Hírek
Tesztcikkek
Tesztképek
Gépadatbázis
Cikkek
Képfórum
Fórum
Linkek
Apróhirdetés
Pályázatok
Kiállítások
Tagok
Médiaajánlat
Impresszum
| 1 | 2 | 3 | 4 | |||
| 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 |
| 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 |
| 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 |
| 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
Monitorkalibrációs segédábra
Tesztcikkek / Nikon D3
Nikon D3
2008-02-18
A tesztelt gép gyári száma: 2002851
firmware: 1.0
Újdonságok
A D3 további érdekessége, hogy újraegyesíti a Nikon két profi termékvonalát. A fényképezõgép felbontása 12 megapixel, amely paraméter ugyan elmarad a jelenlegi legjobbtól, de az elérhetõ (ISO 25 600-nak megfelelõ) érzékenység és a sorozatfelvételi sebesség terén a cikk készítésekor õ a csúcstartó. A rendszer az eddigi 12 bites megoldások helyett 14 bites analóg-digitális átalakítót kapott, amely több árnyalat rögzítését teszi lehetõvé. Teljesen új a képfeldolgozó rendszer (Expeed) és az a zárszerkezet is, amelyeknek köszönhetõen a teljes felbontásban 9 kép/s, 5,1 megapixeles DX méretû képterületet kivágva akár 11 kép/s is elérhetõ. Teljesen új az 51 mérõmezõs AF-rendszer is.
Szintén újdonság az élességkalibráció.
Többször találkozni azzal a problémával, hogy a különbözõ, sok esetben más-más gyártóktól származó objektívek használatakor nem egyforma pontosságú az automatikus élességállítás. Az objektívek különféle optikai és elektromos konstrukcióin alapuló eltérések a D3-ban úgy küszöbölhetõk ki, hogy a menüben 20 különbözõ objektívhez állíthatjuk be és tárolhatjuk el a korrekciós adatot (finomhangolás). A használat során a gép képes egyedileg korrigálni a felmerülõ eltéréseket, így elõzve meg a backfocus, illetve a frontfocus névre hallgató problémákat. A Nikon lecserélte a jó öreg képparamétereket egy Picture Control nevû rendszerre, amelyben a négy (módosítható) gyári érték mellett számos egyedi beállítást is felvehetünk. Ezeknél egyedi világosság- és kontrasztállítás is található. Ha azonban bekapcsoljuk az aktív D-Lighting rendszert, akkor az átveszi az irányítást e két paraméter fölött, és kontrasztfüggõ korrekciót hajt végre a képen, hogy elkerülje a beégést. A D-Lighting egyébként három fokozatban állítható.
Az elõdökben található egy darab CF-aljzat helyett a D3-ba kettõt építettek. A menüben adhatjuk meg, hogy a két kártyára párhuzamosan kerüljenek-e a képek (nagyobb adatbiztonság), esetleg csak az egyik megtelése után folytatódjon a másikra a mentés, vagy azt, hogy az egyikre a RAW-, míg a másikra a JPEGképek kerüljenek. Újdonság a HDMI-kimenet, amellyel HD-felbontásban is visszajátszhatóak a felvételek. A hátoldali képernyõ mérete és felbontása is növekedett, a 3 colos LCD a ma elérhetõ legnagyobb pixelszámmal rendelkezik, nagyon szép, részletgazdag képet ad. A váz is megújult, az összes dimenziójában néhány milliméterrel nagyobb, mint az elõdök, de továbbra is a rendkívül stabil megnéziumötvözetbõl készült. Szinte az összes kezelõszerv a megszokott, hagyományos helyén található, és nagyméretû, hogy pl. sötétben vagy kesztyûben is jól lehessen használni. Az összes gomb, tárcsa és nyílás, szennyezõdés és fröccsenõ víz ellen szigetelt. A gép tömege is nõtt, majdnem 200 grammot. A tárcsák a bal oldali L gomb segítségével véletlen elállítás ellen lezárhatók.
