fotovilag.hu
Fotóvilág fórum
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...
Általános / Gondolatok...

Képcsináló: Valóban érdemes árnyalni a valóság-gondolatot. Engem csupán azért foglalkoztat, mert egy ennyire nem egyértelmű fogalmat számonkérni a kivitelezésben, enyhén szólva nem szerencsés viszonyulás egy műalkotáshoz, hiszen a nevében is szerepel, hogy az nem valódi, hanem kreált, ami nem egyértelműen negatív, ahogy Josa bölcsen megállapította.
Az, hogy egy, és itt korlátozódjunk a képre, tehát az, hogy egy kép sok nézőnek sokfélét jelent teljesen normális, hiszen a látvány mindenkinél más érzelmet, emléket, vágyat, értelmezést indíthat el és ez nagyszerű dolog, bár gyakran illetik a pejoratív belemagyarázás kifejezéssel, ami azért nem helyes, mert ha valaki valamit lát egy képben, az benne is van, még akkor is, ha ezt az alkotója nem gondolta, nem vette észre, vagy nem volt szándéka szerinti és senki másnak nem tűnik fel. Ennyi szabadsága kell, hogy legyen a nézőnek.
Az ami fizikailag nem létezik, csak a képen, gondolatod én úgy árnyalnám, hogy ami a képen látható, természetes körülmények között a megjelenés pillanatáig nem létező látvány volt, a megjelenéstől viszont már létező valóság. Mindenesetre ez utóbbi fejtegetésem már a sehová nem vezető, szofisztikus csűr-csavar kategóriába tartozik, ezért felejtős.
A lényeg, hogy ha valaki véleményt mond egy képről, ne úgy tegye, mintha a mindentudás templomának felkent papja lenne és fogadja el azt is, hogy mások másképp láthatják ugyanazt.

 

Tényleg kezd a 'vita' filozófikus síkra terelődni, ami nem baj, de évekkel ezelőtt ebben a témában volt már ilyen - egyébként nagyon hosszú, és élvezetes, amikor a marxizmustól az objektív és szubjektív idealizmuson át majdnem a nihilizmushoz is eljutottunk!..
Idézve volt Kant, Nietzsche, Diderot, Hegel, talán még Freud is.

Én nagyon élveztem, mert kedvenc tantárgyam volt a gimiben a filozófia és logika - az én időmben még ilyen is volt a Kölcsey-ben, és nem haltunk bele, mint a minapi nebulók, akiknek "sok a felesleges tanulnivaló"! (Ja, és a latin - bárki bármit mond ma, az alapműveltséghez a latin tudás nélkülözhetetlenül hozzá tartozik! Négy évig tanultam a gimiben, egy nagyon szigorú tanártól, majd két évig az egyetemen, de állítom, hogy a mai napig is rengeteget profitálok belőle!)

Na de visszatérve a témához; nagyon megköszöntem már alant Xabolcsnak a József Attila idézetet: "...az igazat képezd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk!"

Tessék ezt a pár sort jól átgondolni; szerintem ez lehet a fotózásunk alfája és omegája!
Ebben benne van minden; a napi gyakorlat és a filozófia is, és a formanyelv, amely koronként, izmusonként változik, de amit József Attila mond az permanens!

 

Kedves Josa: Nagy örömet szereztél a véleményeddel, mert jelentős mértékben iránymutató a gondolatok filozófiai síkról a gyakorlati alkalmazás irányába történő elmozdításához. Ráadásul a gondolataid nagy szabadságot is biztosítanak az alkotók, kreálók számára.

 
Válasz erre
2018-04-20 09:52:31 - Josa

Néha zavarba ejtő a szavak értelmezési tartománya.
Valamilyen formában negatív érzések is kapcsolódnak a kreálmány szavunkhoz, pedig a kreálmány a kreativitás, azaz az alkotóképesség terméke.
Ennek értelmében az ideák is kreációk, szellemi termékek, és sokan fáradoznak azért, hogy az ideák valósággá váljanak, vagy hogy bebizonyítsák; az adott idea magának a valóságnak a leírása.
Ezt a törekvést a kimenetelétől függetlenül pozitívnak tekintem.

Egyébként meglehetősen nehéz meghatározni hol van az ideák és a valóság közötti határ. Már eddig is sokan fáradoztak azon, hogy megvalósítsák az elképzeléseiket (az ideákat), vagy hogy bebizonyítsák; az adott idea nem pusztán egy "kreáció", hanem a valóság leírása.

Mindenesetre ez a fajta gondolkodás a filózófia sűrűjébe vezet, oda, ahol még annak is helye van, hogy nincs is valóság. Minden egyéni tudatot behatárolnak az érzékelés és a megismerés korlátai.

