Foltos valamit fotózunk,vagy PS-el azzá tesszük. A festő spontán dobál festéket a vászonra, az eredmény tök borzalom de néha nem, vonzó, érdekes és nem csak egyeseknek. Mitől válhat azzá? Szendrei Tibor József
2019-10-16
Az alábbi \"lírai\" kommentet csak azért eresztettem meg, mert nem akaródzott bevallani, hogy nem tudom, mit értek valóságábrázoló fotó alatt. Gondolkodtam rajta egy sort, de nem jutottam magammal dűlőre. Annnyit tudok csak, hogy nem lehet minden kép valóságábrázoló, mert akkor a szó nem jelentene semmit, és az baj lenne. Kiderülne, hogy üres fogalmakkal dobálózom vagy olyanokkal, amelyeket nem értek. Most tulajdonképpen ki is derült - igaz, hogy én derítettem rá fényt. Ennyi ésszel meg egy vödör vízzel elmehetnék tűzoltónak. Dr. Németh Ferenc
2019-10-16
Most jobban meg is néztem azt a bizonyos bethlehemes képet, amiről emlékezetbőkl írtam. Igen, konceptfotó, ez a szabatos meghatározás. Látom azt is, hogy valójában sorozatról van szó: betlehemesek a lakótelepen, betlehemesek a plázában, a buszmegellábóban és egyéb ˇképtelenˇ helyeken. A betlehemesek mindenhová illenek és sehová sem, mert a természetes közegük, a múlt, elveszett. A sorozat nem a hagyományőrzőkről, hanem a hagyományhoz való viszonyunkról mond véleményt. Képi nyelven mondja, amit fogalmi nyelvre fordítani veszélyes, de megkerülhetetlen feladat: a konceptfotó elsősorban nem a szépségével hat. Pedig milyen szépek voltak azok a régi erdélyi Korniss-képek, pedig nem is voltak a szó hagyományos értelmében harmonikusak, megnyugtatóak. Pl. az iskolába menő, nagykendőbe bugyolált kislányok a sáros mezőn. (A kép műfaji meghatározása: mezei street fotó.) Hallottam néhány éve egy rádióinterjút Kornissal, amelyben a riporternő azt fájlalta, hogy a művész miért nem csinál már olyan képeket, mint régen. A válaszra nem emlékszem, jellemző módon a kérdés maradt meg bennem. Nézőként, úgy látszik, én is az után a szépség után ácsingózom, amit megszoktam és megszerettem, és amiről azt hiszem, hogy értem. Ma már a Skarbit-sorozatot is kifejezetten szépnek látom, pedig fiatalemberként, amikor megjelentek, emlékszem még nem láttam annak. (Bár a jelentőségüket felfogtam.) Talán túlságosan valósághűek voltak, nekem a nagy valóságkedvelőnek. Most hogy az a világ, amit a Skarbit-sorozat ábrázol, már elmerült az időben, sokkal könnyebb szépnek látnom őket. Talán látens romantikus vagyok, de ezt magamnak sem szívesen vallom be. Dr. Németh Ferenc
2019-10-16
Kornissnak nemrég volt életműkiállítása a Galériában. A tárlat elején színpompás népviseletbe öltözött, mezei munkát végző deli erdélyi lányokat lehetett látni. (Vö. magyaros stílus.) Pár teremmel odébb ugyanőket néhány évtizeddel korosabban, megvastagodva, de még mindig népviseletben, budapesti entelletüelek cselédjeként. Hasonlóan szívfacsaró karrier a szatmári parasztból lett fővárosi proletáré, Skarbit Andrásé is, aki élete végéig ingázott két sivár életforma között. Korniss kezdetben a spontán módszer híve volt (a Skarbit-féle pillanatfelvétel-sorozat tíz éven át tartott), később a beállított képeket preferálta. Az egyik megkomponált kései műve (Betlehemesek a lakótelepen) majdnem olyan valószínűtlen hatást kelt, mint egy szürrealista látomás. Akár az MNG szürrelista mozgalomról szóló nagy várbeli kiállításán (néhány napig még nyitva van!) is megállná a helyét, ha már ugyanitt Brassai és Kertész néhány fotóját is kirakták. Realizmus és szürrealizmus határai, úgy látszik, időnként nyugtalanítóan összemosódnak. Dr. Németh Ferenc
