lab-03.htm

A papírkép készítése során a fotólaborban lehetõség van a képkivágás módosítására, a kép fedettségének és kontrasztjának behangolására illetve különleges hatások létrehozására is. Nem véletlen, hogy nagyon sokan, különösen a mûvészi igénnyel dolgozók maguk szeretik laborálni képeiket. A fényképezéskor a valóság képét exponáljuk a filmre. A pozitív laboratóriumban a filmen lévõ képet exponáljuk rá a fényérzékeny fotópapírra. Minthogy a papír mérete általában nagyobb mint a filmé, ezért ezt a mûveletet nagyításnak is nevezzük. A fotópapírt a megvilágítás után a megfelelõ vegyszeroldatban elõ kell hívni, egy másik vegyszerben fixálni, és meg kell szárítani. Így nyerjük a kész képet.

A pozitív laboratórium eszközei:
Nagyítógép, vegyszertálak, csipeszek, tálhõmérõ, vegyszertartó flakonok, tölcsér, exponáló óra, sötétkamra lámpa, nagyítókeret, mérõhenger.

Az exponáló óra a nagyítógép fényforrását be és kikapcsoló óraszerkezet. Segítségével a fotópapír megvilágításának idõtartamát lehet szabályozni.
A nagyítókeret a fotópapír rögzítésére és síkban tartására szolgáló keret.
A sötétkamra lámpa sárga vagy zöld színszûrõvel ellátott lámpaház, kis teljesítményû izzóval. Ennek fénye mellett lehet dolgozni, nem kap fényt a fotópapír.
Vegyszertálak. A papírkidolgozás vegyszereit tartó tálak. Praktikusan a kidolgozandó papír méretének megfelelõ nagyságúak.
Csipeszek. A fotópapíroknak a vegyszerekbe való behelyezését és kivételét szolgáló eszközök.
Tálhõmérõ, a vegyszerek hõmérsékletének ellenõrzésére.
Más: vegyszertartó flakonok, tölcsér, mérõhenger.

A papírnagyítás készítésének legfontosabb eszköze a nagyítógép. Ez tulajdonképpen egy vetítõ szerkezet, amely a negatívon lévõ képet a fotópapírra vetíti.

A nagyítógép részei:
1. Lámpaház, 2. Negatívtartó, 3.Nagyító lencse, 4. Élesség állító, 5. Magasság állító, 6. vörös szûrõ, 7. Alapdeszka

Az egyes részek funkciója:

A Lámpaházban van az a fényforráss, amely átvilágítja a filmet. Lehet normál opál izzólámpa vagy jódhalogén izzó. Ez utóbbi a nagyobb hõtermelés miatt hûtést is igényel. A lámpa alatt egy nagy felületû lencsékbõl álló optikai rendszer van. Ezt kondenzor lencsének hívjuk. A kondenzor feladata, hogy a lámpa fényét egyenletesen eloszlassa a film felületén. Azoknál a nagyítógépeknél, amelyekkel többféle méretû filmrõl is lehet nagyítani (pl. 6x9 cm és kisfilm), általában cserélhetõ a kondenzor.

A negatívtartó egy kivehetõ keret, amiben el kell helyezni a nagyításra szánt filmet. Nagyító lencse. Ez vetíti ki a negatívon lévõ képet a fotópapírra. A kivetített kép élességét a lencse mozgatásával be kell állítani. Erre szolgál az élességállító tárcsa. Van olyan nagyítókészülék is, ahol az élességállítás automatikus.

A vörös szûrõ a nagyítólencse elé helyezhetõ. A vörös színû fényre a fotópapír nem érzékeny. Ezért ezen a szûrõn keresztül világítva ellenõrizhetõ az exponálás elõtt a papírra vetített kép.

A nagyítókeret a fotópapír rögzítésére és síkban tartására szolgál.

A kivetített kép méretét a nagyítógép magasságának szabályozásával állíthatjuk be. Erre szolgál a magasságállító tárcsa.