 

Részemről árnyalnám a kép valóságát, kétfelé bontanám:
-Bizonyos, szinte minden témát sokféleképpen lehet ábrázolni, illetve ugyan azon téma, kép más embereknek egészen mást mond. Mondjuk BBart egy fiatal lányokról készült aktja egészen mást mond neki, az ő korosztályának (ezzel kapcsolatban tett már fel kérdést), egy korban hozzáillő fiatalnak, mást egy nőnek és egy fiúnak, és megint mást egy kisgyereknek, aki esetleg anyának szólítja. Mást mond egy vallásos embernek és mást mond egy nem vallásosnak. Mást mond egy egy európai embernek, mást egy muszlim hitűnek, és megint mást egy ázsiainak. Láttatok már japán alkotók által készített aktokat? Döbbenetesen máshogy közelítik meg a dolgot, mint az európaiak. Szóval valóban sokféle valóság van.
-A másik változat, az amikor fizikailag nem létezik az amit egy képen látunk. Ezt részemről nem nevezném valóságnak. Úgy gondolom ezek a képek gondolatot, gondolatokat, érzéseket keltenek, mutatnak. Ez viszont szerintem fontos feladat. Ezt csinálják a képzőművészek, ez van a filmeken, amik megrendezettek és ma már digitális trükkökkel zsúfoltak, megrendezettek a színházi előadások......

 

Josa: Ha valami létezik, vagy addig abban a formában nem létezett de létrehoztunk, az attól kezdve valóság. Legfeljebb az adott helyen, időben és körben nem természetes, nem általános, nem ismert vagy közismert, de attól még valóság. A fotográfiától sokan, de nem mindenki, azt várják, hogy a létező valóságot mutassa meg, sokan, de nem mindenki, még azt is, hogy a lehető legélethűbb formában. Ugyanezt, egyszerűsítve a kört, a festészettől nem várjuk el, a festő saját elképzelése szerint teremt egy új valóságot, még a hiperrealista festők esetében is, pedig azokról a képekről, ember legyen a talpán aki megmondja, hogy nem fotó.
Tehát, azt, hogy egy fotós egy képen nem ragaszkodik a megszokott ábrázolásmódhoz, hanem kreatív módon létrehoz egy új, magasabb vagy rosszabb esetben alacsonyabb rendű valóságot, csupán ezért elítélni nem szabadna.
Azért, mert valamit nem tudunk értelmezni, arról elítélőleg nyilatkozni több mint tiszteletlenség. Én az inflációs kozmológia 99,9%-át nem értem, mégsem tartom kreálmánynak, mint ahogy egy műteremben készült, hibátlanul világosított, exponált kidolgozott és retusált, beállított családi vagy babaportrét sem tartok minden esetben művészi alkotásnak. Attól, hogy egy kép kiváló, többnyire drága eszközökkel, nagy technikai tudással készül, még nem válik értékessé, maximum hibátlanná. Ha egy kép nem képes túlmutatni saját morfológiáján, azaz nem tartalmaz valamilyen ideát, az nem több egy hibátlanra csiszolt Tükörnél, de nagybetűs Képnek semmiképpen nem nevezhető. Természetesen a Tükrök is szükséges, de nem egyedüli letéteményesei a fotográfiának, mint ahogy ezt sokan gondolják.
Végezetül: Egyetértek Xabolcs alapgondolatával, hogy a technikai tudás birtoklása alapvető, minden tevékenységben, mert csak ennek segítségével lehet megvalósítani bármilyen ideát és abban is, hogy ne az elkészült kreálmányhoz költsünk ideát, hanem az ideát valósítsuk meg a kreálmányban.
És merjünk rálépni addig járatlan utakra, hogy teremtsünk új valóságokat, még ha megköveznek is érte minket.

 
Válasz erre
2018-04-19 22:25:34 - Josa

Bardoczideák:
Olvasom a beírásod, miszerint:
" ...tehát bármilyen kép a valóságot ábrázolja, legfeljebb, van aki az adott valóságra nem befogadó, mert ....".
Hogy érted ezt?
Egy képnek van hordozója (akár kinyomtatva, akár elektronikusan) és van tartalma.
Nekem úgy tűnik, hogy maga a kép nyilvánvalóan valóságos, de a tartalma nem okvetlenül. Lehet képet alkotni valóságos elemekből összeállítva, és lehet kitalálni soha nem látott formációkat is. Attól, hogy valamit elképzelünk, és megmutatjuk, vagy egyszerűen csak elmeséljük, még nehezen értelmezhető valóságosnak.

 

Naugyehogyugye!
Látod mások is mondják, hogy dőreségeket írsz!
:)

 

Zoran: :D :P

 

Xabolcs!

