fotovilag.hu
Fotóvilág fórum
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...
Felhasználók / aczelpeter hozzászólásai

Feri, köszönöm, a felajánlott fátylat természetesen elfogadom.
A feszes pontozást viszont nem vállalhatom. Több okból.
Egyik az, ami nálad is feltűnt: a vállalt kényszer, hogy mindent pontozni kell 1,2, vagy 3 ponttal, oda vezet, hogy hovatovább a pontozó már nem is tud foglalkozni a képek “nem számszaki” értékelésével, azok minőségének valódi kibontásával, ennek leírásával, (pedig szerintem ez lenne minden kritika célja, és nem az 1,2, vagy 3 pont kiosztása), hanem óhatatlanul belefut abba a csapdába, hogy szűntelen önvizsgálatot tartva folyamatosan azt magyarázza (önmagának és a feltöltőknek) hogy melyik pont mennyit ér, mennyire relatív, miért nem 2, miért nem 1, miért nem 3, stb. stb. Ez a szűntelen magyarázás már egyféle monológgá válhat - ezt hozza a magamra kényszerített vállalás.
Másik ok az, hogy ráadásul nem minden kép mond nekem valamit, nem minden kép mozdít meg bennem egy fogaskereket, de attól, hogy konkrétan énnekem nem, attól másnak nagyonis mondhat valamit a kép, és okozhat örömet. Olyan képet pontozni, amely nem érintett meg, nem szeretnék. Persze, adhatnák rá 1 pontot, mert nem érintett meg - de kónnyen lehet, hogy én vagyok a ludas, én nem vagyok eléggé fogékony, s tulajdonképpen az az 1-es az én szegénységi bizonyítványom kéne, higy legyen, ehelyett valaki más kapja, akinek a képe esetleg nem is rossz, hanem “én vagyok a rossz”
Így én soha nem pontoztam sokat. Ha volt érdemben mondanivalóm a képről, mert megérintett, vagy mert kifejezetten ellenszenvet keltett bennem, azt megírtam a feltöltőnek, és néha, (de nem mindig) pontszámmal is kifejeztem a mondandómatt. Én így műkódök, számomra a kép érdemi befogadása, abból kiindulva érdemi, szavakba figlalt kritikája (pozitív vagy negatív) az elsődleges, és a pontozás mégcsak nem is másodlagos, inkább csak harmadlagos dolog.
És az utolsó(ként ideírt, de valójában első helyre kellett volna írnom) ok az, hogy kb. egy esztendeje nem veszek részt a FV nevű valamiben (“valamiben” azért, mert már rég egyáltalán nem hasonlít arra, ami volt). Hol félévig, hol hónapokig nem vagyok itt jelen. Mikor bekukkantok, elszörnyűlködök mind a képi, mind a szöveges fórum minőségének újabb és újabb zuhanásán. Mikor azt hittem, nincs már lejjebb, pár hónappal később látom: de, von lejjebb. Ilyenkor feltóltök egy vagy két képet (de csak időszakos célból, miután mindenki megnézhette, leveszem) azon szándékból, hogy hátha ezzel kicsit felfele bököm a fórum színvonalát. Nem én vagyok egyedül, aki ezzel kisérletezik, vannak nálamnál jobb fotósok is, akik csak igen ritkán tesznek ide fel bármit is, de azért, ha ritkán is, még megteszik. Sok eredménye nincs... Tehát ha én itt nem vagyok jelen, csak “szökőévente”, akkor hogy jönnék én ahhoz, hogy mindenkit végigpontozzak?? (Neked pedig azért mindom, komolyan, nem bántásból, higy tóltsél fel ide képeket, mert anélkül te is a “hogy jön ő ahhoz” kategóriába esel - szerintem. A feltöltött jó minőségű képek halmaza lehet csakis az a háttér, amire támaszkodva végig viheted vállalásodat, a mindent lepontozni projectet.)
Nos, ez a helyzet, most entert nyomok, aztán vagy kidob a program, vagy nem. Üdv., Feri!

