fotovilag.hu
Fotóvilág fórum
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...
Felhasználók / aczelpeter hozzászólásai

Lajos, nem az számít, hogy elmarasztaló, vagy elismerő, hanem hogy látó, vagy vak az értékelés. Kiis stílű fogpiszkálódás, mosolykeltő szőrszálhasogatás, ügyifogyi okoskodás, vagy hamvába holt küzdelem a lényeg megragadásáért, ami messze van, nem elérhető. De ezt biztosan te is látod, még ha óvatosan is tapogatod a sötétet magad körül, haladva a fény irányába - de jaj, az a fény is csak egy leégett zsarátnok utolsó lobbanása volt.

 

Persze, hogy nincs vita, egyetértek - sőt, kettőt is, ha kell. Biztos, hogy nem kiabálod el, szerintem olyan az alkatod, hogy ha kikerültél ebből, akkor kinn is vagy! Mert Te is tudod, jobban, mint én, hogy a legtöbb ilyen dolog legvégül fejben dől el.

 

Így van, Jani 2 világos kérdést tett fel. Az 1. kérdés az volt, hogy lehetséges-e a jelenlegi formában működő lapot kijavítani (mert tudjuk, higy egyes funkciók nem működnek, pl. avatar feltöltés, a Hét képe program általi automatikus kiválasztása, stb.) A 2. kérdés pecig ez volt (idézet kezdete)
2. Kérdésem attól függő, hogy milyen választ kapunk az elsőre! Amennyiben negatív akkor megkérdezem, hogy lehetne-e és miképpen egy teljesen új oldalt programozni a régi mintájára? Ha ez lehetséges (van hozzá programozó), akkor anyagilag mennyibe kerülne?
(idézet vége)
(Sándornak ??, ???, !?, valamint !!!! jelekkel hangsúlyosított, részben nekem szegezett kérdéseire válaszként)
Tehát megismétlem: úgy gondolom, a korrekció elkelne, de egyáltalán nem gondolom, hogy az alapoktól új lapot kellene programozni. Azt persze tudom, hogy nagyon nehéz belejavítani egy komplex program meghibásodott részleteibe. Doc komoly nekikészülés - programozásba történő alapos beletanulás - után megpróbált kijavítani ezt-azt, de inkább csak még rosszabb lett a dolog. Veszélyes is belenyúlni nagyon alapos ismeret nélkül, mert valóban: egy téves karakter beütése valahova, és összeomlik az egész! Amitől Jani tart.

 

Őszintén szólva soha nem értettem, miért kellene megváltoztatni alapjaiban a FV-ot. Különösen azzal nem értettem egyet, hogy az alapoktól csináljunk teljesen más, új arculatú lapot. Hiszen ez a mostani arculat kifejezetten szép, ráadásul azonnal felismerhető, szinte védjegy-szintűen hozzánőtt a FV-hoz. Rengeteg hasonló site megjelenése meg se közelíti a FV-ét. Ezt igazán kár lenne eldobni. Nem hiszek abban se, hogy alapvetően új funkciók kellenének ide. Azt viszont gondolom, hogy jó volna a régi, megsérült funkciókat helyreállítani.
De egyáltalán nem ezen múlik a FV jelene, jövője, hanem a feltöltött képek minőségén. ami sokszor annyira híg, mint Mari bácsi hasmenése amikor romlott tejre romlott kannás bort ivott.
Ami az újakat illeti: én amikor csak lehet, értékelem a képeiket (amikor lehet - amikor vacak, akkor nem), és néha ezt szövegesen is kommentálom. Nagyon sokszor én vagyok az egyetlen, aki ezt teszi.
A rossz képre adott őszinte vélemény - ha empátiával íródott - lehet hasznos. Számomra itt kevés hasznos vélemény érkezett be képeimhez. de volt egy a legelején, amikor Purciur nevű felhasználó kb. ezt írta: Péter, szép ez, na de a vakut azt csak úgy odalökted. Ebben teljesen igaza volt, és egyből sokat fejlődtem! ez így volt.

 

Abszolút egyetértek Pállal.
Talán csak annyit hozzá, ami a honlap minőségét illeti:
- a feltöltött képek minőségéhez adnék egy ötös szorzót, fotós lapról lévén szó.
- a diskurzushoz is adnék szorzót: 0,5.

