fotovilag.hu
Fotóvilág fórum
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...
Válasz erre
2010-07-30 12:11:22 -

276020. Gyepál – Biztonságban –című fotó.

http://www.fotovilag.hu/kep/legujabbak/276020/Biztonsagban

Én nagyon jó képnek tartom.

Köszönet érte, ha megnézitek, -esetleg írtok hozzá valamit.

 
Válasz erre
2010-07-26 08:47:01 -

Sisi, én is leírhatom, hogy te mit csinálsz rosszul?:D
Természetesen nem vagyok szociológus, esztéta, filozófus, stb. De olvasgatom őket néha, többnyire klasszikusokat szoktam, mert olyat ad a kezembe a könyvtáros barátom. Kicsit nehéz olvasni, mert sokszor 2x-3x is el kell olvasnom egy-egy mondatot amire megértem. Az ember már csak olyan, hogy hajlamos elhinni azt amit olvas, főleg ha saját magán visszaigazolva látja. De most, hogy fölvilágosítottál, azt hiszem igazad van.:D

 
Válasz erre
2010-07-24 17:37:36 - sisi

Kuka, gyakran rosszul általánosítasz, feleslegesen használod a többes számot: "elérkeztünk egy olyan pontjára a beszélgetésünknek"... elérkeztél te.
"szerintem az alkotás mindég a befogadó érzelmeire hat /gondoljunk a zenére/" Rád igaz lehet, és azzal semmi baj, ha te így közelítesz, de miből gondolod, hogy ez általános?
És még folytathatnám.
Egy kép sokféleképpen hat, és sok dolgot mozgat meg az emberben. Felidézhet régi emlékeket, belső képeket, de akár a technikai perfekcióval a kidolgozás gazdagsága, plasztikussága vált ki élményt a nézőben, és a téma és valamiféle primer, szavakba önthető üzenet teljesen háttérbe is szorulhat. Egy kép akár elvont gondolati tartalmat is modellezhet vagy egyfajta szikár, racionális beállítottságú alkotói személyiséget tükröz. Vagy egyszerűen csak minden mögöttes jelentés nélküli gesztust képvisel, mint teszem azt laan legutóbbi két képe. Nagy bolygó ám ez a Föld, és még csak nem is lapos!

 
Válasz erre
2010-07-24 08:57:05 -

Tanne!
Ha én most válaszolnék erre az már személyeskedésnek tűnhetne.
Jenő!
Úgy látszik öregszem. :D
Nézzétek elérkeztünk egy olyan pontjára a beszélgetésünknek, ami ebben a formában szerintem nem folytatható. Az eddigi tapasztalataim alapján gondolom ezt. Az ilyen fórumok szerintem nem alkalmasak "mélyebb" gondolatok cseréjére. De egy laza kisfröccs társaságában egy csendes kiskocsmában ... Remélem egyszer majd folytathatjuk. :)

 
Válasz erre
2010-07-23 22:52:38 -

Egyszer majd a kutatók megtalálják a tanne-féle apokrifeket, és az örököseid milliomosok lesznek belőle:-)

Kuka!
Semmi gond nincs. Mindössze annyi, hogy elég nagy határozottsággal kész tényként kezelsz olyan dolgokat, amelyek nyilvánvalóan nem úgy vannak. Ha valaki olvassa, még képes és elhiszi:-)
(pl.: hogy az alkotó a bemutatás szándékával alkot)
Valaminek a tényszerűségét nem a számossága határozza meg! Az alkotók egyes esetekben nemcsak hogy nem a köznek szánják műveiket, hanem kifejezetten el is rejtik. Ennek egy speciális esetét idéztem fel az anamorfózissal és céloztam Csontváryra, mint erre közismert példára.