 

Kedves Edit, az nagyon szép, hogy véded Ferit, hiszen jó barátságban vagytok. Az a mód viszont, ahogyan ezt tenni próbálod, (semmi érv, csupán a védendő társ vitapartnerének ócsárlása) eléggé silány, ezt beláthatod. Jó éjt nektek, tegyétek tönkre ezt a helyet végképp, és tegyétek ezt az utódjával is - ha ez a kívánságtok!

 

Ferikém, a pontjaiddal semmi baj nincs. A kommentekkel viszont mostanában (hangsúlyozom: mostanában) van probléma: hogy zeneimpéldával világítsam meg, az nem kritika, hogy “XY indiszponáltan énekelt” A kritika az, hogy “XY mély hangjai elvesztették zengésüket ezen a napon, s ez az ária hősies karaktere felmutatásának fékje lett.” Tudod te nagykn jól (emlékszem, tudod!) mi egy fotó értékes vonása, s hol nem sikerült megcsinálni a megalkotandót. Ezzel foglalkozz szerintem, úgy, mint régen tettd, és felejtsed el az önmagad pontozási módszerével való szűnni mem akaró foglalkozást - ezt tartsad meg inkább magadnak.
És: töltsél fel képeket, enélkül nincsen hiteled!
(Nem szívesen példálódzok magammal, de amikor, évszakonként egyszer ide feltöltök egy-két fotót, mindig írok is néhány másnak fotója alá véleményt, mert e kettő csak együtt hiteles. Illetve az is érthető, ha valaki csak képeket tölt fel, és nem véleményez, mert nem a szavak embere. De az, hogy csak szóvegel, képet pedig nem tesz föl, szerintem hiteltelenné teszi az ipsét).

 

OK, az eleje így hangzott: Jó tanulmányportré. A másiknál: Jómportré. Úgy gondolod, ezzel írtál valamit a képről?
Idén e helyt jelen pillanatban e honlapon levő képeink száma valóban nulla - a csúsztatàs, a hamis fékrebeszélés mestere vagy, amikor ezt leírod. Ugyanis Te valóban semmit se töltöttél fel három hónapja, és én ezt írtam le. Én feltöltöttem néhányat. Később, igaz, letöröltem ezeket, mert itt nem hagyok meg semmit. A csúsztatás, a sumákolás mestere vagy ezzel a hamis mondatoddal.
A lényeg pedig az, hogy sorozatosan letolsz vagy feldicsérsz képeket anélkül, hogy egyetlen szót tudnál kiböknél arról, hogy mi tetszik, mi nem. Hadovázol összevissza sajátmagadról, a te ilyen vagy olyan viszonylatban adott ennyi meg annyi pontodról eközben vagy fingod nincsen arról, mi az, hogy kép, vagy ezt ügyesen titkolod.
Rohangálsz itt a fórumon, mint félszemű tyúk, kotkodácsolva nekiszaladsz a drótkerítésnek, ettől még hangosabban, összevissza kotkodácsolsz, és nekiesel a másik drótnak, amitől végképp hangosan rikàcsolva bíztatod magadat, keresztbe-kasul potyogtatva a baromfiudvart, csak magadról kotkodácsolsz. A többi állat már rég elmenekült a megzakkant tyúk elől, üres aznjdvar, melyben pattogsz, rikácsolod, higy “én, én, én pontozok így, én itélek úgy, krrrr, krrrr, krrrr!”
Sokkal bölcsebb voltál egykor, de mára önmagad karikatúrája lettél, szerintem térj magadhoz! Legyél újra az a szellemes, értelmes, emlatikus ember, ami voltál. Mert amit most csinálsz, az nem csak engem riaszt, ebben biztos lehetsz. Engem nem nagyon zavar, mert kiszálltam ebből a cirkuszból majdcegy éve, s csak évszakonként egyszer köszönök be, ha egyáltalán. De másokat ugenis zavar, s ha az új honlapot azzal kezded, amit itt most művelsz, akkor azt rögtön megnyitàskor szét fogod verni. Ez a helyzet, térj (vissza) magadhoz, Feri!

 

Két méter húsz centi.
Vagy két méter húsz deka ... nemtom.