2019-10-14
Köszi! Deák Lajos
2019-10-14
Péter. szerintem Korniss bármelyik albumát példaként állíthatjuk a dokumentarista fotósok elé. Nekem három van belőlük, a jelzett éppen nincs, de, miután az ajánlás mértékadó forrásból érkezett, igyekszem megismerkedni vele, mert a megszerzése, ahogy Kunkovács albumáé is, gondolom lehetetlen. Mindenesetre kezd körvonalazódni, ha nem is a dokumentarista fotózás etikai kódexe, de legalább néhány alapvetés. Deák Lajos
2019-10-14
Köszönöm szépen a válaszokat! Szabolcsi Mihály
2019-10-14
Én azt hiszem, hogy a dokumentarista és szociofotó esetében is a legfontosabb az, hogy az ábrázolt képpel ne tévesszük meg és ne manipuláljuk a nézőt. Ez részint komoly önmérsékletet és gondos terepmunkát igényel, mert, ahogy lejjebb írtam, könnyen tévútra juthat és ezáltal juttathatja a nézőt is a felületes, és főleg a szenzációhajhász fotós. Ebben az esetben valóban csak a legszükségesebb legminimálisabb beavatkozás lenne az elfogadható, de ennek megvalósításához bizony kevés egy háromnapos fotósséta, a hitelességhez több évtizedes terepmunka szükséges, hogy valóban dokumentáljunk, ne csak néhány hatásvadász snittel vágjunk hagymát a néző orra alá. Más kérdés az, ha a képeinkkel célirányosan befolyásolni akarjuk a nézőket, de akkor ezt ne dokumentarista, hanem misszionárius fotóknak nevezzük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a fotóstól nem várható el állásfoglalás, de csak a valós tényekre alapozva. Javaslom megnézni Kunkovács László: Pásztoremberek című albumát. Mihály: egy 10 cm átmérőjű kör origójába annyi sugarat lehet húzni amennyit csak akarunk, mindegyik más pontból indul ki, de mindegyik oda érkezik. Itt is a te origódba húzzuk a sugarakat, de nem mindenki ugyanonnan. Ha újra átolvasod a véleményeket, te is rájössz. Deák Lajos
2019-10-13
A társalgás (szokás szerint) teljesen elkanyarodott, de legalább társalognak! Már ez is fejlődés...:)! János Müller
2019-10-13
Péter 9 órával ezelőtti hozzászólásával egyetértek. Részemről a felvetett témát elengedtem, a társalgás teljesen elkanyarodott. Kovács Mihály
2019-10-13
Arra, amit Péter írt csak annyit tudok mondani, hogy egy témától elindulva egy attól teljesen független témáig jutás, teljesen általános, bár valóban nem teljesen normális történés, de javaslom újraolvasni Karinthy: Műfordítás, című örökbecsű írását.Igazolandó, hogy komolyan veszem a panaszát, visszatérnék a realista ábrázolás kérdéséig:Nekem a realistának, dokumentaristának, vagy éppen szociofotónak nevezett alkotásokkal nem az a problémám, ha azok megrendezettek, beállítottak, a szereplők díjazottak, ezek lehetnek akár kifejezőbbek, autentikusabbak, sőt ütősebbek is, mintha az eredeti valóság, gyakran lapos látványát közvetítenék. Ld. Sára Sándor Feldobott kő című filmremekét.Nekem az a problémám, ha a képek hamis, pláne, ha manipulált üzenetet hordoznak. Az, hogy a kép azt sugallja, hogy a kovácsok és a műhely egy faluból valók, közben pedig nem, egyáltalán nem zavar, ugyanakkor, ha azt akarná velem elhitetni, hogy a kovácsmunka mekkora sósimrei boldogságot jelent, nem pedig azt, hogy embert próbáló tevékenység, azt nem tudnám értékelni.Ha lefényképezünk valamit, valakit, vállalnunk kell azért a felelősséget, hogy a kép valós üzenetet hordoz, nem tévesztjük meg vele, főleg nem manipuláljuk, akár vétlenül is a nézőt. Ez különösen igaz a nagyon népszerű roma emberek és családok ábrázolására, hiszen náluk igen gyakran a családi hierarchia legalsó fokán lévők dolgoznak, a ház előtt ücsörgők pedig elszedik a keresményüket. Mi pedig nem azzal érzünk együtt, akivel kellene, aki eltartja az egész családot, hanem azzal, aki már a ház előtt várja az elszedhető pénzt.Ez csak egy példa arra, hogy kevés az, ha egy kép a realista ábrázolás formai elemeinek látszólag megfelel, a realista ábrázolás felelős tevékenység. Deák Lajos