Az alapdeszka az a (általában fából készült) felület, amin a fotópapírt el kell helyezni.

A laborhelyiség

A sötétkamra egy sötét helyiség, amelyben villanyáram és folyó víz van. Gondoskodni kell a megfelelõ szellõzésrõl is. Amennyiben nem áll rendelkezésre külön helyiség, a sötétkamrát a fürdõszobában is ki lehet alakítani. Az ideális papírkép készítõ labor egy külön helyiség, amit erre a célra rendeztek be.

A nagyítás mûvelete

A negatívot el kell helyezni a negatívtartó keretben. A kép akkor lesz oldalhelyes, ha a negatív emulziós oldala lefelé fordul.
A nagyító magasságának változtatásával beállítjuk a megfelelõ képméretet.
Beállítjuk a kivetített kép élességét.
Elhelyezzük a nagyítópapírt a keretben. Ilyenkor az objektív elé fordított vörös szûrõn keresztül ki lehet vetíteni a képet. Így ellenõrizhetõ a papír elhelyezésének pontossága.
A nagyító objektívjét célszerû két-három fokozattal lerekeszelni. (Például közepes fedettségû negatívnál 11-es rekeszre.) Ezzel javul az objektív rajzolata és csökken az élességállítás pontatlanságából eredõ hiba.

Próbacsíkok készítése
A fotópapírok felülete a filmekhez hasonlóan fényérzékeny ezüstsó kristályokból áll. Ezek érzékenysége azonban a filmhez képest nagyon alacsony. Ezért például egy 70 W teljesítményû izzót használva, közepes fedettségû negatívnál, 11-es rekesznyílás mellett, 13x18 cm méretû fotópapírra kb. 10-15 másodpercig kell exponálni. A fotópapír akkor tekinthetõ jól exponáltnak, ha a normál elõhívóban 1,5-2 perc alatt alakul ki a megfelelõ kép. Ha a megvilágítási idõ túl hosszú akkor a kép sötét és foltos lesz. Ha túl kevés fényt kapott a papír, akkor világos és kontrasztszegény (szürke). Elõször érdemes próbanagyítást készíteni a megfelelõ megvilágítási idõ kikísérletezésére. Ennek célszerû módja, hogy egy fotópapírra különbözõ megvilágítási idõvel csíkokat exponálunk. Segédeszközként egy fekete kartonlap használható.

A próbaként exponált fotópapírt elõ kell hívni. Ennek kiértékelésével meghatározható az optimális megvilágítási idõ. Azt kell megnézni, hogy mennyi ideig világítottunk arra csíkra, amelyik 2 perc alatt megfelelõ tónusban elõhívódott. A végsõ képet ezzel a megvilágítási idõvel kell elkészíteni. A papírkidolgozás egész mûvelete narancs vagy zöld színû sötétkamralámpa fényében végezhetõ. Ezzel a kialakuló kép ellenõrzésére is lehetõség nyílik.

Fekete-fehér papírnagyítás -1 A fénykép végsõ formáját a papírkép készítése során nyeri el. Ezért a pozítív laboratóriumban végzett munka döntõ fontosságú. Visssza a negatívhívás1. részéhez Visssza a negatívhívás 2. részéhez
A papírkép készítése során a fotólaborban lehetõség van a képkivágás módosítására, a kép fedettségének és kontrasztjának behangolására illetve különleges hatások létrehozására is. Nem véletlen, hogy nagyon sokan, különösen a mûvészi igénnyel dolgozók maguk szeretik laborálni képeiket. A fényképezéskor a valóság képét exponáljuk a filmre. A pozitív laboratóriumban a filmen lévõ képet exponáljuk rá a fényérzékeny fotópapírra. Minthogy a papír mérete általában nagyobb mint a filmé, ezért ezt a mûveletet nagyításnak is nevezzük. A fotópapírt a megvilágítás után a megfelelõ vegyszeroldatban elõ kell hívni, egy másik vegyszerben fixálni, és meg kell szárítani. Így nyerjük a kész képet.