 

(bocs, a két kérdés végül három lett - a lényeg ugyanaz)

 

"Két pontot adtam rá, vagyis ugyanannyit, mint allegro Tinijére, ami igazságtalan (de semmivel sem rosszabb, mint mindkettőre hármast adni), mert a két kép között több klasszis különbség van a másik javára. Vagyis elismerem, hogy ez a pontozás igazságtalan, mert ha következetes akarnék lenni (ami távol áll tőlem), akkor most is egyest kéne adnom. De az is igazságtalan lenne, mert ez a kép lényegesen jobb, mint amilyeneket mostanában nagy szorgalommal töltögettél az oldalra. A padló, úgy látszik, mindig felpúposodik valahol. Az új programban, a 10-es skálán jobban ki lehet majd fejezni ezeket a különbségeket, de itt és most 1–3-rendszer van."
"Ha a Fotóvilág esztétikai színvonalához viszonyítok, neked és a hozzád hasonló kaliberű fotósoknak (RZsónak, Josának, Xabolcsnak, Piusznak, és a névsort folytathatnám) szinte mindig hármast kellene adnom, ami dögunalom. Mondhatnám, hogy a szerző képességeihez viszonyítok, de ez sem lenne igaz, mert nincs bennem pedagógiai ambíció, csak néző vagyok. Akkor mi a mérték, kérdezheted. Maradjunk egyelőre annyiban, hogy a puszta érzet, ami egyszerű beismerése annak, hogy nem tudom."
Urak és Hölgyek!
Fenn 2 “értékelést” láttak, azonos embertől. Két kérdésem van
1.) talált-e valaki akárcsak egyetlenegy olyan megállapítást, mely a képről szól? (a kép sajátos tulajdonságairól, mi és miért tetszik , mi és miért nem tetszik). Én egyetlen félmondatot se találtam ilyet, (tehát az eredmény 0) de hátha Nektek sikerül.
2.) Hány képfeltöltést találtatok e társunktól ebben a naptári évben? (Judicium56) Nálam a keresés eredménye szintén : 0

3.) Hány olyan kitételt találtok a szövegben, mely arról szól, hogy “én, én, én, én” ? Én 12 ilyen kitételt találtam fenti tíz mondatban.

Nem vagyok képzett szövegelemző, de hátha akad közünk ilyen. Akkor tegye közzé, mit mond ez a 0/0/12 arány!

esetleg maga a közlő elmesélhetné, hogyan van az, hogy mindig csak magáról beszél, sohasem a képről, azt csak "értékeli" - inkább itélkezik róla, de indoklás nélkül. (Az persze nem indoklás, hogy "ha három pontot levonnék belőle, és kettőt hozzáadnék, akkor az mennyi is lenne, annyi, hogy nagyon okos vagyok".

a sajátmagával foglalkozó szavak:

adtam rá
elismerem
akarnék lenni
távol áll tőlem
kéne adnom
viszonyítok
kellene adonpm
viszonyítok (újra)
nincs bennem pedagógiai ambíció
néző vagyok
maradjunk annyiban
nem tudom

 