Csontváry ügyben Elég árnyaltan látom a helyzetet. A képet láttam élőben. Talán ennek van a legnagyobb irodalma. A Csontváry rejtélyek miatt, nem lehet első ránézés alapján ítélni, különösen nem ennél a festménynél. Első pályázati sikerem még egyetemi hallgatóként, az akkor a Várba tervezett Csontváry múzeum pályázat I. díja volt:-) Tehát elég réginek mondható a barátságom vele. Ugyan nem csak ennek kapcsán, de elég alaposan ismerem a művészettörténészek és pszichológusok írásait. Ha egy valamit kell kiemelni ezekből, az talán az, hogy Csontvárynál semmi sem az, aminek elsőre látszik. A Cédrusról (meg talán Csontváryról) Pap Gábor tud a legtöbbet.
Ahogy tannenál, úgy Csontvárynál is az önmegismerés volt a legfontosabb alkotói szándék. Csontváry ezt nem tette mindig tudatosan.

 
Válasz erre
2010-07-23 22:06:07 -

Kuka:

"Láttál Te már olyan képet, amit az alkotója nem mutatott meg senkinek?"
Igen, a sajátomat.
Te minden egyes képedet -kivétel nélkül- nyilvánosság elé társz?

"Elképzelhető, hogy van ilyen, de szerintem az nem alkotás"
Miért nem alkotás??? Én alkottam!

"Miért készíted a képeidet?"
Ezt már leírtam itt: 2010-07-22 20:49:15, de azért ide másolom:
Én -vállaltan- magamnak készítem a képeimet (önmegismerési céllal) de nektek is megmutatom, hátha sikerült úgy megfogalmaznom, hogy másban is felidéz valamit.

 
Válasz erre
2010-07-23 19:32:02 -

Jenő! Ide járunk már legalább öt éve. Legalább öt éve figyelgetjük egymás munkáit (képeit írásait). Ha Te ennyi idő után sem feltételezel tőlem annyi alapműveltséget, amit most számon kérsz annak ellenére, hogy pontosan tudod, hogy én mit akarok közölni ... Szerintem keresed a kákán a csomót.
.
Gyere le egyszer Pécsre és nézd meg eredetiben a cédrust /bár szerintem már láttad/ azután már nem igazán kell egy képnézegető, képeket szerető embernek olvasnia. Látni érezni kell.
.
Én bele teszem a saját tartalmam a képbe amikor létre hozok egy alkotást /már ha alkotó vagyok egyáltalán/, és mivel ez fotográfia nem pedig gépipar nem lehet mindent ezredmilliméteres pontossággal kiszámolni, ezért téged ha megfog érzelmileg, megfogod benne látni a a saját tartalmadat.
Igen!
"Add, hogy hadd higgye ki ki maga hitét
S a millióknak is legyen igazuk"
Még egy kérdés: Az anamorfóz képek mennyire jellemzőek a képzőművészetre? Az összes sík felületen történt ábrázolás 10 %-a? Az tipikus, az a jellemző?
Lehet, hogy már az alapfogalmakat illetően is félreértés van közöttünk:
Mi a művészi alkotás,
Ki az alkotó,
Mi a forma, mik az eszközei,
Ki a befogadó, stb, hogy mélyebbekről már ne is beszéljek pl. a szubjektum-objektum-viszony általános jellegzetességei az esztétikában.:D:D:D

 
Válasz erre
2010-07-23 14:43:43 -

A kérdéssel arra biztattalak, hogy egy kicsit alaposabban gondold végig ezeket a gyakran használt fogalmakat, valójában pontosan érted-e, tudod-e, miről is beszélsz.

"Láttál Te már olyan képet, amit az alkotója nem mutatott meg senkinek?:D:D:D Elképzelhető, hogy van ilyen, de szerintem az nem alkotás még inkább nem jellemző a képzőművészetre"

Erre írtam példának Csontváryt! Az "igazi" tartalom nehezen látható/feltárható, van úgy, hogy azt maga a szerző rejti el.

Nade ez a Magányos cédrus nem kellett volna! Épp erre céloztam!
(Mi is a tartalom?)
Maradjunk abban, hogy ez a Te interpretációd! Kuka, ha érdekel Csontváry, és az életművén belül a Magányos cédrus, olvass utána!