József A.: "...az igazat képezd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk"!

Gratulálok Misi, ez az idézet telitalálat; egy mondatban összefoglalja ezt az egész polémiát...ettől jobban senkinek sem sikerül(het)!...

Hiába, - tudjuk - József Attila agya más srófra járt, mint az emberek 99,90%-a, én minimum ötször elolvasom, átrágom sorait mire kb. rájövök mondandójára!

apaCmeN:

:-DDD

 

2018-04-18 18:51:27 - Xabolcs
"Kedves Druszám!
szvsz többnyire csak trollkodsz...
...a feltünési viszketegbetegség speciális esete, hogy - mert a fotóiddal nem tudod felhívni Magadra a figyelmet - igyexel beszólni Mindenkinek, aki szóba áll Veled :)"

Egyáltalán nem igaz Xabolcs, hogy Képcsináló a fotóival nem tudja felhívni Magára a figyelmet! :P :)

 

József Attila után, szabadon:
"...a fotós sose lódit(?):
az igazat képezd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk" :)

 

A valóság ábrázolásáról már írtam, hogy minden valóság ami létezik, ez filozófiai axióma, függetlenül attól, hogy szokványos-e, vagy, hogy látjuk-e, vagy, hogy tudunk-e róla. Az atom az őskorban is valóság volt és a kép, most nevezzük fotónak, az anyag, vagy az energia egyedi megnyilvánulása, akár részecske, akár hullám természetűnek tekintjük, tehát bármilyen kép a valóságot ábrázolja, legfeljebb, van aki az adott valóságra nem befogadó, mert a szellemiségétől, személyiségétől, kultúrájától, neveltetésétől, faji és felekezeti hovatartozásától, etc. függően idegennek tartja. Ezt el kell fogadni, de az az érv, hogy valami nem valóságos, hibás elgondolás.
Ez alapján a Tőry-féle definíció valósága nem vitatható

Más: Szerintem az amatőr és a profi fotósok közti alapvető különbség nem a képességekben, tehetségben, rátermettségben, igényességben, stb van, hanem a rendelkezésükre bocsátott felszerelés és asszisztencia értékében mértékében és minőségében.
Ez különösen igaz a stúdiókban emlék vagy használati képeket készítő fényképészek jelentős részére, tehát nem értek egyet az amatőr státusz és az esetlenség közti összefüggéssel. Ezen az oldalon is vannak profikat megszégyenítő minőségű képeket alkotó tagok. Kedves Alexmed: akár téged is említhetnélek közülük.

 

Sándor: Nyugat-Európában francia-német kalifátus, itt nálunk meg végvári vitézek, Akik védik az iszlámtól az orosz birodalmat...
...amerika meg néha álmában bombáz egy kicsit :)

 

Néhány gondolatom a formanyelvről, kicsit bővebben:
Először is mi is az a formanyelv? Ha rákeres az ember a „formanyelv” szóra akkor megtalálja a szó nyelvtani értelmezését:
LINK




„….Azoknak a művészi eszközöknek az összessége, melyek révén vmely korban v. vmely művész egyénisége szerint a mű eszmei tartalma kifejezésre jut….”
Vagy egy másik, szintén nyelvtani meghatározás:
LINK




„A művészi formaelemek rendszere, amely valamilyen szempontból viszonylag önálló, zárt egységet képez; valamely művészeti ág, műfaj, stílusirányzat. stíluskorszak vagy egy-egy alkotóegyéniség speciális kifejezőeszközeinek, formai lehetőségeinek összessége. „
De nem csak nyelvtani magyarázatokat is dob fel a net, hanem más magyarázatokat, értelmezéseket is, például a Xabolcs által idézett, 2012-es, Tőry Klára gondolatot tartalmazó írást is:
LINK




Érdemes elolvasni az egész cikket, de mielőtt elvesznénk a részletekben azért felhívnám a figyelmet a cikk címére: fejlődésről és változó formanyelvről szól az írás.
Megpróbálom leírni, hogy számomra mi is jön le az idézetekből, illetve azt hogy milyen alapvető különbséget látok a nyelvtani meghatározások és az idézett Tőry Klára gondolat között:
Tőry az alkotásban a „valóság tükrözését” tételezi fel, ehhez kapcsolja a formanyelvet.
Külön felhívnám a figyelmet, hogy nem a fotós formanyelvről ír, hanem általánosan a formanyelvről!
A nyelvtani meghatározásoknál viszont szó sincs a valóság tükrözéséről.
Vagyis a Tőry Klára gondolata nem csak a formanyelv meghatározása, hanem annak a kijelentése, hogy egy alkotásnak a valóságot kell tükrözni! Ezt a két dolgot összekeverni-összekapcsolni pedig szerintem alapvető hiba.
Ha ezt két dolgot összekapcsoljuk és áthelyezzük a fotóból mondjuk a festészetbe, akkor .... nem is tudom, hogy kijöttünk-e már a szocreálból?!
Részemről a formanyelv meghatározásánál a nyelvtani meghatározást tartom helyénvalóbbnak, abból is az első meghatározást, amely a formanyelvet nem alkotási ághoz, hanem egy alkotóhoz köti.
Viszont mint felhívtam a figyelmet a Tőry írás címére: Tőry szerint is fejlődik, változik a formanyelv. Vagyis bármely formanyelv-meghatározás, még az ő saját meghatározása is változhat, vagy válhat elavulttá.
Szintén érdemes elolvasni a szintén a Mai Manó háznál található, szintén 2012-es, szintén Tőry Klára gondolatot is:
LINK