Tízéves kissrácként minden nyarat Szigetszentmiklóson, a Kis-Duna partján töltöttem, mint afféle városi úrifiú, a helybéli, számomra “vidéki” gyerekek körében. Szép emlékeim közül mostanában különösen sokszor felvillan egy kép, ahogy elképedve, megnémulva állunk a békanyálszagú víz melett. Ez a felvillanás azután lep meg napjában többször is, hogy beleolvastam e topikba, melynek címe “gondolatok”. Negyed- félévente kukkantok be a Fotovilág kapuján, nyitva van-e még, s mi itt a helyzet. Ilyenkor mindig azt látom, hogy rosszabb, mint legutóbb, pedig már akkor is épp eléggé rosz volt – de mindíg van még lejjebb, úgy tűnik.
A srácokkal (négyen voltunk) közösen pecáztunk. A pecabot (eufemizmus annak nevezni) mindössze egy hosszú szál nád, annak végére kötött 18-as damyl, melyre egy picike horgot kötöttünk fel, egy sörétólommal fölöte 5 cm-re, és egy csúszó tollúszót tettünk eléje, bicikliszelep gumicsövébe szúrt gyufaszál-darabkával megszabva, milyen mélyre eresszük le a horgot. A csali kenyérgyúrma. A földbe lyukat vájtunk kézzel, vizet hordtunk bele összezárt tenyerünkben, és oda tettük a kifogott halacskákat. Ezzel a készséggel leginkább cask sneciket lehetett fogni, esetleg vörösszárnyút, nagy ritkán bodorkát. . Ha elég összegyűlt, akkor valamelyikünknek anyukája a felhozatalt paprikás lisztbe forgatva megsütötte nekünk. Mennyei csemege. Azon a bizonyos napon egyikünk kihozott a partra egy vödröt is, megtöltöttük vízzel, és abba dobáltuk a kifogott 7-8 centis halakat. Így már egészen komolynak tűnt a horgászás nekünk, szépen gyűlt a vödörbe a snecisereg.
Mind a négyen bedobtuk hát készségeinket a víznek jó megérzéssel kiválasztott pontjaira, a békanyál és a tavirózsa-szövevény közti lyukakba célozva.. majd a pecákat a földre tettük le egymás mellé, és pár méterrel odébb focizni kezdtünk, egykapura. Ha akad öngyilkos sneci, meglátja majd valaki, hogy ugrál a tollúszó, és gyorsan kikapja. Ahogy rugdostuk a bőrt – mert egyikünknek volt igazi bőr focilabdája, (naná, hogy én voltam az, a városi ficsúr), egyszecsak megláttam, hogy egyik tollúszó nemhogy ugrál, hanem eltűnik a víz alatt. Gyorsan odaugrottam, beakasztottam, és kivezettem a vízből – egy törpeharcsát. Nem snecit, nem vörösszárnyút, mégcsak nem is bodorkát, netán compót, hanem egy csodálatos, mesébe illő, szépséges törpeharcsát. Ez a hal nagyjából tizennyolc centi lehetett, de a mi meglátásunk szerint akár húsz, sőt, talán 22, de lehet, hogy 23 cm hosszú is megvolt! Vagy 25. Testes halacska volt, nem nyeszlett, lapos sneci.
Mikor a törpeharcsát betettem a vödörbe, már mindenki mellettem állt, gyönyörködött a kapitális példányban. Színei másak voltak, mint a sneci unalmas színei, “izmos”, formás hal volt, igazai rablóhal. És rögtön felcsattant a vita: kinek a botjával fogtad? A Gyusziéval. Akkor enyém a hal, szólt Gyuszi, mire én bejelentettem igényemet a halra, merthogy én fogtam ki, én akasztottam be neki, fárasztottam, kiemeltem. Erre már Öcsi is megszólalt, kijelentve, hogy csakis azért kapott rá a törpeharcsa a horogra, mert ő a kenyérbe újításként édesnemes paprikát kevert, és annak illatára jött fel a törpeharcsa. Ez a paprika az ő újítása volt, eddig nem tettünk paprikát a kenyérbe, nem is fogtunk soha még törpét. Tehát neki jár a hal, a snecikről pedig le is mond, átadja annak, akinek kellenek. És negyedikként akkor már, a felcsattanó, egyre hangosbb vitára bejelentkezett a