 |
||||||
|
Fotógyakorlat képértékeléssel 
Két alkalomból álló workshop Új lehetőség a Fotóvilágon! 
Egyéni mikroszájtok, albumok 
KépértékelésArtisz76 képe Videóajánlat 
Lépcsőszimfóniakompozíciós esettanulmány 
Alkonyi timelapse videó a Lánchídról 2 percben
A kék óra 
Mikor és hogyan készítsünk "kék órás" képeket?
Az amerikai éjszaka 
Éjszakai hatású modelles fotó nappal
Tapétázás kisvakuval
|
||||||
|
Aktuális gyorstippünk: 
Ha nincs kioldózsinór Monitorkalibrációs segédábra  Profi monitorkalibráció ábrák: www.lagom.nl Mit ne tölts fel a Fotóvilágra?  |
Tesztcikkek / Fujifilm V10
Fujifilm V102006-06-10 00:12:00Tesztfotók
Részletes adatlap A fémházba bújtatott gép elõröl talán átlagos kompaktnak nézhetõ, de a hátulja mindenkibõl egyöntetûen „Mekkora képernyõ!” felkiáltást vált ki. Még manapság sem mindennapos a 3 colos LCD. A kialakítás hátránya, hogy egy kézzel tartva a gépet kénytelenek vagyunk a hüvelykujjunkkal „ráfogni” a képernyõre. Szerencsére a védõplexi könnyen tisztítható, de eltakarunk néhány információt és egy kis részt a keresõképbõl. Ugyanakkor használat közben ez nem tûnt különösebben zavarónak, és ha két kézzel fogjuk meg a masinát, nincs ilyen probléma.  Jellemzõk
Az objektív 3,4-szeres átfogású. Ez kicsivel nagyobb, mint a megszokott háromszoros érték. Sajnos a nagy látószögû tartomány helyett a tele irányba kapjuk ezt a kis pluszt. A szenzor öt megapixeles felbontású, és a cég nagy érzékenységû szériájából való, tehát a megszokott ISO 400 érték helyett egészen ISO 1600-ig növelhetõ az érzékenység. A teljesen automata és a korrigálható automata üzemmód mellett négy motívumprogramot és két, kevés fényhez való programot találunk. Ez utóbbiak közül az egyik kevés fény esetén automatikusan választ magasabb érzékenységet, így teszi lehetõvé, hogy a meglévõ fény mellett természetes, hangulatos képeket készítsünk. A másikban két felvétel készül, az egyik vaku nélkül és közvetlenül utána a másik vakuval. A gép mindkét képet eltárolja, így utólag kiválaszthatjuk, melyiket kívánjuk megtartani. A megszokott F betûs gomb a gép tetejére került. Ez egy külön kis menüt hív elõ, amelyben a képek felbontását, az érzékenységet és a képkaraktert adhatjuk meg. A többi beállítás, így pl. a fehéregyensúly és az expozíciókorrekció a rendes menübõl lehetséges. Ez a két paraméter még bõven befért volna az F betûs „minimenübe”, ugyanis így a leggyakrabban használt képjellemzõk egy helyre kerültek volna.
Fotózás közben
Gépünkrõl elmondható, hogy nem állítja nehéz feladat elé felhasználóját. Sallangoktól, értelmetlen pluszfunkcióktól mentes, logikus kezelés és igen gyors mûködés jellemzi. Az elsõ látásra ijesztõnek tûnõ alsó kezelõszerv-sor is megszokható. Mindössze három funkció került ki a házra, ezek a vakumód, a makró mód ill. az önkioldó beállítása. Azért kicsit vidámabb lennék, ha az expozíciókorrekció is elérhetõ lenne egyetlen gombnyomással…
Szerencsére nemcsak a képernyõ méretére, hanem a felbontásra is figyeltek: a 230 000 pixel igen kényelmes komponálást és visszajátszási ellenõrzést tesz lehetõvé. A belenagyítás pontosan a megfelelõ mértékû, így jól ellenõrizhetõ a felvételek élessége. Egyetlen hátrány, hogy a védõplexi nagyon csillog, így napos idõben (akár a képernyõre süt a nap, akár nem) igen gyengén látható a keresõkép. Ezen valamelyest segít, hogy egy gombnyomásra megemelhetõ a háttérvilágítás fényereje. Ez azonban megnöveli a készülék energiafogyasztását.  Játék, játék, játék
Amiben a Fujifilm V10 talán az elsõ a fényképezõgépek között, az az, hogy négy beépített játékkal rendelkezik. Ez is indokolja a gombok szokatlan elhelyezését, ugyanis a klasszikus „kvarcjáték” fogásnak nem kedvez a többi gépnél megszokott, aszimmetrikus gombelrendezés. A játékok a visszajátszási menübõl indíthatók, ugyanis játékunkban mindig az aktuális felvétel is szerepel valamiképp. Az elsõ egy hagyományos tologatós puzzle, ahol össze kell raknunk szétvágott képünk részleteit. A második a „block buster” névre hallgat és hazánkban falbontó tenisz néven vált ismertté. Ha a pattogó labdával lebontjuk a téglákat, mögülük fényképünk tûnik elõ. A harmadik egy labirintus-játék, amelyben egy kiscsibével vagyunk, és oda kell találni a tyúkanyóhoz, anélkül, hogy a gonosz szellem elkaphatna minket. A negyedik kicsit fantáziátlanul a „shooting game” névre hallgat. Ebben ûrhajók jönnek szemben, amelyeket le kell lõni, miközben lövedékeiket kerülgetjük. Ha megsemmisítettünk egy ellenséges rajt, akkor ajándékba kapjuk a fénykép negyedét. Ha sikerül a fotó mind a négy részét begyûjtenünk, megnyertük a játékot.
