Fotóvilág Újdonságok Adok-veszek Digitális Fotó Magazin Kéfórum Fórum Linkek Tesztképek

Canon


A villanófény -2


Ebben a részben már gyakorlati ismeretek is találhatóak. Részletesen az automata vakuk mûködésérõl esik szó.

Vissza a téma 1. részéhez
Tovább a téma 3. részéhez
Tovább a téma 4. részéhez
Tovább a téma 5. részéhez

A teljesítmény
A 26-28 alatti kulcsszámú vakukészülékek kis teljesítményûnek számítanak. Ezeket a gyakorlatban 3-4 méter távolságig lehet közepes rekesznyílás mellett használni. Megfelelnek viszont derítõvakunak a meglévõ, külsõ fény kiegészítésére. A 30-40 közötti kulcsszám jelenti a közepes teljesítményt. Ezek általános célokra jók. Alacsony helyiségben, érzékeny filmnél a plafonra irányítva is lehet használni õket. Ami ennél erõsebb, az már (hordozható készüléknél) erõsnek számít. Az erõs fényû villanók elõnye a nagyobb fényképezési távolság vagy az indirekt használat lehetõsége. A nagyobb energiájú vakukészülékek mérete is nagyobb. A riportervakuk legerõsebb csoportját az aggregátos készülékek alkotják. Ezek két részbõl állnak. Az aggregát a fotós vállán lóg, esetleg egy speciális övben helyezkedik el. Ez tartalmazza az áramforrást és a töltõ elektronikát. Az aggregátot egy vezeték köti össze a vakulámpával. Ez tartalmazza a villanófejet és legtöbbször a kondenzátort, valamint a fotócellát is
KisvakuAggregátos vaku
A fotócella egyes igényes konstrukcióknál leválasztható a villanófejrõl. Ezzel például megoldható, hogy a fényérzékelõ cella a fényképezõgépen legyen, a villanófejet pedig távolabb vigyük. Így igényesebb világítás hozható létre automata szabályozással, mintha a vaku a gépen lenne.
Zoom reflektor, billentés
A kisvakuk vetítési szöge általában az alapobjektív látószögének felel meg, vagy annál valamivel nagyobb. Legtöbb vakunál a fénykibocsátás szöge szabályozható. Ezt nevezik zoom-reflektornak. A szabályzásnak a fényenergia optimális kihasználása szempontjából is jelentõsége van. A kisebb vetítési szögnél (tele-állás) ugyanaz a fénymennyiség kisebb területre összpontosul, így egységnyi területre több fény esik. Ezzel megnõ a kulcsszám. A maximális vetítési szög általában a 35, ritkábban a 28 mm-es objektív látószögének felel meg. Legtöbb készülék rövidebb gyújtótávolsághoz is használható. Ehhez egy olyan elõtétet kell a reflektor elé helyezni, amely a fényt nagyobb szögben szórja szét (diffuzor). Ilyenkor a vezérszám csökken.
Zoom reflekror
A fényképezõgépen elhelyezett vakukészülékekkel belsõ térben elõnyösebb világítást lehet elérni, ha a vaku fényét felfelé a mennyezetre vagy oldalt a falra irányítjuk. Ezt nevezzük közvetett vagy indirekt vakuzásnak. Ennek érdekében egyes készülékeknél a vakufej felfelé billenthetõ, esetleg oldalirányban elfordítható.
billenthető reflektorForgatható reflektor
Tovább variálható a világítás azokkal a vakukkal, amelyeknek két villanócsöve (reflektora) van. Ilyenkor a kisebb reflektor a teljes fényenergia felét vagy negyedét adja le. Ezek a készülékek úgy is használhatóak, hogy a kis reflektor közvetlenül a témára irányul, a nagyobbat pedig elfordítva indirekt módon lehet használni.
Két reflektor egy vakun
Automata vaku
A ma kapható kisvakuk döntõ többsége automata rendszerû. Ezek használhatóak manuális vagy automata üzemmódban. A manuális (kézi beállítású) üzemmód azt jelenti, hogy automatika ki van kapcsolva. Általában ilyenkor a vaku minden alkalommal maximális erõsséggel villan. Egyes automata vakukon teljesítmény-szabályzó is található. Ezzel a teljesítmény a teljes fény felére, negyedére, nyolcadára esetleg tizenhatodára állítható be. Ilyenkor sem mûködik az automatika, tehát a villanás mindig azonos erõsségû. A kisebb fényhez rövidebb ismétlési idõ tartozik. Ezért ez az üzemmód motoros fényképezõgépnél, jól használható szapora villantásokhoz. Az ismertetõkben megadott kulcsszám mindig a maximális fényteljesítményhez tartozik.