vödör tulajdonosa is. Ő hozta a vödröt, ez a vödör mentett most meg minket, az ő vödre, hiszen a szokásos földbe vájt lyukba a törpeharcsa bele se fért volna. Arról nem is szólva, hogy ő hozta a spulni damylt, ami mindegyikünk szerelékén lógott, őnélküle most nem is pecáznánk. Tahát neki is jár a nagyhalból, legalább a fele. Így ment a licit, mindenki magáénak akarta tudni a harcsát, vagy annak egy jelentős hányadát, de legalábbis a dicsőséget, azt feltétlenül Én is keményen védtem a magma állspontját, mert mégiscsak én láttam meg, hogy elsüllyedt az úszó, akárkinek is volt az a botja, és én fogtam ki a csodahalat – de minden, minden érv egyetlen pillanat alatt elvesztette jelentőségét: ugyanis miközben hevesen gesztikulálva, emelt hangon egymás szavát meg se hallva fejtettük ki a filozófiát, mely szerint a hal az enyém, az enyém, az enyém, az enyém… nagy csobbanást hallottunk: a törpeharcsa kiugyrott a vödörből, vissza a Dunába. Teljes csend lett hirtelen, lemerevedtünk, lefagytunk, elvörösödtünk, átélve e csapás minden kínját, ki se tudtuk nyitni szájunkat egy ideig. Csak álltunk ott a parton, a földet bámultuk.
Uraim, a törpeharcsa már kiugrott. AóMár cask a víz gyűrűzik a beugrás helye körül. Tessék ezt észlelni, és nem összevissza személyeskedve kibogózhatatlan keresztsértegetésekbe gabalyodva vacakolni itten, ez annyira szánalmas! Gondolatok – ez a topic címe. Hát Uraim, gondolatok, azok itt nincsenek, talán soha nem is voltak. Vagy gondolatnak lehet nevezni azokat a betűhalmazokat, amiket itt most visszaolvastam? Tessék visszaolvasni egy keveset! Ezek gondolatok?
Kiugrott a törpeharcsa, ne tessék tovább gesztikulálni, kiniek-kinek hajlama szerint lakonikusan megsérteni, csűrve-csavarva félrcsúsztatni, örök pacifistaként ideis-odázni, bölcs nihilista filozófusként forgatva meg a szót, netán joviális öregurat játszva, finomkodva egymást cseszgetni. Elugrott a törpeharcsa, ezt vtessék meglátni, hátha utána lehet még kapni, ámbár azt gondolom, villámgyorsan a vízbe nyúlva, ámbár ez már aligha kecsegtet eredménnyel. (De próbálkozni lehet vele).
És konkrétan még egyetlen gondolat, hiszen a topic címe: gondolat: szájkaratéval, verbális leleménnyel, csűrés-csavarással, ki-a-mai-nap-sértettje-gyermekjátékkal e hajdan szép oldalnak csak a röhejességét tetszenek erősíteni – márpadig az már így is olyan röhejes, hogy az szinte fokozhatatlan. Megmenteni ezt az oldalt (és a fejlesztés alatt álló, ilyen hozzáálással eleve halálra ítélt utódját) szövegeléssel nem lehet. Ki lehet találni minden napra egy új feltöltési, értékelési rendszert, minden nap körbe lehet pisilni a kerítést szavakkal, szavakkal, csak meddő szavakkal…
Ha nem tetszenek erőlködni meddő szóforgatás helyett azon, hogy JÓ MINŐSÉGET MEGCÉLOZÓ KÉPEKET (a megcélzás itt a lényeg, legyen meg a szándék, hogy valami jót töltök fel, és nem az aznapi hulladékot, ha a szándék magvan, az eredmény lehet kétes, de akkor már mégiscsak pozitív legalább az irány) tessenek feltölteni ide, tehát, ha nem a minsőgégi kép, hanem a minsőségtelen duma, a duma, a duma megy itt, akkor ez már soha nem lesz újra fotós oldal, cask néhány igen alacsony szinten szövegelő ipse mókás, máskor egyenesen röhejes házi perpatvarja – amire senki se kíváncsi a négy-öt, éppen valamelyik aktuális sértésgubancot bogózgató szájkaratézót kivéve.
Laaan mondom, Uraim, hogy mindenki megértse: a törpeharcsa kiugrott a vödörből.