Az élõkép üzemmód
A D3 egyik nagy újdonsága az élõkép üzemmód. Ezt elsõsorban nem azért építették a gépbe, hogy a profik is maguk elõtt tartott géppel fotózhassanak, mint a kompaktgép-tulajdonosok, hanem azért, mert pl. állvány használatakor vagy fej fölötti, esetleg földközeli géptartásnál ez a könnyebb, vagy esetleg ez az egyetlen módja a képkivágás beállításának. (A Nikonnak az F5 volt az utolsó olyan profi fényképezõgépe, amely cserélhetõ keresõvel rendelkezett, és önmagában is támogatta ezeket a felhasználásokat.) Az élõkép a bal oldali „drive mode” tárcsával aktiválható, ilyenkor felcsapódik a tükör, kinyílik a zár, az LCD-n megjelenik a kép. A „kézben tartott” üzemmódban az élességállítás a fényképezõgép eredeti AF-szenzoraival történik, úgy, hogy a tükör visszacsapódik, a gép elvégzi a beállítást, majd ha felengedjük félhelyzetébõl az exponálógombot, ismét megjelenik az élõkép. A folyamat igen gyors, mozgó témák esetén mégis csak korlátozottan használható, mert az összes expozíciókésés még így is fél másodperc közelében van. Itt az eredeti 51 AF mezõ közül választhatunk.
Autofókusz és fénymérés
Az AF- és a fénymérõmodul azonos azzal, amelyet a D300-ban is megismertünk (DFM 2007. december, 52. oldal), így ezekrõl most csak a legfontosabbakat említem meg. Míg a D300- nál az 51 AF mezõ jól kitöltötte a keresõt, itt a nagyobb szenzor miatt meglehetõsen a képmezõ közepére csoportosulnak. Alapvetõen 51 vagy 11 mezõs módban dolgozhatunk, manuális vagy automata, illetve egyedi vagy csoportos pontválasztással. Az élességállító és az 1005 (színes) pixeles fénymérõrendszer szoros kapcsolatban van, egymás adatait is felhasználják. Így válik lehetségessé követõ AF módban, hogy a fókuszmezõk úgy adják tovább egymásnak a témát, hogy annak elmozdulását – színe alapján – a fénymérõ szenzor is követi. Újdonsága a Scene Recognition System, amely képes a mért világosság- és színadatok alapján felismerni bizonyos gyakori témákat (pl. emberi arc, tájkép stb.), és ennek megfelelõen megválasztani a helyes expozíciós és AF mezõ beállítást. A 3D Mátrix-mérés mellett rendelkezésre áll a megszokott, változtatható súlyozási körû középsúlyozott és az aktív fókuszmezõvel összekapcsolt 1,5%-os spotmérés is.
firmware: 1.0
Nos megtörtént, amit sokan vártak, az APS–C szenzorméret eddigi elkötelezettje úgy döntött, hogy ideje full-frame érzékelõre váltani. Ez egyrészt várható volt, mert az egyre több és több pixel azonos területre való zsúfolása a szenzortechnológia rohamléptû fejlõdésének ellenére is növekedõ zajjal és csökkenõ dinamikatartománnyal jár. Másrészt viszont nem alaptalanul érezhetik magukat rosszul azok a felhasználók, akik eddig milliókat költöttek kis szenzorhoz tervezett DX objektívekre, mert a Nikon rendszeresen és egyértelmûen deklarálta, hogy kitart a kisebb méret mellett. Sokan viszont annak örülnek igazán, hogy immár a filmes objektívjeiket is eredeti látószögüknek megfelelõen használhatják.
Még többen lehetnek azok, akik nem fognak D3- at vásárolni, de remélik, hogy a jövõben a középkategóriában a Nikonnál is megjelennek a teljes kisfilmes képkockával megegyezõ méretû érzékelõk. A D3 bejelentése várhatóan felpörgeti a versenyt is, ugyanis nyílttá teszi a küzdelmet a Canonnal, amely már nem ülhet ölbe tett kézzel, meglévõ teljes kockás gépei birtokában.
