fotovilag.hu

Hírek Tesztcikkek Tesztképek Gépadatbázis Cikkek Videó Képfórum Fórum Linkek Apróhirdetés Pályázatok Kiállítások Tagok Médiaajánlat Impresszum

« 2012. Május »
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30	31

Aktuális gyorstippünk:

A mozgás érzékeltetése

Monitorkalibrációs segédábra

Profi monitorkalibráció ábrák:
www.lagom.nl

Mit ne tölts fel a Fotóvilágra?

Tesztcikkek / Nikon D90

Nikon D90

2008-09-24

Csaknem pontosan két évvel a D80 bejelentése után érkezett a Nikon új közép-amatõr kategóriás tükörreflexese, a D90, amely, bár elsõ ránézésre sok hasonlóságot mutat elõdjével, jobban megnézve számos újdonságot tartalmaz. A legfontosabb a CMOS-szenzor (APS–C méretû), amely egyrészt 12,3 megapixeles képek készítését teszi lehetõvé, másrészt jelentõsen hozzájárul az élõkép és a videofunkciók megvalósításához. Újdonság a kategóriában az ultrahangos szenzortisztító rendszer, amely végre hatékonyan tartja távol a porszemeket a szenzortól. A felsõkategóriás gépekbõl érkezett a 3 colos, 920 000 pixeles LCD monitor, amely méretével és részletgazdag képével kiemelkedik a mezõnybõl.

Ergonómia, kezelés

A D90 méretei nem változtak az elõdjéhez képest, tömege viszont kicsivel nagyobb lett. Ezzel együtt kényelmes maradt a fogása, és a kezelõszerveket is a megszokott helyeken találjuk. Szinte minden lényeges felvételi funkció elérhetõ a menü nélkül is. Újdonság az info gomb, amely elsõként az alsó kategóriában bemutatkozott, azóta viszont már pl. a D300-nál is alkalmazott áttekintõ képernyõt kapcsolja be. A négyirányú gomb közepére került az OK gomb, amely így egy rendkívül jól használható komplex kezelõszervet alkot. A fényképezõgéphez opcionális portrémarkolat vásárolható, jó hír, hogy ez megegyezik a D80-hoz kínálttal, így, aki D80-ról vált D90-re, megtarthatja az egyébként nem olcsó, de jobb fogást és a kényelmesebb álló formátumú fotózást biztosító kiegészítõt.

Középkategóriás amatõr gépként a D90-en is két tárcsát találunk, hogy manuális módban kényelmesen állíthassuk az expozíciós idõt és a rekesznyílást. A testreszabási lehetõségek között egyébként megtaláljuk a tárcsák forgásirányainak felcserélését is. Az objektívfoglalat melletti Fn gombhoz jó néhány funkciót hozzárendelhetünk, pl. a vonalháló megjelenítését a keresõben, különféle fénymérési módokat, vakutiltást vagy éppen a vakus AE-Lock funkciót.

Használat közben

A D90 a klasszikus fotós funkciókat tekintve nem szolgál sok meglepetéssel, az expozícióvezérlési és fotometriai egységek között az egyetlen lényeges újdonság a 3D-követõ AF, amely a 420 szegmenses fénymérõszenzor adatait is feldolgozza, így képes a mozgó témákat színük alapján is követni és folyamatosan élességet állítani rájuk. A menüben választhatunk az egymezõs, a többmezõs és a dinamikus pontválasztás között, és szükség esetén a középsõ pont mérési területét is megnövelhetjük, ami sok esetben jól jön. A mattüvegen az aktív AF-mezõ piros felvillantása is a menübõl állítható, ez lehet automata is, amikor a környezeti fény függvényében kapcsol be a piros fókuszmezõ-jelzés. A keresõ egyébként – a D80-hoz hasonlóan – a kategóriában jónak mondható, eléggé világos és megfelelõ méretû képet ad. Nagyon jó szolgáltatás, hogy a menüben megadható, hogy a keresõben látható kijelzõn jobboldalt a még készíthetõ képek számát vagy az aktuális ISO-értéket akarjuk-e megjeleníteni. Régebben a keresõben megjeleníthetõ ISO-érték a felsõkategóriás gépek kiváltsága volt. Így egyrészt ritkábban fordulhat elõ velünk, hogy véletlenül magas érzékenységen hagyjuk a gépet, másrészt, ha bekapcsoljuk még az Easy ISO opciót is, a tárcsákkal külön gombnyomás nélkül is állíthatjuk az érzékenységet, anélkül, hogy a keresõt el kellene emelni a szemünktõl. Így például idõautomata üzemmódban az elsõ tárcsával a rekeszértéket, a hátsóval az érzékenységet állíthatjuk. Ez utóbbi mûvelet közben a gép természetesen a kiválasztott rekeszértéket hagyja fixen, és az új érzékenységhez adja meg a módosított expozíciós idõt. Hasonlóan mûködik a rendszer rekeszautomata és program módokban is. Manuális módban, mivel mindkét tárcsára szükség van, marad a gombnyomás melletti ISO-állítás. Másként megvalósított, de lényegében hasonló megoldással eddig a Pentax gépeiben találkoztunk, ott is tetszett az érzékenységállítás ezen egyszerû módja. A tárcsákra szükség esetén a közvetlen expozíciókorrekciót is rá lehet programozni.