 

Mihály, (Xabolcs), igazi Zsdanov-történet, mert állítólag tényleg megtórtént: egyszer a szovjet filmművészek pártalapszervezetével találkozott a nagyhatalmú Zsdanov elvtárs. Elbeszélgetett a filmművész (rendezők forgatókönyvírók) elvtársakkal. Végül nekik szegezte a kérdést: hány filmet készítettek el az elmúlt évben, elvtársak? Huszonkettőt, hangzott a válasz. És mennyi bizonyult ebből igazán jó filmnek, remekműnek? - kérdezte Zsdanov. Kettő - válaszolták a filmesek.
Akkor miért nem csak azt a két filmet készítették el?? - fakadt ki Zsdanov elvtárs.

 

Az opponens-bíráló szerep szerencsétlen ötlet.
A művészet máshogy működik, mint a tudományok.
A tudós hibátlant, támadhatatlant akar felmutatni.
A művész pedig szárnyalni szeretne, és valami mödon szárnyal is. De ha azt érzi, hogy valaki kifejezetten azzal foglalkozik, azzal van megbízva, hogy alkotásában hibákat találjon, akkor óvatos lesz, szárnyalás helyett lezuhan, begörcsöl, gátlásai lesznek, képtelen lesz alkotmi, tehetségtelen, szegényes, ihletet nélküli, leszabályozott, kiherélt “alkotásai” lesznek csak. Elveszti képességét. Ezzel a jelenséggel minden művészettel foglalkozó szakember tökéletesen tisztában van. Amikor egy alkotó (zenész, festő, táncos, színész, fotós) bemutatja, előadja alkotását, a lehető legdurvább hiba úgy közelíteni az alkotásához, hogy kifejezetten a hibákat keressük benne, mint egy opponens a mérnöki diploma védésekor.. A művészből ez a megközelítés kiöli az alkotókedvet, a tehetséget, s marad egy gátlàsos, szárnyaszegett, óvatoskodó szerencsétlen.

Aki még sohase szárnyalt, az ezt nem érti.

Ha ez a szerencsétlen opponens-ötlet megvalósul, akkor mindenki, akiben tehetség szikrája is lappang, hanyatt-homlok fog innen menekülni, s marad csak a szárnyaszegettek egyre szűkülő csapata, mely kis ideig még játszhat ezzel az opponens-dologgal, majd a lap úgy meg fog szűnni, mintha sohase létezett volna.
A kötelező, minden képre kiterjedő értékelés sajnos minden ezzel, vagy hasonló szisztémával próbálkozó fórumot elsorvasztott. Az ötlet valószínűleg nem fog működni, és fokozatosan ugyanúgy elsorvasztja majd a lapot, mint ahogy a többi ilyen elsorvadt - sajnálom, hogy ezt kell mondanom de azt gondolom, hogy ez az ötlet kontraproduktív (noha értem, hogy jó szándékból fakadt).

Az opponens-ötlet tehát kifejezetten tehetség-gyilkos, destruktív, a kötelező értékelés pedig valószínűleg nem működőképes, hanem kontraproduktív, és előbbi egy csapásra, utóbbi pedig fokozatosan tönkreteszi majd a lapot. Bocsánat, de tudom, mit beszélek (az opponens ügyben legalábbis egészen biztosan). Nem azt javaslom, hogy a hibákra soha ne hívjuk fel a figyelmet, de egészen máshogy szabad csak ezt tenni, mintsem ezzel az ügyetlen, káros opponens megoldással.
Uraim, ha fel akarjuk lendíteni e lapot, tudjátok, mit kell tenni? Igen egyszerű. Kevesebbet kell ötletelni, többet kell fotózni, és próbáljuk saját képeinkkel emelni a színvonalat! Ez elvihet a megoldás közelébe. Csakis ez vihet el a megoldás közelébe.

 

Monika, nagyszerű a weblapod. Minden alfejezete remek fotókat tartalmaz.

 

Tehát ha már "lepergett" akkor legyen törölhető? De a kiemelt fotók között néha igen sokáig dekkolnak a képek. Én onnan is szoktam törölni, sőt, akkor is néha, ha a hét képe lett (persze csak ha elmúlt a hét).