 

417897 sz. képre 2 pont (tetszik) helyett 1 pontot böktem a tabletemen. Ha technikailag lehetséges, kèrném ezt korrigálni.

 

Köszönöm, István, megtaláltam!

 

István48 Megtaláltam: export - share - save. Így a fotó közé menti. Most mást nem találok :) Merre van az unsharpen (vagy ha máshogy hívja az apple, tehát: élesítés) eszköz? Hogy néz ki az ikonja?

 

Köszönöm! Én is az Exporttal próbálkozom. A Beállítàsoknál a Save legördülő menüje 2 tárhelyet kinál fel nálam: On my Ipad és iCloud. Ott az On my iPadot választottam, de mégse került be a Fotók közé...alighanem maga a program tárolja csak.

 

Bocsánat, nem a Gondolatok rovatba való, hanem a Segítségkérésba, de azt nem olvassák, ezért itt:
iPad pro tabletemre letöltöttem (megvásároltam) egy nagyon jó, komplex fotoszerkesztő programot.: Affinity Photo. Használ-e ilyet valaki, s ha igen, akkor neki szól a kérdés: hogyan tudja, tudja-e kimenteni a kidolgozott fotót az iPad Fotók gyűjteményébe?
Nekem ez még nem sikerült, exportálom úgy, hogy e-mailben elküldöm magamnak :) De a save megnyomására nem kerül be a Fotók gyűjteménybe, hanem a képszerkesztő program részeként tárolódik.

 

Lajos, nem az számít, hogy elmarasztaló, vagy elismerő, hanem hogy látó, vagy vak az értékelés. Kiis stílű fogpiszkálódás, mosolykeltő szőrszálhasogatás, ügyifogyi okoskodás, vagy hamvába holt küzdelem a lényeg megragadásáért, ami messze van, nem elérhető. De ezt biztosan te is látod, még ha óvatosan is tapogatod a sötétet magad körül, haladva a fény irányába - de jaj, az a fény is csak egy leégett zsarátnok utolsó lobbanása volt.

 

Persze, hogy nincs vita, egyetértek - sőt, kettőt is, ha kell. Biztos, hogy nem kiabálod el, szerintem olyan az alkatod, hogy ha kikerültél ebből, akkor kinn is vagy! Mert Te is tudod, jobban, mint én, hogy a legtöbb ilyen dolog legvégül fejben dől el.

 

Így van, Jani 2 világos kérdést tett fel. Az 1. kérdés az volt, hogy lehetséges-e a jelenlegi formában működő lapot kijavítani (mert tudjuk, higy egyes funkciók nem működnek, pl. avatar feltöltés, a Hét képe program általi automatikus kiválasztása, stb.) A 2. kérdés pecig ez volt (idézet kezdete)
2. Kérdésem attól függő, hogy milyen választ kapunk az elsőre! Amennyiben negatív akkor megkérdezem, hogy lehetne-e és miképpen egy teljesen új oldalt programozni a régi mintájára? Ha ez lehetséges (van hozzá programozó), akkor anyagilag mennyibe kerülne?
(idézet vége)
(Sándornak ??, ???, !?, valamint !!!! jelekkel hangsúlyosított, részben nekem szegezett kérdéseire válaszként)
Tehát megismétlem: úgy gondolom, a korrekció elkelne, de egyáltalán nem gondolom, hogy az alapoktól új lapot kellene programozni. Azt persze tudom, hogy nagyon nehéz belejavítani egy komplex program meghibásodott részleteibe. Doc komoly nekikészülés - programozásba történő alapos beletanulás - után megpróbált kijavítani ezt-azt, de inkább csak még rosszabb lett a dolog. Veszélyes is belenyúlni nagyon alapos ismeret nélkül, mert valóban: egy téves karakter beütése valahova, és összeomlik az egész! Amitől Jani tart.

 

Őszintén szólva soha nem értettem, miért kellene megváltoztatni alapjaiban a FV-ot. Különösen azzal nem értettem egyet, hogy az alapoktól csináljunk teljesen más, új arculatú lapot. Hiszen ez a mostani arculat kifejezetten szép, ráadásul azonnal felismerhető, szinte védjegy-szintűen hozzánőtt a FV-hoz. Rengeteg hasonló site megjelenése meg se közelíti a FV-ét. Ezt igazán kár lenne eldobni. Nem hiszek abban se, hogy alapvetően új funkciók kellenének ide. Azt viszont gondolom, hogy jó volna a régi, megsérült funkciókat helyreállítani.
De egyáltalán nem ezen múlik a FV jelene, jövője, hanem a feltöltött képek minőségén. ami sokszor annyira híg, mint Mari bácsi hasmenése amikor romlott tejre romlott kannás bort ivott.
Ami az újakat illeti: én amikor csak lehet, értékelem a képeiket (amikor lehet - amikor vacak, akkor nem), és néha ezt szövegesen is kommentálom. Nagyon sokszor én vagyok az egyetlen, aki ezt teszi.
A rossz képre adott őszinte vélemény - ha empátiával íródott - lehet hasznos. Számomra itt kevés hasznos vélemény érkezett be képeimhez. de volt egy a legelején, amikor Purciur nevű felhasználó kb. ezt írta: Péter, szép ez, na de a vakut azt csak úgy odalökted. Ebben teljesen igaza volt, és egyből sokat fejlődtem! ez így volt.