Újdonságok
A D3 további érdekessége, hogy újraegyesíti a Nikon két profi termékvonalát. A fényképezõgép felbontása 12 megapixel, amely paraméter ugyan elmarad a jelenlegi legjobbtól, de az elérhetõ (ISO 25 600-nak megfelelõ) érzékenység és a sorozatfelvételi sebesség terén a cikk készítésekor õ a csúcstartó. A rendszer az eddigi 12 bites megoldások helyett 14 bites analóg-digitális átalakítót kapott, amely több árnyalat rögzítését teszi lehetõvé. Teljesen új a képfeldolgozó rendszer (Expeed) és az a zárszerkezet is, amelyeknek köszönhetõen a teljes felbontásban 9 kép/s, 5,1 megapixeles DX méretû képterületet kivágva akár 11 kép/s is elérhetõ. Teljesen új az 51 mérõmezõs AF-rendszer is.
Szintén újdonság az élességkalibráció.
Többször találkozni azzal a problémával, hogy a különbözõ, sok esetben más-más gyártóktól származó objektívek használatakor nem egyforma pontosságú az automatikus élességállítás. Az objektívek különféle optikai és elektromos konstrukcióin alapuló eltérések a D3-ban úgy küszöbölhetõk ki, hogy a menüben 20 különbözõ objektívhez állíthatjuk be és tárolhatjuk el a korrekciós adatot (finomhangolás). A használat során a gép képes egyedileg korrigálni a felmerülõ eltéréseket, így elõzve meg a backfocus, illetve a frontfocus névre hallgató problémákat. A Nikon lecserélte a jó öreg képparamétereket egy Picture Control nevû rendszerre, amelyben a négy (módosítható) gyári érték mellett számos egyedi beállítást is felvehetünk. Ezeknél egyedi világosság- és kontrasztállítás is található. Ha azonban bekapcsoljuk az aktív D-Lighting rendszert, akkor az átveszi az irányítást e két paraméter fölött, és kontrasztfüggõ korrekciót hajt végre a képen, hogy elkerülje a beégést. A D-Lighting egyébként három fokozatban állítható.
Az elõdökben található egy darab CF-aljzat helyett a D3-ba kettõt építettek. A menüben adhatjuk meg, hogy a két kártyára párhuzamosan kerüljenek-e a képek (nagyobb adatbiztonság), esetleg csak az egyik megtelése után folytatódjon a másikra a mentés, vagy azt, hogy az egyikre a RAW-, míg a másikra a JPEGképek kerüljenek. Újdonság a HDMI-kimenet, amellyel HD-felbontásban is visszajátszhatóak a felvételek. A hátoldali képernyõ mérete és felbontása is növekedett, a 3 colos LCD a ma elérhetõ legnagyobb pixelszámmal rendelkezik, nagyon szép, részletgazdag képet ad. A váz is megújult, az összes dimenziójában néhány milliméterrel nagyobb, mint az elõdök, de továbbra is a rendkívül stabil megnéziumötvözetbõl készült. Szinte az összes kezelõszerv a megszokott, hagyományos helyén található, és nagyméretû, hogy pl. sötétben vagy kesztyûben is jól lehessen használni. Az összes gomb, tárcsa és nyílás, szennyezõdés és fröccsenõ víz ellen szigetelt. A gép tömege is nõtt, majdnem 200 grammot. A tárcsák a bal oldali L gomb segítségével véletlen elállítás ellen lezárhatók.