 

Én rendszeresen (havonta) átfésülöm korábbi fotóimat, és amelyikről úgy érzem, hogy csak első lelkesedésemben tetszett, de már nem nagyon tetszik, azokat kitörlöm. Hogy ne legyen selejttel tele ez a site. Másoknak is ajánlanám ezt. Úgyhogy a törlés lehetőségének eltörlése szerintem rossz ötlet. Esetleg feltöltés után maradjon fenn a kép mondjuk 2 hétig, az ok.

 

.

 

A disznó sarkon fordult, és elviharzott. A sok lúd kis ideig talán még gágogott, majd ők is eltűntek.
Üresen maradt a homokozó.

 

Nézem ezt a képet. Elöl a semleges szürke mellett döntően meleg színek adják az alapot, s arra vannak fektetve a tárgyak – hogy elváljanak az alaptól, hideg színnel:
LINK


Hátul fordított a helyzet: a semleges szürke mellett döntően hideg szín az alap, s arra vannak fektetve – hogy elváljanak az alaptól a meleg színű tárgyak:
LINK


A természetet megfigyelve tudják a festők és a fotósok, hogy elől vannak a meleg, hátul a hideg színek. A funkciójánál fogva (ti. mennél több felismerhető dolog legyen a képen a gyerek számára) zsúfolt kép így kap teret a színek által: előlre jön a meleg, s hátra kitágul a hideg alap. Tovább tágítja a teret az, hogy az előtér tárgyai és az emberek súlyosbb valőrű színekkel vannak megfestve, a hátrébb állók pedig könnyedebb színekkel.
LINK


Hogy teljesen súlytalanul lebeghessenek, az origámi-madarak pedig semmilyen színt nem kaptak. Lebegnek is szépen:
LINK

A kép, noha zsűfolt, határozottan ki van egyensúlyozva: van egy szinte megfogható súlypontja, az a terület, mely körrel bezárt, és a legsúlyosabb valőrrel vannak benne megfestve a foltok:
LINK

Az ezután következő legsúlyosabb szín pedig az ellenpontot képező, részút a súlyponttól elhelyezkedő kisebb, de szintén súlyos színt hordozó terület:
LINK


Ami pedig igen tanulságos? Az alakok többnyire egyetlen színből épülnek fel (nagyjából), de annak a színnek különböző valőrjei szépen megformázzák, artisztikusan élővé teszik őket, mint például itt az egyik alak egyetlen hideg, a másik egy egyetlen meleg színből, de ezeknek különböző valőrjeiből rajzolódik ki:
LINK


Csupán egyetlen alak van, akinek érdekesek a színei: ő két szín átmenetéből építkezi: egy hideg és egy meleg szín rendkívül finom egymásba futatásából. Nem zavar az ütközés, mert finom, lightos, főleg a hideg árnyalat. Ettől valahogy pikánssá, egyúttal szerethetővé válik ez a hölgy, karcsú színátmeneteivel:
LINK

Érdekes megfigyelni, hogy mit látunk, és mit észlelünk. Könyvek sorát észleljük. De amit látunk, azok sokszor csak jelzés értékű párhuzamos vonalak:
LINK


Mégis, így milyen jó – és ezzel a fotósok becsípődését, az „az a jó, ami éles” űjra kéne gondolni. Szerintem sokkal izgalmasabb az, ami nem éles, hanem jelzés szinten mozog – mert ott a néző agya kicsit dolgozik azon, hogy mit lát, és miért így. Ilyenkor két világ, a realitás és az álom határán járhatunk.
De vizsgáljuk csak meg e zsúfolt kép szerkezetét!
LINK