Az új info gomb segítségével csaknem az összes fontos beállítás megjeleníthetõ a hátoldali LCD-n. Apró figyelmesség, hogy kevés fény esetén sötét alapon világos felirat, nagyobb fényben világos alapon sötét betûk jelennek meg. Az info gomb ismételt megnyomására az alsó sorban látható paramétereket módosíthatjuk is.

Élõkép mód

Az egyre nagyobb hangsúlyt kapó élõkép módokat egyre szigorúbban is vizsgáljuk. A Lv gomb megnyomására megjelenik az élõkép, amelynek látható követési késése nincs. A beállított fehéregyensúly-, valamint expozíciókorrekciós értékeket egész pontosan szimulálja, segítségével elõre jól megítélhetõ a végleges felvétel tónusa. Élõ hisztogram vagy a várhatóan kiégõ részletek villogtatása viszont nem szerepel az opciók között. A fényképezõgép folyamatosan, az optimális expozíciónak megfelelõen állítja be az élõkép világosságát, de sem a képernyõn, sem a felsõ LCD-n nem ad információt a várható idõ- és rekeszértékekrõl, így ha közvetlenül az élõkép módból készítjük el felvételünket, elõre nem is tudjuk, hogy a gép milyen paraméterek alkalmazása mellett döntött. (A fénymérést a fényképezõgép az expozíció elõtt, a tükör leeresztésekor végzi el külön fénymérõszenzorja segítségével – ez nagyjából fél másodperces expozíciókésést okoz –, de ez elvileg nem lenne akadálya annak, hogy az élõkép mód alatt, a szenzor információi alapján az elõzetesen kalkulált expozíciós adatokat a gép közölje velünk.) Az aktuális adatok hiányában így meg kell elégednünk az élõkép módba való belépést megelõzõ pillanatban mért értékekkel. Ezeket persze kedvünkre módosíthatjuk, de persze semmi garancia sincs arra, hogy pl. egy arrébb vonuló felhõ következtében az expozíció elkészítésének pillanatában is érvényesek maradnak. Persze aki automata vagy valamelyik motívum módban készíti el képeit, netalántán nem is érdeklik a fenti adatok, azt ez a hiányosság egyáltalán nem fogja zavarni. Az élességállítás a szenzor adatai alapján történik, a rendszer a képernyõn is jól látható módon állítja be az élességet a képernyõ közepén elhelyezkedõ mérõmezõre. A beállítás bár gyorsabb annál, mint amit az elsõ élõképes Nikonoknál tapasztaltunk, de még mindig nem éri utol egy bridge kamera teljesítményét.

Az élõkép mód minden hiányossága ellenére igen hasznos, ugyanis jó támpontot ad pl. a fehéregyensúly beállításához, és kényelmetlen felvételi helyzetben is nagyon sokat segít a komponálásban, jól egészíti ki a tükörreflexes keresõt, de még nem használható olyan rugalmassággal, mint a kompakt fényképezõgépek esetében.

Videózás

Ez a funkció több szempontból is különlegességnek számít. Egyrészrõl a tükörreflexes fényképezõgépek – konstrukciójukból adódóan – sokáig elvileg sem voltak képesek mozgókép rögzítésére. Az élõképes megoldások megjelenése és fejlõdése tette lehetõvé, hogy felcsapott tükör mellett a hátoldali képernyõt is keresõként tudjuk használni, és innen már csak egy lépés volt a kiolvasott élõkép rögzítése, amelyet a Nikon oldott meg elsõként.