és nem utolsó sorban magának Tőry Klárának a wikipediás oldalát is:
LINK




 

Xabolcs által megfogalmazott Tőry Klára idézet minden emberi kontextusban elfogadható, így a művészetekben is, tehát a fotó"művészet"ben is!...

Vulgárisabban fogalmazva a mi formanyelvünk az amatőri státuszunkból eredő esetlenségünkben, csetlésünk-botlásunkban követhető nyomon, ami nem csak a fotóinkban, hanem a vélemény alkotásainkban is megnyilvánul!
(Szép példája ennek ez a 'vita', ami pár napja itt zajlik!...)

Ja... BBartnak még annyit (mert most olvasom a pléner festők esetét 1840-ben), hogy majd nézze meg 2050-ben mi lesz a formanyelv egész Európában...!)
De jó, hogy nem fogok már akkor élni!...

 
Válasz erre
2018-04-18 20:18:32 - BBart

Bardoczideák: Én arra gondolok, hogy nincs egyetemes számon kérhető örök formanyelve a fotográfiának. Mint minden ez is változik. Amit ma számon kérsz az holnap divatja múlt. Amit tegnap elitéltél az ma megszokott és kívánatos.
A Francia festészet akadémikus ága a szalonokon mutatta be a hivatalosan elismert művészeinek a képét. Az 1840 körül rendezett kiállításra nem engedték be a plein airre művészeit. Ma ha azt mondom, hogy Monet, Pissarro, Degas, Monet, Renoir akkor mindenki felkapja a fejét, hogy micsoda művészek.
Ők akkor is művészek voltak amikor nem értették a formanyelvüket.
Persze a művésznek nem árt ha tehetsége is van. Ellenkező esetben csak iparos.

 

BBart: Azzal egyetértek, hogy a technikai tudás minél nagyobb birtoklása jelentősen növeli az esélyeit egy hibátlan kivitelezésű kép megalkotásának, tehát valóban törekedni kell az elsajátítására. Ugyanakkor a technika alkalmazásának csak szűk körére való korlátozódás, illetve az alkalmazás csak szűk körének elfogadása semmiképp nem indokolt, mert a technika az alkotó elmét kell, hogy szolgálja. Ezt támasztja alá a mikrométeres hasonlatod, hiszen más tűrés fogadható el a Hubble teleszkóp és más az elvarázsolt kastély tükreinek gyártásakor. A lényeg, hogy a cél elérését biztosítsa az alkalmazott technika. Ezért szükséges az ismerete. A célt pedig az alkotó tudja elsősorban. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezt a célt hibátlanul kell, hogy szolgálja.
Képcsináló, BBart: A formanyelvről mondottak alapján arra a következtetésre jutottam, eddig, hogy a fotográfia formanyelvének ismeretét számonkérni egy képen, enyhén szólva is túlzó elvárás.

 

:(
:)

 
Válasz erre
2018-04-18 19:30:31 - BBart

Képcsináló: Megelőztelek. Én előbb voltam troll. És nem nagyon gondolkodtam el azon, hogy a véleményemet elmondjam vagy sem.
Ezért ha gondolod megalapítjuk a torollok szövetségét. De téged is megtrollkodlak ha nem értek veled egyet
„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.”
Másik oldalról megközelítve a kérdést.
„Ki vagyok én, hogy megítéljem?" emberekről szóló kontextusban így polemizált a Pápa.
És akik ítélnek azoknak egy másik klasszikust is tudok idézni. “Szerénység, Virág elvtárs, szerénység! „
Uff Én beszéltem.

 
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...


A Fotóvilág működése

Alapszabályzat


Videóajánlat
Lépcsőszimfónia
kompozíciós esettanulmány

Tapétázás kisvakuval
video
Szarka Klára: A hírkép és a riport
tárgyfotó
Profi tárgyfotó egyszerű eszközökkel
számláló