Újdonságok

Adok-veszek

Digitális Fotó Magazin

Kéfórum

Fórum

Linkek

Tesztképek

Fekete-fehér papírnagyítás -2 Ebben a részben egy tónuskorrigáló mûfogással és az exponált papírképek kidolgozásával foglalkozunk Visssza a negatívhívás1. részéhez Visssza a negatívhívás 2. részéhez Visssza a Fekete-fehér papírnagyítás -1. címû részhez
Tónusvisszatartás, fényráengedés Gyakori hiba, hogy a nagyított kép valamelyik része túl világos vagy túl sötét lesz. Ezen a gondon legtöbbször lehet segíteni tónusvisszatartással vagy fényráengedéssel. A két kifejezés ugyanannak a mûfogásnak két elnevezése. Ha a képen egy túl sötét részlet van, akkor ezt a nagyítás során világosíthatjuk. Ennek módja, hogy az erre a részletre esõ fényt bizonyos ideig valamilyen eszközzel esetleg kézzel visszatartjuk. Ha a képen túl világos részlet van, akkor ezt lehet sötétíteni. Ilyenkor a világos felületre hosszabb ideig kell engedni a fényt, mint a kép többi részére.
Kép túl sötét részlettel	A sötét részlet korrigálása tónusviszatartással
A tónusvisszatartáshoz segédeszközök is készíthetõk. Például fekete kartonból kivághatunk különbözõ alakú kis darabokat. Ezeket fel lehet erõsíteni (ragasztani) egy vékony drót végére. A kartondarabot a megvilágítási idõ egy része alatt úgy kell elhelyezni a nagyító fénykávájában, hogy az árnyéka a világosítani kívánt képrészletre essen. Ezt szokás egy kicsit mozgatni. Így nem alakul ki a fotópapíron határozott körvonala. Azt, hogy milyen hosszú ideig kell a fényt így visszatartani, az exponálás elõtt egy megvilágítási próbával ki kell kísérletezni. Ha a képen egy viszonylag kicsi, túl világos részlet van, akkor ide az exponálás után még plusz fényt kell engedni. Ennek célszerû módja, hogy egy nagyobb (a kép felületét fedõ) fekete fotókartonból a világos képrésznek megfelelõen egy lukat vágunk. A normál megvilágítási idõ után még ezen keresztül is engedünk fényt a szükséges helyre.
A tónusvisszatartás mûvelete	Segédeszközök a tónusvisszatartáshoz

A papírkép elõhívása A papír kidolgozásához három oldat szükséges. Ezek az elõhívó, a stopfürdõ és a fixírsó oldat. Ezeket azonos méretû labortálakba egymás mellé kiöntve lehet használni. A tál méretét a fotópapír méretéhez célszerû megválasztani. A papírnál kisebb tálban nem fér el a papír, ezért könnyen foltos lehet. A túl nagy tálba túl sok vegyszer kell, ami felesleges költség. Az exponált fotópapírt a fényérzékeny rétegével lefelé az elõhívóba csúsztatjuk, ezután megfordítjuk. Fontos, hogy ez a becsúsztatási muzdulat egyenletes sebességû legyen. Ha közben a papír elakad és nem érintkezik az egész felülete gyorsan és egyenletesen a hívóval, akkor foltos lesz. Arra is ügyelni kell, hogy a felületét egyenletesen érje a vegyszer, ne tapadjon rá légbuborék. A hívás ideje alatt gondoskodni kell a papír mozgatásáról. Ezt a papír szélét csipesszel megfogva lehet megtenni. A gyakorlatban egy-két centiméteres ide-oda mozgatás megfelel. Lényeg, hogy a vegyszer ne álljon mozdulatlanul a papír felületén.
A sötétkamralámpa fényében ellenõrizhetõ a kialakuló kép tónusa. A fotópapír akkor tekinthetõ jól exponáltnak, ha másfél-két perc alatt hívódik elõ a megfelelõ fedettségüre. Ha a kép kifejlõdött, a papírt fél percre a stopfürdõbe helyezzük át. Ez leállítja a hívási folyamatot, és kémiailag semlegesíti a rétegben maradt elõhívót. A stopfürdõbõl a fixírbe tesszük át a képet. Itt mozgatás mellett 10-15 percig kell tartani. Ez alatt kioldódnak a rétegbõl az elõ nem hívódott ezüst-sók. Ezek teljes egészében csak a mosás során távoznak el.
A fixálás után mosás következik áramló vízben. Ennek ideje barit papíron lévõ kópiánál 15 perc. Mûanyag bevonatú papírnál (RC) 4 perc. A szakszerû mosáshoz hasznos segédeszközök is vannak. Ilyenek például azok a mosótálak, amelyeket egy gumicsõvel a vízcsapra lehet kötni. Ezek úgy vannak kialakítva, hogy az áramló víz a papírképeket állandó mozgásban tartja, így azok nem tapadhatnak össze. Szárítás A mosás után a papírkópiákat meg kell szárítani. A barit fotópapírokhoz legjobb a krómlapos szárítógép. Ez egy elektromos fûtésû berendezés. A krómlap egy vékony fémlap, amelynek egyik felülete fényes, krómozott. Ez a fényes felületû papírok fényesre való megszárításához szükséges.
Krómlapos szárító házi használatra	Folyamatos üzemû, krómhengeres szárítógép
A nedves fotópapírt a képoldalával lefelé a krómlapra helyezzük. Ráteszünk egy nedvszívó papíranyagot (itatós, újságpapír). és a gumihengerrel több irányból végigsimítjuk. Így a víz kipréselõdik a kép alól, aminek felülete a krómlapra tapad. Ez után a krómlapot el kell helyezni a szárítóban. A száradás után a papír leválik a krómlapról, így könnyen kivehetõ. Fontos, hogy a krómlap sima, hibamentes legyen. Minden karcolás vagy hasonló felületi hiba átnyomódik a száradó fotópapírra. A nem fényes (matt, félmatt, raszteres stb.) felületû fotópapírok szárításánál máshogy kell eljárni. A vizet letöröljük a papír felületérõl. Erre használható egy puha szivacs. Az ilyen fotópapírt hátoldalával kell a krómlapra helyezni, és így lehet megszárítani. Ebben az esetben a krómlap minõségének nincs jelentõsége. A mûanyag alapú (RC) papírok szárításához nem szükséges krómlapos szárító. Ezek a szabad levegõn is hibátlanul megszáradnak. A vízcseppeket ebben az esetben is célszerû letörölni a papír felületérõl. Az RC papírokhoz is gyártanak szárítógépet. Ebben meleg légáramlás gyorsítja a szárítást. © Copyright: Dékán István 1999

Fõoldal ¦ Képvilág¦ Kéfórum ¦ Hírek ¦ Analóg spec. ¦ Digitális spec. ¦ Fotóeszközök¦ Digit. eszközök¦ általános ismeretek ¦ Felsõbb szint ¦ Fotókönyvek ¦ Lexikon ¦ Adok-veszek ¦ Digitális kép¦ Fórum¦ Hírlevél ¦ Linkek ¦