 

Abszolút egyetértek Pállal.
Talán csak annyit hozzá, ami a honlap minőségét illeti:
- a feltöltött képek minőségéhez adnék egy ötös szorzót, fotós lapról lévén szó.
- a diskurzushoz is adnék szorzót: 0,5.

 

Mihály, (Xabolcs), igazi Zsdanov-történet, mert állítólag tényleg megtórtént: egyszer a szovjet filmművészek pártalapszervezetével találkozott a nagyhatalmú Zsdanov elvtárs. Elbeszélgetett a filmművész (rendezők forgatókönyvírók) elvtársakkal. Végül nekik szegezte a kérdést: hány filmet készítettek el az elmúlt évben, elvtársak? Huszonkettőt, hangzott a válasz. És mennyi bizonyult ebből igazán jó filmnek, remekműnek? - kérdezte Zsdanov. Kettő - válaszolták a filmesek.
Akkor miért nem csak azt a két filmet készítették el?? - fakadt ki Zsdanov elvtárs.

 

Az opponens-bíráló szerep szerencsétlen ötlet.
A művészet máshogy működik, mint a tudományok.
A tudós hibátlant, támadhatatlant akar felmutatni.
A művész pedig szárnyalni szeretne, és valami mödon szárnyal is. De ha azt érzi, hogy valaki kifejezetten azzal foglalkozik, azzal van megbízva, hogy alkotásában hibákat találjon, akkor óvatos lesz, szárnyalás helyett lezuhan, begörcsöl, gátlásai lesznek, képtelen lesz alkotmi, tehetségtelen, szegényes, ihletet nélküli, leszabályozott, kiherélt “alkotásai” lesznek csak. Elveszti képességét. Ezzel a jelenséggel minden művészettel foglalkozó szakember tökéletesen tisztában van. Amikor egy alkotó (zenész, festő, táncos, színész, fotós) bemutatja, előadja alkotását, a lehető legdurvább hiba úgy közelíteni az alkotásához, hogy kifejezetten a hibákat keressük benne, mint egy opponens a mérnöki diploma védésekor.. A művészből ez a megközelítés kiöli az alkotókedvet, a tehetséget, s marad egy gátlàsos, szárnyaszegett, óvatoskodó szerencsétlen.

Aki még sohase szárnyalt, az ezt nem érti.

Ha ez a szerencsétlen opponens-ötlet megvalósul, akkor mindenki, akiben tehetség szikrája is lappang, hanyatt-homlok fog innen menekülni, s marad csak a szárnyaszegettek egyre szűkülő csapata, mely kis ideig még játszhat ezzel az opponens-dologgal, majd a lap úgy meg fog szűnni, mintha sohase létezett volna.
A kötelező, minden képre kiterjedő értékelés sajnos minden ezzel, vagy hasonló szisztémával próbálkozó fórumot elsorvasztott. Az ötlet valószínűleg nem fog működni, és fokozatosan ugyanúgy elsorvasztja majd a lapot, mint ahogy a többi ilyen elsorvadt - sajnálom, hogy ezt kell mondanom de azt gondolom, hogy ez az ötlet kontraproduktív (noha értem, hogy jó szándékból fakadt).

Az opponens-ötlet tehát kifejezetten tehetség-gyilkos, destruktív, a kötelező értékelés pedig valószínűleg nem működőképes, hanem kontraproduktív, és előbbi egy csapásra, utóbbi pedig fokozatosan tönkreteszi majd a lapot. Bocsánat, de tudom, mit beszélek (az opponens ügyben legalábbis egészen biztosan). Nem azt javaslom, hogy a hibákra soha ne hívjuk fel a figyelmet, de egészen máshogy szabad csak ezt tenni, mintsem ezzel az ügyetlen, káros opponens megoldással.
Uraim, ha fel akarjuk lendíteni e lapot, tudjátok, mit kell tenni? Igen egyszerű. Kevesebbet kell ötletelni, többet kell fotózni, és próbáljuk saját képeinkkel emelni a színvonalat! Ez elvihet a megoldás közelébe. Csakis ez vihet el a megoldás közelébe.

 
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...
számláló