A rögzített kép 1280x720 pixeles, 24 kép/s sebességû. Ilyen felbontásban azonban ma már sok eszköz képes videót rögzíteni. Itt jön a megoldás másik különlegessége, ugyanis a fényképezéshez tervezett, a videózás világában óriásinak számító APS–C méretû szenzor és a rendelkezésre álló fotóobjektívek olyan képminõséget és olyan mélységélességi hatásokat képesek nyújtani, amelyekhez hasonlót csak sokkal drágább professzionális felszerelésekkel lehetne elérni. Arról van ugyanis szó, hogy nagyobb szenzorral sokkal érdekesebb hatásokat, pl. kisebb mélységélesség lehet elérni, mint egy kisebb méretûvel, ugyanis a mélységélesség egyik fontos, meghatározó paramétere a leképezési arány. A nagyobb érzékelõ gyengébb megvilágításban is jobb képminõséget nyújt. További speciális tulajdonság, hogy az objektív tárcsáival kedvünk szerinti sebességgel és vehemenciával zoomolhatunk és állíthatunk élességet, így szintén a professzionális filmes eszköztár egy-egy olyan darabjához jutunk, amelyek az amatõr videokamerák tulajdonosainak nem állnak rendelkezésére. Itt tapasztalható viszont a D90 videofunkciójának egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincs lehetõség automatikus élességállításra, amelyre egyébként még a legolcsóbb kompakt fényképezõgép és a legegyszerûbb amatõr videokamera is képes. Az egyhuzamban készíthetõ felvétel hossza 5 percben van maximálva (kisebb felbontásoknál 20 perc), de ez nem jelent lényeges hátrányt. A felvétel élõkép módban az OK gomb megnyomásával indítható és állítható meg. Igényes klipek készítéséhez mindenképp érdemes állványt használni, mert az OK gomb mûködtetése és a kézi élességállítás, valamint zoomolás, akármilyen ügyesek vagyunk is, jelentõs kameraremegéssel jár.

A videó mód tehát még korántsem alkalmas arra, hogy kiváltsa egy amatõr videokamera funkcióját, a felbontáson kívül beállítási lehetõségeink sincsenek nagyon, viszont jelentõs távlatokat nyit a kísérletezõ kedvû igényes felhasználóknak, akik ezentúl akár speciális objektívekkel is készíthetnek felvételeket, és professzionális képi hatásokat valósíthatnak meg egy relatíve olcsó eszköz segítségével.

Képminõség, tapasztalatok

A Nikon D90 barátságos, a kategóriában jó szolgáltatáskészlettel felszerelt gépnek bizonyult, kezelése és használata – nagyrészt a D80 nyomdokain haladva – logikus és egyszerû. A fényképezõgép felépítése ergonómiai szempontból is kitûnõ. Az egyedülálló videofelvételi mód, bár nagyon kevés beállítási lehetõséggel és jó néhány korláttal rendelkezik, mindenképp elõre mutat, kijelöli az utat a jövõbeli videós tükörreflexesek számára. Az élõkép mód nagyon hasznos kiegészítõje a tükörreflex-keresõnek, de az élességállítás sebességében még jelentõs fejlesztésekre lehet szükség, ha a kompakt és bridge gépek használhatóságát szeretnék a tükörreflexesek világában nyújtani. A CMOS-szenzor képminõsége kitûnõ, a képélességre nem lehet panasz. Az alacsonyabb érzékenységektõl egészen ISO 800-ig alig látható, vagy ha látható is, nem zavaró a zaj. Itt is az utóbbi idõk Nikon gépeire jellemzõ barátságos zajmintázat jelenik meg, amely egyrészt igen apró zajfoltokból áll, másrészt inkább monokromatikus, mint színes. ISO 1600-nál is bátran fotózhatunk, nem lesz nagy problémánk a zajjal. Az apró részletek közepesre állított zajcsökkentés mellett szerencsére még a legmagasabb ISO 3200 érzékenységnél sem tûnnek el. Az ISO 6400-nak megfelelõ Hi-1 beállítást viszont csak végszükség esetére ajánlom, itt már jelentõs a színes foltos zajosodás.

A D90-hez új kitobjektívet is készített a Nikon. Külsõre a D80 18–135 mm-es objektívjére megszólalásig hasonlít, de gyújtótávolság-tartománya kicsivel kisebb (18–105 mm), viszont képstabilizátort tartalmaz, ami ideális utazózoommá teszi. Fényereje f/ 3,5–5,6.

Ami tetszett

jó képminõség

egyszerû kezelés

alacsony zajszintek

videofelvétel

nagy felbontású LCD

szenzortisztító rendszer

Ami kevésbé tetszett

lassú élõképes élességállítás

korlátozott élõkép mód

nincs AF videofelvétel közben

Szita Péter