"Add, hogy hadd higye kiki maga hitét
S a millióknak is legyen igazuk"
(Ady Endre)

 
Előzmény Válasz erre
2010-07-23 13:54:32 -

ljubityel!
"Az a baj, hogy minden frappánsnak gondolt példádból felsejlik némi ismerethiány!" Tudod én ezt az állításod el is fogadom, de azt is látom, hogy nem csak én egyedül vagyok itt ismerethiányos, hisz nem tanultuk mi ezt az eltén, legföljebb csak autodidaktán. :) Ezért nem is tartom én ezt vitának, legföljebb gondolatcserének, kis öniróniával okoskodásnak. Tartalomnak pl. Csontvárinál maradva ha láttad már a magányos cédrusát eredetiben, rá ébredsz, hogy milyen is lehet az az igazi magány.
Máshogy mondom. Vazze ha neked kell magyaráznom, hogy mi a tartalom akkor az már elég nagy gáz nem gondolod?:D:D:D

 
Válasz erre
2010-07-23 13:16:37 -

Kuka!
Az a baj, hogy minden frappánsnak gondolt példádból felsejlik némi ismerethiány!
:-)
Ezen ne sértődj meg!
Hallottál már az apokrifiáról?
Nézz utána!
Mondok egy másik egyszerű példát! Az anamorfóz képek, pl. sok esetben egy képben rejtenek el másik képet, amely egy speciális eljárással tárható fel! Ezzel a technikával foglalkozott pl. Csontváry is!
Mit értesz tartalmon, hangulaton?

 
Előzmény Válasz erre
2010-07-23 13:06:35 -

Tanne! Az a töltés az a hangulat az a tipikusan csak a Tannéra jellemző melankólia, vagy inkább elégiának nevezném az nem üzenet? Dehogynem.
Láttál Te már olyan képet, amit az alkotója nem mutatott meg senkinek?:D:D:D Elképzelhető, hogy van ilyen, de szerintem az nem alkotás méginkább nem jellemző a képzőművészetre.Tetszett-e már neked olyan képzőművészeti alkotás ami csak úgy van tartalmatlanul még csak hangulata sincs?/ ez talán provokatív kérdés volt/ Miért készíted a képeidet? A többi többé kevésbé számomra stimmel.

 
Válasz erre
2010-07-23 13:04:49 -

Tanne!
Ezeken az axiómákon is túllendült már a művészet, és benne a fotó is.
Sok alkotás kifejezett célja a folyamatos változás, az állandóság, a befejezettség látszatának a kerülése, a véletlenszerűség kifejezése. Mivel sokáig úgy gondolták, mint ahogy ti is írtátok, hogy az alkotás állandó és örök, csak a kor és a szemlélő változik.
Az építészet alapjaiban és nagyon régen leszámolt ezzel a tévképzettel. A jó alkotások kifejezetten beépítik önmagukba a változás/változtatás lehetőségét.
Tehát vannak kifejezetten változó látványt kínáló fotók. A hologrammok pedig minden nézőpontból más és más látványt kínálnak. Arról ne is beszéljünk, hogy pl. egy színes kép, a megvilágítástól függően (fényerő, színhőmérséklet) más látványt nyújt. Igaz, ebben az utóbbi esetben maga az alkotás "változatlan". (Bár tudjuk, hogy ez is csak rövid távon igaz!)
Tanne!
A zenével is csak majdnem van igazad:-) Vannak kifejezetten nem "lineáris" művek!
Ugyanis a modern művészet egyik funkciójának tekintette, hogy ezeket a régóta bevett axiómákat összetörje.
A hang is, akárcsak a "képpont" igen érdekes dolog, és rendesen megmozgatja az alkotók fantáziáját. Gondolj csak arra, hogy a hangmagasság is csak akkor állandó, ha a hangforrás és a befogadó sebessége állandó! (Doppler-effektus!)
A(z) (experimentális) fotó is foglalkozik érdekes dolgokkal. Vannak olyan CO megoldások, amikor a néző bent van a CO-ban, és egy matt üvegen nézi a folyton változó képet.
Az üzenet-dolog is érdekes és többrétegű dolog! Pl. mi van akkor, ha magán a képen egy üzenet olvasható?
:-)
Ahhoz, hogy élvezni tudjuk a fotót, kellően nyitottaknak, és előítélet menteseknek kell(ene) lennünk. El kell fogadni, hogy vannak rendhagyó dolgok. Vannak, amikor az alkotó csavar egyet (kettőt, hármat, sokat) a megszokott dolgokon. L.: kicsigaboka Tízparancsolatos képe!
Az alkotás által kiváltott érzelem az érzékszerveink, a lelkiállapotunk, (a környezetünk!) stb. függvénye. Jó ha ezzel számolunk! Tehát ugyanaz a mű, mindig másképp hat! És jó, ha azzal is számolunk, hogy az alkotó is számol ezzel!