2019-10-13
Külön szomorúság amikor kiváló emberek összeszólalkoznak Szendrei Tibor József
2019-10-13
...\"az alkotói fantázia, az egyéni képi látás\" valóban a legfontosabb dolog, de trehány megvalósítással a potenciális közönség lenézését jelenti... Szabolcsi Mihály
2019-10-13
Kedves Gabriella: igazad van. A technikai tökély a rendelkezésre álló egyre korszerűbb és egyre önállóbb technika érdeme, amihez viszont, ezt működtetendő, szükség van az alkotó technikai ismeretére is. Akik ez utóbbit kérik számon egy alkotón, olyan kompozícióknál, ahol ez lényeges, azoknak igaza van. A lényeg viszont valóban az alkotói fantázia, az egyéni képi látás, nem a \"mesterektől\" tanult, azt utánzó, hanem az egyén tehetségéből fakadó, az egyén szellemiségét és ideavilágát megjeleníteni tudó képesség. A tanulás fontos dolog, mert az ember nem mindentudó, de sem a tanfolyamokon, sem a művészeti egyetemeken a tantárgyak között nem szerepel a tehetség oktatása.
Deák Lajos
2019-10-13
Bocsánat valamiért idő előtt átküldte a beìrást. Szóval még gigászibb \" kanoneosokkal\" ha a fotó egy unalmas semmitmondó tucat :). Az van itt bőven. Jó is, persze. Az is akad. Én sosem tanultam fotózni. Nem is akarok. Minek? De legalább van képi világom. Szerintem ez sokkal fontosabb. Sőt. Ez a legfontosabb. Komlós Gabriella
2019-10-13
Hàt nem igazán kívánom visszaolvasni ezt a halom eszmefuttatást. Nagyjából látom, hogy megint a technikai tökély a téma, vagy ilyesmi... Innen is el lehet indulni..persze. Ugyanakkor pedig lehet embereknek gigászian hatalmas technikai tudásuk még gigászibb kanoneosokkal Komlós Gabriella
2019-10-13
Tibor: valami hasonlót mondtunk, de nem pont így; (magam is voltam fotószakkör-vezető:) Aki valóban készségszinten elsajátította a kapásból való helyes exponálást (akkoriban a még kézi élesállítással együtt), Annak nem kell többé a beállításokon gondolkodnia, csak fotózni... :) Szabolcsi Mihály
2019-10-12
Apropó kovács, kovàcsműhely: anno valaki csúnyán belekötött Tothzsu egy ilyen témájú szerintem kitűnő fotójába, valami művi beállítás és nem természetes fény hatás miatt ,ha jól emlékszem. Történetesen jártam abban a kovács műhelyben ami ma is működik. A kép abszolút valóság hű kitűnő helyzet ábrázolás volt. Tehát TUDOM , hogy a meglehetősen durva kritikának nem volt semmi alapja. A baj az, hogy ezt a kritizáló nem tudta!!! Veress Zsolt
2019-10-12
Tibor: Ennyi a lényeg. Deák Lajos
2019-10-12
Az igényes kezdő iskolában megtanítják az elméleti és a használói alapokat, beállításokat, majd készség szinten begyakorolják. A haladó szinten mondottak: Felejtsetek el mindent és fotózzatok, fotózzatok. Eleinte döcögős, de láss csodát kezdenek jók lenni Szendrei Tibor József
2019-10-12
