíteni és kizárni belőle az igazi alkotó tevékenységet, új, addig nem létező valóságok megteremtését, ugyanis nem csak az valóság ami már megszületett, hanem az is valósággá válik amit ezután teremtünk meg.
Fehéregyensúly: túldimenzionált kérdéskör, egy festő számára nem létező fogalom. Nyilván dokumentatív termék fotózásnál elengedhetetlen, de ragaszkodva hozzá, sok érték vesztett kép születne.
Fekete-fehér, vagy színes. Ez nem annyira a szem és az agy képalkotó
szerepétől,, a fehéregyensúlyban való járatlanságtól, sokkal inkább az alkotó koncepciójától függ.

Szerintem a fotográfia funkciója nem tér el a festészetétől, ez pedig a dokumentálás és a teremtő alkotás. Az, hogy kinek melyik fekszik jobban, az függ az alkatától és a lehetőségeitől.

 

Egy megállapítás és egy kérdés:
A huszadik században, először a nemzeti, azután a internacionalista szocializmus idején a politika szintjéről erősen sulykolva, előtérbe tolva volt a így-úgy nevezett realizmus.
(Olaszországban és Spanyolországban a fasizmus idején.)
Szerintetek ez mennyire hat még most is?
Ennek a politikai nyomásnak az utózöngéje a mában is zajló vita, a realizmust magasabb rendűnek tartó vélemény?

 

Ja... ez a képed tökéletes, mert a ff.-nek is van száz (több?) árnyalata, "színe")... Ez is a csodálatos az emberi agyban, mert ez a kép bár úgymond ff., de százféle érzetet kelt abban aki nézi, függően attól mikor, milyen hangulatban, milyen monitor mellett stb.stb. nézi!
Ez nem is lehetne kompetens másképp!
Na ez az amire rá kell érezni és ez csak a "művészi" vénával megáldott ember sajátja, ami születési ugyebár!...
(A donor és a recipiens oldalárol is - ha a kettő találkozik az a katarzis!)

 

Sándor, én is a színest részesítem előnyben, ami a saját dolgaimat illeti. Mert a színek nyelve csodálatos nyelv. A képzőművészetin a növendékek fél évig csak a színeket tanulmányozzák. Nevelőanyám festő volt, és soha nem mondott ilyet: sárga, kék . Ő azt mondta, hogy cinóber, ultramarin, és hasonló káromkodások. A színek csodálatosak. Ha olyan a téma, vagy a mondandó, hogy a színek elterelnék a figyelmet a lényegről, az absztrakcióról - akkor jöhet a feketefehér. Például:
LINK

:)

 

Igen, Feri, ez érdekes - és valószínű, hogy én is többre tartanék e g y bizonyos szempontból egy fényképet ilyen esetben. Más szempontból jöhet inkább a Holbein, azért több eurót lehet kapni :)
Amiről én szóltam, azonban teljesen más. Nem arról beszéltem, hogy egy fotót és egy festményt összevetve melyik a valósabb. Ellenkezőleg. arról beszéltem, hogy amíg n e m létezett a fotó, addig a festmény volt a dokumentáció.
És ezt miért említettem? Azért, mert ma megjelennek eszközök, eljárások, sőt, okos szerkezetek tucatjai, melyek valósabb képet nyújtanak a fotónál. Nevezzük ezt az eszközt most mondjuk pixelpontos hologramrögzítőnek. És majd elmondhatjuk pár év(tized?) múlva: a pixelpontos hologramrögzítő által kivetült kép még ha fakó is, akkor is többre értékelem egy fotónál, mert az körbejárható, valóságos-kompatibilis, míg a fotó csak egy lapos papíros.
Pixelpontos-hologramrögzítőnk nincsen, de van telefonunk, ami hanggal, mozgóképpel rögzít és azonnal megosztja a neten, és vannak egyéb csodáink is már, melyekhez képest a fényképezés olyan, mint korábban a festés volt a fényképezéshez képest. És ezért hiszem, hogy ugyanúgy felszabadul(t) a fotózás a dokumentálás kényszerétől, mint korábban tette ezt a festészet.
Nem állítom, hogy ez a fordulat holnap reggel 8 óra 52 perckor bekövetkezik. Azt állítom, hogy ez egy folyamat, amiben már benne is vagyunk.
Ettől még nagyon nagyra értékelem a dokumentaristák munkáját, már csak azért is, mert ma mégiscsak a fényképezőgéppel lehet a legegyszerűbben dokumentálni, a pixelpontos-hologramrögzítőt körülményes az erdélyi havasokba felvinni. De nem csak ezért, hanem azért is, mert a tehetséges dokumentaristák - közöttünk is van jónéhány - eszméletlen jó képekkel lepik meg a világot minden nap. KÉPekkel.