Az élõkép üzemmód
A D3 egyik nagy újdonsága az élõkép üzemmód. Ezt elsõsorban nem azért építették a gépbe, hogy a profik is maguk elõtt tartott géppel fotózhassanak, mint a kompaktgép-tulajdonosok, hanem azért, mert pl. állvány használatakor vagy fej fölötti, esetleg földközeli géptartásnál ez a könnyebb, vagy esetleg ez az egyetlen módja a képkivágás beállításának. (A Nikonnak az F5 volt az utolsó olyan profi fényképezõgépe, amely cserélhetõ keresõvel rendelkezett, és önmagában is támogatta ezeket a felhasználásokat.) Az élõkép a bal oldali „drive mode” tárcsával aktiválható, ilyenkor felcsapódik a tükör, kinyílik a zár, az LCD-n megjelenik a kép. A „kézben tartott” üzemmódban az élességállítás a fényképezõgép eredeti AF-szenzoraival történik, úgy, hogy a tükör visszacsapódik, a gép elvégzi a beállítást, majd ha felengedjük félhelyzetébõl az exponálógombot, ismét megjelenik az élõkép. A folyamat igen gyors, mozgó témák esetén mégis csak korlátozottan használható, mert az összes expozíciókésés még így is fél másodperc közelében van. Itt az eredeti 51 AF mezõ közül választhatunk.
A másik, az állványon való használati mód a képszenzor adatai alapján történõ kontrasztmérésen alapul, de az valójában csak mozdulatlan téma esetén használható, mert a beállítás igencsak lassú. Elõnye viszont, hogy folyamatos képet ad, és a rekesznyílás változtatását is azonnal követhetjük a képernyõn, így kitûnõen megítélhetõ a mélységélesség. Itt a képmezõ bármelyik területére elhelyezhetjük a fókuszmezõt. A nagyítás gombbal mindkét módban erõsen belenagyíthatunk a kép tetszõleges részébe, így ellenõrizhetjük, szükség esetén kézzel korrigálhatjuk az élességet. (Ez egyébként a legjobb módja az objektívek élességkalibrálásának is.) A „kézi” üzemmódnál az élességállítás alatt nem látható az élõkép, az „állványos” módban pedig nagyon lassú a beállítás, így a Live View, bár így is hasznos tud lenni, mégis az mondható el róla, hogy több fejlõdés áll még elõtte, mint mögötte.
Újdonság, hogy az info gomb megnyomására tetszõleges üzemmódban kirakhatók a hátoldali képernyõre a beállítások, hasonlóan, mint azt a D40 vagy D300 gépeknél láttuk. Ez például akkor hasznos, ha nem látunk rá a felsõ információs LCD-re.
Autofókusz és fénymérés
Az AF- és a fénymérõmodul azonos azzal, amelyet a D300-ban is megismertünk (DFM 2007. december, 52. oldal), így ezekrõl most csak a legfontosabbakat említem meg. Míg a D300- nál az 51 AF mezõ jól kitöltötte a keresõt, itt a nagyobb szenzor miatt meglehetõsen a képmezõ közepére csoportosulnak. Alapvetõen 51 vagy 11 mezõs módban dolgozhatunk, manuális vagy automata, illetve egyedi vagy csoportos pontválasztással. Az élességállító és az 1005 (színes) pixeles fénymérõrendszer szoros kapcsolatban van, egymás adatait is felhasználják. Így válik lehetségessé követõ AF módban, hogy a fókuszmezõk úgy adják tovább egymásnak a témát, hogy annak elmozdulását – színe alapján – a fénymérõ szenzor is követi. Újdonsága a Scene Recognition System, amely képes a mért világosság- és színadatok alapján felismerni bizonyos gyakori témákat (pl. emberi arc, tájkép stb.), és ennek megfelelõen megválasztani a helyes expozíciós és AF mezõ beállítást. A 3D Mátrix-mérés mellett rendelkezésre áll a megszokott, változtatható súlyozási körû középsúlyozott és az aktív fókuszmezõvel összekapcsolt 1,5%-os spotmérés is.
Még részt lehet venni
a Fotóvilág 2011 albumban!
Mit ne tölts fel a Fotóvilágra?
Még részt lehet venni
a Fotóvilág 2011 albumban!
Mit ne tölts fel a Fotóvilágra?