kicsit nyilvánvalóbban:
LINK


A kép sémája kb. ez:
LINK


És ez nagyonis jó! Tessék csak megpróbálni: téglatesteket úgy elhelyezni egy lapon, hogy az összeálljon szervesen, legyen „zenéje”, harmóniája! Lehetnek e téglatestek többféle arányú, többféle súllyal kitöltött, ritkán, vagy sűrűn feldobott flekkek – de álljon össze a rendszer!
Nem értek a grafikához, noha nevelőanyám festőművész volt, s így valami ragadt rám, de ez csak amatőr „hozzáértés”. Azt viszont tudom, hogy a fotósok 99 százaléka teljesen bele van ragadva az ées-nem éles, hasonlít-nem hasonlít koordináta rendszerbe, és teljesen képtelen ezektő elszakadni, és KÉPben gondolkodni. Esetleg giccsesen meghúzza a szaturációt, és azt hiszi, hogy ez a fotoművészet.
Miközben kellemesen megköpködtétek ezt a képet, illetve azt, hogy ide fel merészelték tölteni a Nem fotót, ha megnyugodtatok, próbáljatok profitálni is belőle valamicskét.
A festő nem úgy fest, hogy előre elhatározza azokat a dolgokat, amit az elemző kihámoz a képéből. Ő azért festő, mert a vérébe ivódott a hideg-meleg szín, a valőrük, a jelzés szintjei, és sorolhatnám. Amikor fest, ezek szerint fest, de már sokszor nem kell neki a fejét törnie, hogyan is csinálja. Fest. Rajzol. Ahogy a zongorista se az ujjrenddel foglalkozik, amikor játszik, csak egyszerűen játszik, mert már a vérében van minden, ő csak „röpül”
Nem mondanám, hogy a Nem fotó korszakalkotás. De a gyerekek biztosan jobban fogják szeretni, min Ti!
Nos ... jó volna picit gyereknek (is) lenni…

 

Hát most is van néhány zseni politikusunk, aki elé szívesen odavezettetném a medvét. De előtte kicserélném a puskájában a töltényt vaktöltényre.
Baggins igen régen hagyta itt e csapot s papot sajnos. Nem rá gondoltam, hanem újabb dezertőrökre...

 

Én meg a madárképeket kedvelem, mert jobb, ha a meggyvágót nézik madárnak, mintha engemet néznének annak.

 

Mihály, azért ez az egyformáknál egyformább, nekem legalábbis. Burofix a bokára? Félreléptél???

 

Feri, figyeld a felhozatalt és a fel nem hozatalt. A másikuk csodálatos tájfotókkal szokott jelentkezni rendszeresen - de egy ideje nem publikál már. Megintcsak mondom: Isten adja, hogy tévedek, ami a távozását illeti. (Hátha csak Influenziába migrált egy időre.)

 

Hogy kik a körbepusszantók - nos, többnyire majdnem mind azok vagyunk. És ezzel nincsen baj. A baj ott van, amikor egy ilyen kvalitású kép nem jut 14 szavazatnál tovább:
LINK
És ezzel azt is elárultam, ki az egyik kiválóság, akinek távozását látom - adj'Isten, hogy tévedjek!

 

Igen, János minden számíthat, így a találkozás is.
Valahogy majd csak lesz, hiszen eddig is mindig volt valahogy! - sóhajtotta a tiszavirág.

 

Mihály, úgy legyen, ámbár talán épp ezért érdemes reagálni (pozitív a meglátásod. Az enyém negatív, mert látom, ahogy süllyed a hajó, és menekülnek róla az utasok. Mert nem tudják talán, hogy a korláthoz állva, abban erősen megkapaszkodva mekkora élmény végigtapasztalni a süllyedést. A korlátba markoló maradók megbeszélik, hogy visszaengedjék-e Marcsit a víz alá éppen most billenő fedélzetre, ezért nem tudnak azzal foglalkozni, amit az egyik utas bekiáltott valami Benkőről, valódi dokumentarista és panoptikum fényképezésről. Amúgy az én szösszenetemben Benkő Imre csak mellékszál volt, így a dokumentarizmus mibenléte is, engem a süllyedés, s annak oka foglalkoztat inkább. Ámbár ezt viszont úgyse tudjuk befolyásolni, attól tartok, biztos kár is rágódni rajta. Nem is dohogok tovább, markolom inkább a korlátot én is.)

 
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...


A Fotóvilág működése

Alapszabályzat


Videóajánlat
Lépcsőszimfónia
kompozíciós esettanulmány

Tapétázás kisvakuval
video
Szarka Klára: A hírkép és a riport
tárgyfotó
Profi tárgyfotó egyszerű eszközökkel
számláló