 
Válasz erre
2010-07-23 12:29:02 -

Kuka:
túlbonyolítan???
Éppen, hogy túlzottan le van egyszerűsítve!
Köteteket lehetne megtölteni ezzel a témával!

Hogy az alkotás folyamata a kép falrakerülésével véget ér, azt eddig senki sem tagadta, itt nem látok új elemet.

A zenei hasonlat szerintem nem szerencsés, mivel a zenei élmény egy lineáris folyamat az időben (hangról-hangra), míg a képet nem pixelről pixelre haladva fogadod be.

Nem tudom, hogy ki miért készít képeket, de én nem akarok vele üzenni senkinek semmit. Dehát nyilván vannak, akik üzengetni akarnak:) Vagy legalábbis azt gondolják, hogy másoknak üzennek...

Mi van akkor, ha az alkotón kívül senki sem látja a képet?
Hiába készült el? Aligha!
Látta akinek az "üzenet" elsősorban szólt, az alkotó maga!

A fentiekből és az eddigiekből azt hiszem nyilvánvaló, hogy miért gondolkozom a pontozásról úgy, ahogy és hogy én miért nem pontozok.

 
Válasz erre
2010-07-23 11:58:25 -

Sisi,
én maximum azért akarok másokat gondolkozásra (vitára) késztetni, hogy próbára tegyem a saját gondolataimat.
Nem akarok senkit sem meggyőzni, bármi is a látszat :)

 
Válasz erre
2010-07-23 11:51:13 -

Ljubityel; Rendben, értem, hogy érted:)

 
Válasz erre
2010-07-23 10:18:27 -

Tanne!
Írtam, hogy értem mit szeretnél elmondani a példával!
A gyomrodban ott van a sósav, de nem marja szét! Olyan a koncentrációja, amit még reakció nélkül elviselsz! Kisebesedik a gyomrod, vagy vagy legyengül a felülete, netán megnő a savkoncentráció, kimarja, és jön a gyomorfekély!
A levegőben mindig van pollen. Ha elér egy adott koncentrációt, reakciót vált ki. Ha kellően magas a koncentrációja, hidd el még annál is, aki amúgy (átlagos koncentráció mellett) nem lenne rá érzékeny. Az allergiásnál már hamarabb.
A példád, mint írtam is, érthető, annak ellenére, hogy nem passzol pontosan, érzékelteti a gondolatot!

 
Válasz erre
2010-07-23 08:41:27 -

Nem bonyolítjátok ti ezt egy kicsit túl?
Szerintem az alkotás folyamata a kép szögre kerülésével véget ér. Onnantól kezdve a kép, és a nézője közötti kapcsolat ami meghatározó. Nem tudom, hogy egyformán gondoljuk-e, de szerintem az alkotás mindég a befogadó érzelmeire hat /gondoljunk a zenére/. Tehát azt gondolom, hogy tudatosan nem lehet közelíteni a képhez sem. Azt eltudom fogadni, hogy többször, talán hosszabb ideig nézi a befogadó a képet mire azonosulni tud a közlésével, de annyi minden befolyásolja, hogy el jut-e hozzá az alkotás üzenete, szerintem még az is hogy a kedvenc zokniját húzta-e föl reggel.
Itt a pontozás szerintem nem is akarna kifejezni mást csak azt, hogy milyen érzelmi viszonyba kerülök a képpel. Tetszik, vagy nem tetszik, vagy nagyon tetszik. Az egy másik szubjektív dolog, hogy mit látok még, mi befolyásolja még egyéb tényező /az alkotó személye, a pontozók személye, a hozzájuk fűződő viszonyom stb./ az értékelésemet. Talán az mégis megállapítható, ha az alkotás képes átadni részben, vagy egészben az alkotó üzenetét a befogadó felé akkor már érdemes volt azt létre hozni, akármilyen is az alkotás esztétikai értéke.
Szóba került a nap-hét-hónap képe kérdés. Szerintem azért azt Ti is látjátok, hogy az a társaság amelyik ide jár eléggé heterogén szinte szélsőséges ízléssel rendelkezik. Vagyis a hét képének lenni jelen esetben csak annyit jelent, hogy az alkotó eltalálta az itt pontozók átlagízlését. Szerintem a kiemelés csak arra jó, hogy fényezze a fotós hiúságát.

