fotovilag.hu

Hírek Tesztcikkek Tesztképek Gépadatbázis Cikkek Videó Képfórum Fórum Linkek Apróhirdetés Pályázatok Kiállítások Tagok Médiaajánlat Impresszum

« 2012. Május »
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30	31

Aktuális gyorstippünk:

A mozgás érzékeltetése

Monitorkalibrációs segédábra

Profi monitorkalibráció ábrák:
www.lagom.nl

Mit ne tölts fel a Fotóvilágra?

Tesztcikkek / Tamron AF 18–250 mm F/3,5–6,3 Di II

Tamron AF 18–250 mm F/3,5–6,3 Di II

2007-06-21

Külsõ, használat

A Tamron 18–250-est APS–C szenzorméretû DSLR-ekhez tervezték. Ebben az esetben zoomtartománya másfeles szorzóval 27 mm-es nagylátószögtõl 375 mm-es teléig terjed (ekv.). Ez 13,9-szeres átfogás, amely jelenleg egyedüli a világon. Az optika elõdje a hasonló külsejû és felépítésû 18–200-as volt, amelyet azért komolyan át kellett tervezni ahhoz, hogy a hosszabb kihuzat ellenére is megmaradjon az f/3,5–6,3-as fényerõ. Az objektív kivitelezése precíz, az illesztések pontosak, a tubus a legnagyobb kihuzatnál sem kotyog. A zoomgyûrû áttételezése is kifogástalan, nem kell többször körbetekerni ahhoz, hogy a 18 mm-tõl elérjünk a 250 mm-ig. Az autofókusz motor „tamronosan” hallhatóan, és picit lustán állítja az élességet. Ha tervezéskor nem lett volna szempont az olcsóság, akkor egy kapcsolóval meg lehetett volna osztani az élességállítás hosszú tartományát. Az objektív belsõ élességállítású, tehát a frontlencse nem forog, amit a szûrõhasználók tudnak értékelni.

Az objektív legkisebb tárgytávolsága 0,45 m, amely 250 mm-es gyújtótávolságnál már figyelemre méltó, 1:3,5-ös nagyítási arányt ad. Tehát az objektívvel remekül lehet makrózni. Egy retesz található az optikán, amely a meglehetõsen hosszúra nyúló kihuzatot rögzíti alaphelyzetében. Ez különösen akkor tesz jó szolgálatot, amikor a gép a vállunkon vagy a nyakunkban lóg, és nem engedi, hogy az objektív a súlyánál fogva kinyíljon. Ezt a praktikus megoldást már a 18–200-ason is tapasztalhattuk.

Optikai tulajdonságok

Az objektív felbontóképessége közepesnek mondható. Erre számítani lehetett, hiszen a nagy átfogásnak ez egyenes következménye. A legrosszabbul 18 mm-es állásban teljesít, sajnos itt a képsarkok nem jobbak a bridge kamerák optikáinak a felbontásánál. A nagylátószögû egyébként sem nevezhetõ a legélesebben leképezhetõ tartománynak még fix kivitelben sem, nemhogy ilyen hosszú telével egy tubusba zárva. Egyébként az élesség a többi zoomtartományban sokkal jobb, és viszonylag kiegyenlített a kép közepe és sarkai között. A legjobb eredményt 100 mm-es állásban tapasztaltuk. Az élesség f/8-as rekesznél a két végállást leszámítva minden zoomtartományban jónak mondható. Rekeszeléssel sem sokat változik, egyáltalán nem érdemes f/8-nál szûkebb nyílással dolgozni, talán csak a valamivel kisebb kromatikus aberráció kedvéért.

A színhiba mértéke általánosan f/16-os rekesznél a legkisebb, de itt már valamelyest csökken a felbontás. Döntse el mindenki maga, hogy számára melyik a fontosabb. A színhiba mértéke egyébként szintén a 100 mm-es tartományban a legkisebb, és 250 mm-nél a legnagyobb. Általában nem haladja meg a jónak mondható 0,1 százalékos mértéket, kivéve f/16-os rekesznél 250 mm-es gyújtótávolságnál, de ilyen szûk rekeszt úgysem érdemes használni.

Az objektív geometriai torzítása könnyen jellemezhetõ. Hasonló a helyzet, mint a többi lencsehibánál, tehát elmondhatjuk, hogy 18 mm-es állásban van a legnagyobb torzítás. Itt párna alakú, és a legmagasabb kategóriába sorolható. 35 mm-nél erõsen lecsökken, és párna alakúvá változik, mértéke enyhének nevezhetõ. A többi gyújtótávolságnál sem nõ meg jelentõsen, és formája párnás marad.

Összességében

A Tamron 18–250 erénye sokoldalú felhasználási lehetõségében rejlik. Alapvetõen az objektívet amatõr felhasználóknak szánták, az õ igényeiket maximálisan ki is elégíti, A/4-es nyomtatási méretig biztosan. A majdnem 14-szeres gyújtótávolság-átfogás páratlan kényelmet ad, és még a minõség rovására sem megy túlzottan. Egyedül a nagylátószögû tartománnyal birkózik meg nehezen, az ilyen felvételek igényelnek egy kevés számítógépes utómunkát. Kiemelném még a jó makrózási lehetõséget, valamint a jó ár-érték arányt.

Teszteredmények:

Magyarázat a felbontási teszthez

1700 felett	Kiváló
1700–1300	Jó
1300–1000	Megfelelõ
1000 alatt	Gyenge

Magyarázat a torzítási teszthez

0,0–0,1	Elhanyagolható
0,1–0,3	Enyhe
0,3–1,0	Közepes
1,0–3,0	Erõs
3,0 felett	Nagyon erõs

Magyarázat a színhibateszthez

0,00–0,05	Elhanyagolható
0,05–0,10	Kicsi
0,10–0,15	Közepes
0,15 felett	Erõs

Ami tetszett:

+ 13,9-szeres átfogás

+ pontos mechanika

+ jó makrózási lehetõség

+ jó ár-érték arány

Ami kevésbé tetszett:

- 18 mm-es állásban életlen képsarkok és erõs geometriai torzítás

Koczina Gyula

Tamron AF 18–250 mm F/3,5–6,3 Di II technikai adatai:

Gyújtótávolság-tartomány	18–250 mm
Legnagyobb nyílás	F/3,5–6,3
Látószög	75°33’ – 6°23’ (APS–C méret ekv.)
Konstrukció	16 lencse 13 csoportban
Legkisebb tárgytávolság	0,45 m
Legnagyobb nagyítási arány	1:3,5
Szûrõméret	62 mm
Méretek	84,3x74,4 mm
Tömeg	430 g
Rekeszlamellák száma	7
Legszûkebb nyílás	F/22
Tartozék (a dobozban)	Virágszirom formájú napellenzõ
Csatlakozókompatibilitás	Canon, Nikon, Pentax, Sony