Teljesítményszabályzó
Automata üzemmód
Automata üzemmódban a vakun lévõ fotócella érzékeli a témáról visszaverõdõ fényt. Ennek megfelelõen szabályozza a fénykibocsátást. Ilyenkor nem a rekesznyílást kell a vaku fényéhez szabályozni. Az elõre beállított rekesznyíláshoz, a munkablendéhez bizonyos határok között automatikusan igazodik a fénykibocsátás. A készülékbe épített elektronika úgy szabályozza a villanás hosszát, hogy a munkablendénél az expozíció megfelelõ legyen. A komputeres vakuknál általában több munkablende közül lehet választani. Az egyszerûbb változatoknál a manuális (teljes fénykibocsátású) beállításon kívül két munkablende van. Létezik olyan készülék is, amelyiknél hét rekesznyílás közül választhatunk. Sajnos azonban nem teljesen szabadon. Az automatikus fényszabályzás csak maximum 3-4 fényérték tartományt képes átfogni. Ezért az egyes munkablendékhez adott távolság-tartományok tartoznak. Például a 16-os rekesznyílásnál 1 és 3 méter között képes a vaku a fényét beállítani, a 4-es rekesznél pedig 4 és 12 méter között. Az egyes rekesznyílásokhoz tartozó távolság-tartományok a vakun lévõ beállító tárcsáról, segédtáblázatról vagy LCD kijelzõrõl olvashatók le. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor a kép túl közeli motívumnál túlexponált, túl távolinál alulexponált lesz. Egy adott rekesznyíláshoz tartozó távolságok (vagy a munkatávolsághoz tartozó rekesznyílások) természetesen a film érzékenységétõl is függnek. Ezért, ha viszonylag távoli témához kell vakuzni, vagy nem akarunk túl nagy rekesznyílást használni, akkor magasabb érzékenységû filmet kell választani.
Automata vaku kijelzöje
Problémák
Az automata vakuk fényszabályzása a fényképezõgéptõl függetlenül, önmagában mûködik. Ezért ezek bármilyen fényképezõgéphez használhatóak. A külsõ érzékelõvel mûködõ automata vakurendszer nem mindig ad optimális expozíciót. A fotocella a visszaverõdõ fényt általában kb. 30o-os szögbõl érzékeli. Az ilyen szögbõl érkezõ fények átlagértéke alapján szabályozza a fényteljesítményt. Ez sokszor hibás expozícióhoz vezet. Tipikusan ilyen a helyzet az esküvõi képek készítésekor, ha az ifjú pár a helyiség közepén áll. Ilyenkor nincs közvetlenül mögöttük egy fal, vagy más fényvisszaverõ felület. Ezért a vaku fénye az érzékelési szög legnagyobb részérõl egyszerûen nem verõdik vissza. Ezzel nemcsak a helyiség lesz sötét, de a menyasszony és a võlegény is kellemetlenül túlexponálódik.
Hasonló probléma adódhat, ha a teleobjektívet használunk. Ilyenkor az objektív a vakuszenzor érzékelési szögének csak egy részét "látja". Egy képmezõn kívül esõ csillanó felület például alexpozíciót okozhat. Az ilyen és ehhez hasonló gondok kiküszöbölésére fejlesztették ki az úgynevezett TTL vakukat. Ezeknél az érzékelõ a fényképezõgépben az objektív mögött van. A vaku együttmûködik a gép fénymérõrendszerével és egyes típusoknál az autófókusz rendszerrel is. Ezzel sokoldalú és magas szintû vakufény szabályozás válik lehetõvé. A TTL vakuknak más kifejezéssel rendszervakuknak még ezen kívül sok speciális szolgáltatása is van. Ezekrõl a folytatásban.

© Copyright: Dékán István 1999

Folytatás: a rendszervakuk

Fõoldal ¦ Képvilág¦ Kéfórum ¦ Hírek ¦ Analóg spec. ¦ Digitális spec. ¦ Fotóeszközök¦ Digit. eszközök¦ általános ismeretek ¦ Felsõbb szint ¦ Fotókönyvek ¦ Lexikon ¦ Adok-veszek ¦ Digitális kép¦ Fórum¦ Hírlevél ¦ Linkek ¦