A játékokkal való elsõ találkozásomkor azon a véleményen voltam, hogy fölösleges egy fényképezõgépbe játék. Aztán elkezdtem kipróbálni õket, mert hiszen meg kell írni a tapasztalatokat a cikkben. Itt nem részletezem, hogy végül is mennyi idõt fordítottam az ûrhajókra és a pattogó labdákra… A klasszikus játékok ismerõseimbõl is a régi Commodore, Atari, ZX Spectrum számítógépek emlékeit csalták elõ, így legtöbbjüknél sikert arattak.
Csak arra kell vigyázni, hogy a sok lövöldözéssel ne fogyasszuk ki teljesen az akkut, mert akkor aztán éppen fotózni nem tudunk a géppel.     Az elkészült képek
Alapérzékenységnél (ISO 64) igen szép, éles képeket kapunk, bár a középtónusú és sötét részeken sajnos látható valamennyi zaj. Ahogy haladunk felfelé az érzékenységgel, a zaj csak kis mértékben növekszik, de a zajcsökkentés hatására elmosódó apró részletekbõl látható, hogyan lép be az egyre erõsebb zajcsökkentés. Ez ISO 400-ig nem okoz gondot, de ISO 800-nál már igen feltûnõ. Zaj szempontjából még ISO 1600-nál is teljes mértékben viselhetõ képeket kapunk, de barátkozzunk meg az apró részletek és fõként a finom textúrák elvesztésével. Szerencsére a zajcsökkentõ algoritmus jól megõrzi a kontúrokat, így vizuálisan (pl. képernyõn 50%-os méretben, vagy 10x15 centis papírképen) nem hatnak zavaróan az ISO 1600-al készült felvételek. A magas érzékenységû kompaktok nagy etalonjában, a Fuji F10-ben némileg gyengébb volt a zajcsökkentés, így kicsivel több zaj, de arányosan több részlet is maradt képünkben. Nekem az a megoldás valamennyivel jobban tetszett.
A fénymérési rendszerre nem lehet panasz, az ellenfényes, nagy kontrasztú helyzetekben is korrekt eredményt kaptunk.
Összességében elmondható, hogy egy igen barátságos, könnyen kezelhetõ fényképezõgéppel van dolgunk, amellyel akár igen mostoha fényviszonyok között is fotózhatunk. Egyetlen komoly hátránya az ára lehet, ugyanis csaknem a duplájába kerül, mint egy belépõszintû, 5 megapixeles fényképezõgép. Persze az extrákat (képernyõ, magas érzékenység, játékok, gyors mûködés) meg kell fizetni. Ami tetszett - szép, természetes színek - igen pontos expozícióvezérlés - logikus kezelés - gyors mûködés - ISO 1600 érzékenység - játékok Ami kevésbé tetszett - ISO 64-nél is látható némi képzaj - mozgókép-felvételnél nincs zoom - kevés tömörítési fokozat - nincs hisztogram megjelenítés - az akku csak a fényképezõgépben tölthetõ - magas ár Szita Péter Technikai adatok
CCD 0,4 colos; 5,1 millió pixel
Objektív 36-130 mm ekv. f/2,8-5,5
Élességtartomány 60 cm-végtelen, makro: 9 cm-tõl
Képformátum max. 2592x1944, JPEG
Mozgókép 640x480, 320x240 pixel 30 kép/s, hanggal
Fénymérés többmezõs
Exp.-vezérlés teljesen automata, P, 6 motívumprogram
Exp.-korrekció ±2 Fé 1/3 Fé lépésekben
Záridõk 4–1/2000 s
Érzékenység ISO 64–1600, automata
Fehéregyensúly automata, öt gyári érték
Monitor 3 colos LCD, 230 000 pixel
Adathordozó xD kártya
Csatlakozások USB 2.0, video out, tápegység
Áramforrás Li-ion akku
Méretek, tömeg 83x64x23 mm, 155g (elemek nélkül)
Mérési eredmények
Expozíciókésés élességállítással kb. 0,6 s Expozíciókésés rögzített fókusszal kb. 0,1 s Kép mentése kb. 1 s Sorozatfelvétel kb. 3 kép/s 3 képig vagy 1 kép/s 40 képig |
|||||
