| Újdonságok | Adok-veszek | Digitális Fotó Magazin | Kéfórum | Fórum | Linkek | Tesztképek |
| Fekete-fehér papírnagyítás
-1 A fénykép végsõ formáját a papírkép készítése során nyeri el. Ezért a pozítív laboratóriumban végzett munka döntõ fontosságú. Visssza a negatívhívás1. részéhez Visssza a negatívhívás 2. részéhez |
|
A papírkép
készítése során a fotólaborban
lehetõség van a képkivágás
módosítására, a kép
fedettségének és kontrasztjának
behangolására illetve különleges hatások
létrehozására is. Nem véletlen, hogy nagyon sokan,
különösen a mûvészi igénnyel dolgozók
maguk szeretik laborálni képeiket. A
fényképezéskor a valóság képét
exponáljuk a filmre. A pozitív laboratóriumban a filmen
lévõ képet exponáljuk rá a
fényérzékeny fotópapírra. Minthogy a
papír mérete általában nagyobb mint a filmé,
ezért ezt a mûveletet nagyításnak is nevezzük.
A fotópapírt a megvilágítás után a
megfelelõ vegyszeroldatban elõ kell hívni, egy
másik vegyszerben fixálni, és meg kell
szárítani. Így nyerjük a kész képet.
|
|
|
A pozitív laboratórium
eszközei:
Nagyítógép, vegyszertálak, csipeszek, tálhõmérõ, vegyszertartó flakonok, tölcsér, exponáló óra, sötétkamra lámpa, nagyítókeret, mérõhenger. Az exponáló óra a nagyítógép fényforrását be és kikapcsoló óraszerkezet. Segítségével a fotópapír megvilágításának idõtartamát lehet szabályozni. A nagyítókeret a fotópapír rögzítésére és síkban tartására szolgáló keret. A sötétkamra lámpa sárga vagy zöld színszûrõvel ellátott lámpaház, kis teljesítményû izzóval. Ennek fénye mellett lehet dolgozni, nem kap fényt a fotópapír. Vegyszertálak. A papírkidolgozás vegyszereit tartó tálak. Praktikusan a kidolgozandó papír méretének megfelelõ nagyságúak. Csipeszek. A fotópapíroknak a vegyszerekbe való behelyezését és kivételét szolgáló eszközök. Tálhõmérõ, a vegyszerek hõmérsékletének ellenõrzésére. Más: vegyszertartó flakonok, tölcsér, mérõhenger. A papírnagyítás készítésének legfontosabb eszköze a nagyítógép. Ez tulajdonképpen egy vetítõ szerkezet, amely a negatívon lévõ képet a fotópapírra vetíti. |
![]() ![]() |
A nagyítógép
részei:
1. Lámpaház, 2. Negatívtartó, 3.Nagyító lencse, 4. Élesség állító, 5. Magasság állító, 6. vörös szûrõ, 7. Alapdeszka Az egyes részek funkciója: A Lámpaházban van az a fényforráss, amely átvilágítja a filmet. Lehet normál opál izzólámpa vagy jódhalogén izzó. Ez utóbbi a nagyobb hõtermelés miatt hûtést is igényel. A lámpa alatt egy nagy felületû lencsékbõl álló optikai rendszer van. Ezt kondenzor lencsének hívjuk. A kondenzor feladata, hogy a lámpa fényét egyenletesen eloszlassa a film felületén. Azoknál a nagyítógépeknél, amelyekkel többféle méretû filmrõl is lehet nagyítani (pl. 6x9 cm és kisfilm), általában cserélhetõ a kondenzor. A negatívtartó egy kivehetõ keret, amiben el kell helyezni a nagyításra szánt filmet. Nagyító lencse. Ez vetíti ki a negatívon lévõ képet a fotópapírra. A kivetített kép élességét a lencse mozgatásával be kell állítani. Erre szolgál az élességállító tárcsa. Van olyan nagyítókészülék is, ahol az élességállítás automatikus. |
![]() |
A vörös
szûrõ a nagyítólencse elé
helyezhetõ. A vörös színû fényre a
fotópapír nem érzékeny. Ezért ezen a
szûrõn keresztül világítva
ellenõrizhetõ az exponálás elõtt a
papírra vetített kép.
A nagyítókeret a fotópapír rögzítésére és síkban tartására szolgál. A kivetített kép méretét a nagyítógép magasságának szabályozásával állíthatjuk be. Erre szolgál a magasságállító tárcsa. Az alapdeszka az a (általában fából készült) felület, amin a fotópapírt el kell helyezni. A laborhelyiség |
![]() |
A sötétkamra egy
sötét helyiség, amelyben villanyáram és
folyó víz van. Gondoskodni kell a megfelelõ
szellõzésrõl is. Amennyiben nem áll
rendelkezésre külön helyiség, a
sötétkamrát a fürdõszobában is ki lehet
alakítani. Az ideális papírkép
készítõ labor egy külön helyiség, amit
erre a célra rendeztek be.
A nagyítás mûvelete
Próbacsíkok készítése A fotópapírok felülete a filmekhez hasonlóan fényérzékeny ezüstsó kristályokból áll. Ezek érzékenysége azonban a filmhez képest nagyon alacsony. Ezért például egy 70 W teljesítményû izzót használva, közepes fedettségû negatívnál, 11-es rekesznyílás mellett, 13x18 cm méretû fotópapírra kb. 10-15 másodpercig kell exponálni. A fotópapír akkor tekinthetõ jól exponáltnak, ha a normál elõhívóban 1,5-2 perc alatt alakul ki a megfelelõ kép. Ha a megvilágítási idõ túl hosszú akkor a kép sötét és foltos lesz. Ha túl kevés fényt kapott a papír, akkor világos és kontrasztszegény (szürke). Elõször érdemes próbanagyítást készíteni a megfelelõ megvilágítási idõ kikísérletezésére. Ennek célszerû módja, hogy egy fotópapírra különbözõ megvilágítási idõvel csíkokat exponálunk. Segédeszközként egy fekete kartonlap használható. |
![]() |
A próbaként
exponált fotópapírt elõ kell hívni. Ennek
kiértékelésével meghatározható az
optimális megvilágítási idõ. Azt kell
megnézni, hogy mennyi ideig világítottunk arra
csíkra, amelyik 2 perc alatt megfelelõ tónusban
elõhívódott. A végsõ képet ezzel a
megvilágítási idõvel kell
elkészíteni. A papírkidolgozás egész
mûvelete narancs vagy zöld színû
sötétkamralámpa fényében
végezhetõ. Ezzel a kialakuló kép
ellenõrzésére is lehetõség nyílik.
© Copyright: Dékán István 1999 |
| Folytatás |
Fõoldal ¦ Képvilág¦ Kéfórum ¦ Hírek ¦ Analóg spec. ¦ Digitális spec. ¦ Fotóeszközök¦ Digit. eszközök¦ általános ismeretek ¦ Felsõbb szint ¦ Fotókönyvek ¦ Lexikon ¦ Adok-veszek ¦ Digitális kép¦ Fórum¦ Hírlevél ¦ Linkek ¦