 

Igen... itt értelmes, okos emberek 'vitáznak' - nem lehet elintézni a dolgokat úgy, ahogy én a hozzászólásomban vulgárisan (materialista módon) írtam!
Valóban van a fizikai recipiens (szem, amely fordítva lát, mint minden optika), aztán jön az ideg pálya (közvetítő), és jön az agy, ami valójában 'lát' (és feje tetejére állítja a retina képét helyesre)! Igen, valóban az agyunk lát!!!
Ez sok mindentől függ - hogyan is!?
Mert a vak is "lát", mert agyában (képzeletében) megjelenik a hallott kép!!! Az alkohol és egyéb tudatmódosító szer hatása alatt lévő adott személy is "lát", de hogy mit és hogyan az az agyunk adott funkciója, pillanatnyi állapota szabja meg! Tényleg így van - ez nem lehet a vita tárgya!...
A szubjektív idealisták (lsd. Kant) pont ezt lovagolják meg, amikor azt mondják, hogy a valóság (ha egyáltalán van) az csak fikció, mert csak azt " látjuk", ami az agyunkban megjelenik!...
De nem értelmes filozófiai területbe kalandozni, mert annak se vége, se hossza!
Maradjunk a realitások (?) talaján; az egyszerű képlet az, hogy színesben látjuk a valóságot, és szerintem - csak is szerintem - érdemes azt úgy is ábrázolni a fotóinkban is! (Már mint ha dokumentálni akarunk, ami a photographia alap funkciója.).
Persze, ha akarunk egy kicsit kitűnni az átlagosból, akkor ezt a mai technikai lehetőségekkel egy módon moderálhatjuk is (Ps), de ez már egy másik - szintén nem egyszerű - kérdés!...

 

Péter, visszakanyarodva kissé az eredeti témához, valamivel lejjebb ezt írod: „Nem látok lényegbevágó különbséget a festő (korábbi századokban) dokumentatív munkája és a fotós dokumentatív munkája között.” Erre reagálva jegyzem meg, hogy Susan Sontag ezt a különbséget az alábbi meghökkentő példázattal világítja meg:

„Ha a Shakespeare-kutatók választhatnának a közt a két elképzelt lehetőség között, hogy az ifjabb Holbein élt légyen addig, hogy még lefesthesse Shakespeare-t, vagy már akkor föltalálták volna az ősfényképezőgépet, hogy Shakespeare-t lefényképezzék, legtöbbjük az utóbbit választaná. S még csak nem is azért, mert e felvétel föltehetőleg megmutatná, milyen is volt Shakespeare a v a l ó s ág b a n, hiszen még ha ez az elképzelt fénykép fakó, alig kivehető, barnás árnyék volna, valószínű, hogy akkor is többre értékelnénk, mint a legcsodálatosabb Holbein-képet. Mert a Shakespere-ről készült fénykép olyasvalami lenne, mintha birtokunkban lenne a Szög, amellyel Krisztust keresztre feszítették.”

 

Így van, az agy kompenzál, feldolgozza a látottakat. Kissrác koromban szembe lőttem magamat rejtegetett és dédelgetett riasztópisztolyommal (amiért cserébe egy értékes szöges boxert adtam eredeti tulajdonosának. Tehát kiskamasz voltam.). Kezelték a szememet sokáig, szedegették ki belőle a puskapor reszeléket egyenként, napokig, majd lekötötték elég hosszú időre a szemem. Amikor végre levették a kötést, mindent fordítva láttam! Nagyon furcsa volt. Az ijedtségre gyorsan elaludtam, addig se kell fordítva néznem mindent. Mikor felébredtem, már ismét "egyenesen" láttam. Tehát az agy fordítja meg a látványt, és persze kompenzálja a színhőmérsékletet - és még sok érdekeset csinál. De én tovább mennék. Egy felfokozott érzelmi állapotban egészen máshogy látunk, mint egyébként. Az elme a felfokozott állapotában a látottakból egyes elemeket kiragad, felnagyít, másokat pedig egyáltalán nem észlel. És amit kinagyít, azt el is torzíthatja, csúnyábbnak, vagy szebbnek láthatja. Érdekes dolgok ezek. És akkor mi is a valóságábrázolás - ha egy dühös ember valóságát, vagy egy forrón szerelmesét ábrázolom? Persze, a kocka attól kocka marad - de ki beszél ilyenkor a kockáról ?

 
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...


A Fotóvilág működése

Alapszabályzat


Videóajánlat
Lépcsőszimfónia
kompozíciós esettanulmány

Tapétázás kisvakuval
video
Szarka Klára: A hírkép és a riport
tárgyfotó
Profi tárgyfotó egyszerű eszközökkel
számláló