Kedves Péter ! Érdekes amiket írsz. Különösen, ha a nekem és a Veress Zsoltnak adott választ is összehasonlítom.A nekem szóló válaszban írtál a kovácsos képedről. Ezzel kapcsolatban a kérdés: Lehet-e egy skanzenben igazi műhelyt, igazi műhelymunkát bemutatni? Valóság-e az ami ott a valóságban történik? Ha elolvasom a Veress Zsoltnak írt válaszodban lévő egyetemi jegyzetből származó idézetet egy kérdés fogalmazódik meg : Az a kritika a képeddel szemben, hogy nem piszkos a keze és az arca a kovácsnak, az nem egy tökéletes példája az amatőr esztétikájának, miszerint ˝amatőr esztétikájára a képi közhelyek használata......jellemző˝? Mert az amit ott a skanzenben fotóztál az a valóság volt. Legfeljebb érzékeltetni kellet volna valahogy, hogy az ott egy skanzen, egy bemutató munka volt. Ehhez képest képi közhelyekkel torzítottad a valóságot, és ezekkel a képi közhelyekkel fogadták el valóságosnak nem-valóságot. Szóval számomra meglehetősen bizonytalan, hogy mi is a valóság, részemről meg sem próbálom ábrázolni. Kovács Mihály
2019-10-12
Igen, a technikai tökéletesség az alap - ha az nincs meg, minden közölni szándékolt gondolat összeomlik. Akadhat ugyan néhány kivétel - pl. különleges helyzetben készített riportkép - ami annyira zseni, hogy a néző észre se veszi a hibát; de az nagyon ritka, szabályt erősítő kivétel. Szabolcsi Mihály
2019-10-12
... hisz itt erről lenne szó ,nem ? Veress Zsolt
2019-10-12
Érdekes, de egy kicsit hosszúra nyúlt és vitatható eszmefuttatások a kép tartalmáról. De mi van akkor ha a fotó tekhnikailag tőkéletes Veress Zsolt
2019-10-12
Kedves Péter ! Ez a ˝...hamis (náci, szocialista, népiesch, munkásch, nemzethy, stb.) realizmus....˝ meghatározás tetszik. Ez a meghatározás azt hiszem a történelemben, sok évszázadra vissza, sok alkotásra jellemző lehet. Igen, általánosságra vonatkozott a kérdésem. Nem az a kérdésem, hogy itt vagy máshol, ez, vagy az a kortárs fotós szocreálban alkot-e, hanem az volt a kérdésem, hogy hathat-e még az az ideológia, ami nemzetiszocializmusban az elfajzott, az internacionalista szocializmusban a nyugati, ˝nem szocReál ˝ellen ágál?Válaszod szerint ez a ˝hamis realizmus˝ jelen van még ma is. Nekem is ez az érzésem. Bár ha belegondolok a hamis realizmus (tetszik ez a meghatározás) mindig is jelen volt a művészetben. Mint Leonardónál is egy teátrális színpad-szerű jelent lett az Utolsó vacsora. Ezt nem hibának tartom, ezt kérték a mestertől, és ő igen korrektül megcsinálta. De mint ez a gondolatom is jelzi, az hogy mi a ˝hamis realizmus˝, az meglehetősen szubjektív. Kovács Mihály
de néha nem, vonzó, érdekes és nem csak egyeseknek. Mitől válhat azzá?
Szendrei Tibor József
Dr. Németh Ferenc
Pedig milyen szépek voltak azok a régi erdélyi Korniss-képek, pedig nem is voltak a szó hagyományos értelmében harmonikusak, megnyugtatóak. Pl. az iskolába menő, nagykendőbe bugyolált kislányok a sáros mezőn. (A kép műfaji meghatározása: mezei street fotó.)
Hallottam néhány éve egy rádióinterjút Kornissal, amelyben a riporternő azt fájlalta, hogy a művész miért nem csinál már olyan képeket, mint régen. A válaszra nem emlékszem, jellemző módon a kérdés maradt meg bennem. Nézőként, úgy látszik, én is az után a szépség után ácsingózom, amit megszoktam és megszerettem, és amiről azt hiszem, hogy értem. Ma már a Skarbit-sorozatot is kifejezetten szépnek látom, pedig fiatalemberként, amikor megjelentek, emlékszem még nem láttam annak. (Bár a jelentőségüket felfogtam.) Talán túlságosan valósághűek voltak, nekem a nagy valóságkedvelőnek. Most hogy az a világ, amit a Skarbit-sorozat ábrázol, már elmerült az időben, sokkal könnyebb szépnek látnom őket.