 
Válasz erre
2010-07-23 08:39:40 - sisi

Igen, erről van szó.
Persze, azt azért tudnunk kell, hogy kő az, amibe beleakadt a lábunk.
Minden értelmezés egyfajta kísérlet, és abban segíthet, hogy másokat is gondolkozásra késztessen, esetleg benne is elindítsa a tudatosítást. Az értelmezések is ugyanúgy hatnak, mint a képek által kiváltott hatás. Mindenkiben más.

 
Válasz erre
2010-07-23 08:24:07 -


Sisi! Pont most, mikor hajszálnyira vagyunk az egyetértéstől???
:)

Én egy szóval sem mondtam sehol, hogy ne legyünk tudatosak!
Sőt! Az a bizonyos egyszerre kifelé és befelé figyelés (amiről többször is beszéltem) valójában egy kiterjedt tudatosság.

Lényegében ugyanarról beszélek, amiről te is, de már látom, hogy hol van a félreértés.
Idézlek:
"Az élményszerű befogadás, ha jól értelek, annyira egyéni, és teljes,
hogy azon túl minden további mérlegelés, elemzés inkább torzítás, és így felesleges"

Éppenhogy nem!
Az a kérdés, hogy az a bizonyos értelmezés mire irányul?
Ha a képre, akkor elvesztem, mert kívül keresem azt, ami belül van!
Ha a reakcióimra, akkor komoly esélyem van jobban megismerni és megérteni önmagam.
Tudod: ha a kőben megbotló a követ kezdené elemezni, mint a botlás okát, formát méretet és súlyt elemezne, hogy megtalálja, miért is botlott meg...
Pontosan ez történik a Josa által felvetett esetekben.
A "szakma" a követ analizálja, ízekre szedi, kategorizálja...

Természetesen a téma hihetetlenül összetett!
Ez a forma nem alakalmas mélyebben belemenni.
A lényeg végül is ez...

Szerinted, ha nem lennék eléggé tudatos és elemző, le tudnám ezt így írni?
:)


 
Válasz erre
2010-07-23 08:03:04 - Josa

sisi:
Érdekes ez az analitikus és a benyomás oldaláról való megközelítés, amit mondasz.
Az analitikus, az kimondottan a kritikusi magatartás jellemzője, amikor is meg akarjuk magyarázni magunknak (és esetleg másoknak is), hogy egy adott látvány miért is tetszik. Ha már szavakba kell önteni a "miért tetszik"-et, akkor az lehet, hogy kicsit szakmaibb, szárazabb lesz, és egyúttal el is vehet a gondtalan élményből, a szerelem első látásra érzéséből.
Ellentmondásos, de másoknak pedig pont a hozzáértés ad valami pluszt a műélvezethez.
Sokszor az analitikus hozzáállás mindjárt kategóriába sorolást is jelent, és esetenként felvetheti a kérdést; illik-e, hogy ez v. az a kép nekem tetsszen. Nem giccs ez? Nem elavult látásmódot tükröz?
Ezt az alkotót mások (a szakma) már leírta. Megjelenhetek bátran a saját más-véleményemmel anélkül, hogy én is leértékelődjek?
Ezek persze elég kicsinyes szempontok, de működhetnek az emberekben.

 
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...
számláló