Talán látens romantikus vagyok, de ezt magamnak sem szívesen vallom be.
Dr. Németh Ferenc
Dr. Németh Ferenc
Deák Lajos
Deák Lajos
Szabolcsi Mihály
Javaslom megnézni Kunkovács László: Pásztoremberek című albumát.
Mihály: egy 10 cm átmérőjű kör origójába annyi sugarat lehet húzni amennyit csak akarunk, mindegyik más pontból indul ki, de mindegyik oda érkezik. Itt is a te origódba húzzuk a sugarakat, de nem mindenki ugyanonnan. Ha újra átolvasod a véleményeket, te is rájössz.
Deák Lajos
Már ez is fejlődés...:)!
János Müller
Kovács Mihály
Deák Lajos
Szendrei Tibor József
Szabolcsi Mihály
Deák Lajos
Komlós Gabriella
Komlós Gabriella
Szabolcsi Mihály
Veress Zsolt
Deák Lajos
A haladó szinten mondottak: Felejtsetek el mindent és fotózzatok, fotózzatok. Eleinte döcögős, de láss csodát kezdenek jók lenni
Szendrei Tibor József
Érdekes amiket írsz. Különösen, ha a nekem és a Veress Zsoltnak adott választ is összehasonlítom.A nekem szóló válaszban írtál a kovácsos képedről. Ezzel kapcsolatban a kérdés: Lehet-e egy skanzenben igazi műhelyt, igazi műhelymunkát bemutatni? Valóság-e az ami ott a valóságban történik? Ha elolvasom a Veress Zsoltnak írt válaszodban lévő egyetemi jegyzetből származó idézetet egy kérdés fogalmazódik meg : Az a kritika a képeddel szemben, hogy nem piszkos a keze és az arca a kovácsnak, az nem egy tökéletes példája az amatőr esztétikájának, miszerint ˝amatőr esztétikájára a képi közhelyek használata......jellemző˝?
Mert az amit ott a skanzenben fotóztál az a valóság volt. Legfeljebb érzékeltetni kellet volna valahogy, hogy az ott egy skanzen, egy bemutató munka volt. Ehhez képest képi közhelyekkel torzítottad a valóságot, és ezekkel a képi közhelyekkel fogadták el valóságosnak nem-valóságot. Szóval számomra meglehetősen bizonytalan, hogy mi is a valóság, részemről meg sem próbálom ábrázolni.
Kovács Mihály
Szabolcsi Mihály
Veress Zsolt
Veress Zsolt
Ez a ˝...hamis (náci, szocialista, népiesch, munkásch, nemzethy, stb.) realizmus....˝ meghatározás tetszik. Ez a meghatározás azt hiszem a történelemben, sok évszázadra vissza, sok alkotásra jellemző lehet.
Igen, általánosságra vonatkozott a kérdésem. Nem az a kérdésem, hogy itt vagy máshol, ez, vagy az a kortárs fotós szocreálban alkot-e, hanem az volt a kérdésem, hogy hathat-e még az az ideológia, ami nemzetiszocializmusban az elfajzott, az internacionalista szocializmusban a nyugati, ˝nem szocReál ˝ellen ágál?Válaszod szerint ez a ˝hamis realizmus˝ jelen van még ma is. Nekem is ez az érzésem. Bár ha belegondolok a hamis realizmus (tetszik ez a meghatározás) mindig is jelen volt a művészetben. Mint Leonardónál is egy teátrális színpad-szerű jelent lett az Utolsó vacsora. Ezt nem hibának tartom, ezt kérték a mestertől, és ő igen korrektül megcsinálta.
De mint ez a gondolatom is jelzi, az hogy mi a ˝hamis realizmus˝, az meglehetősen szubjektív.
Kovács Mihály