Alapította: Dékán István 1996-ban

Gondolatok!

Legfrissebb témák
Hàt nem igazán kívánom visszaolvasni ezt a halom eszmefuttatást. Nagyjából látom, hogy megint a technikai tökély a téma, vagy ilyesmi... Innen is el lehet indulni..persze. Ugyanakkor pedig lehet embereknek gigászian hatalmas technikai tudásuk még gigászibb kanoneosokkal
Komlós Gabriella
2019-10-13
Tibor: valami hasonlót mondtunk, de nem pont így; (magam is voltam fotószakkör-vezető:) Aki valóban készségszinten elsajátította a kapásból való helyes exponálást (akkoriban a még kézi élesállítással együtt), Annak nem kell többé a beállításokon gondolkodnia, csak fotózni... :)
Szabolcsi Mihály
2019-10-12
Apropó kovács, kovàcsműhely: anno valaki csúnyán belekötött Tothzsu egy ilyen témájú szerintem kitűnő fotójába, valami művi beállítás  és nem természetes fény hatás miatt ,ha jól emlékszem. Történetesen jártam abban a kovács műhelyben ami ma is működik. A kép abszolút valóság hű kitűnő helyzet ábrázolás volt. Tehát TUDOM , hogy a meglehetősen durva kritikának nem volt semmi alapja. A baj az,  hogy ezt a kritizáló nem tudta!!!
Veress Zsolt
2019-10-12
Tibor: Ennyi a lényeg.
Deák Lajos
2019-10-12
Az igényes  kezdő  iskolában megtanítják az elméleti és a használói alapokat, beállításokat, majd készség szinten begyakorolják.
A haladó szinten mondottak: Felejtsetek el mindent és fotózzatok, fotózzatok. Eleinte döcögős, de láss csodát kezdenek jók lenni

Szendrei Tibor József
2019-10-12
Kedves Péter !
Érdekes amiket írsz. Különösen, ha a nekem és a Veress Zsoltnak adott választ is összehasonlítom.A nekem szóló válaszban írtál a kovácsos képedről. Ezzel kapcsolatban a kérdés: Lehet-e egy skanzenben igazi műhelyt, igazi műhelymunkát bemutatni? Valóság-e az ami ott a valóságban történik? Ha elolvasom a Veress Zsoltnak írt válaszodban lévő egyetemi jegyzetből származó idézetet egy kérdés fogalmazódik meg : Az a kritika a képeddel szemben, hogy nem piszkos a keze és az arca a kovácsnak, az nem egy tökéletes példája az amatőr esztétikájának, miszerint  ˝amatőr esztétikájára a képi közhelyek használata......jellemző˝?
Mert az amit ott a skanzenben fotóztál az a valóság volt. Legfeljebb érzékeltetni kellet volna valahogy, hogy az ott egy skanzen, egy bemutató munka volt. Ehhez képest képi közhelyekkel torzítottad a valóságot, és ezekkel a képi közhelyekkel fogadták el valóságosnak nem-valóságot. Szóval számomra meglehetősen bizonytalan, hogy mi is a valóság, részemről meg sem próbálom ábrázolni.

Kovács Mihály
2019-10-12
Igen, a technikai tökéletesség az alap - ha az nincs meg, minden közölni szándékolt gondolat összeomlik. Akadhat ugyan néhány kivétel - pl. különleges helyzetben készített riportkép - ami annyira zseni, hogy a néző észre se veszi a hibát; de az nagyon ritka, szabályt erősítő kivétel.
Szabolcsi Mihály
2019-10-12
... hisz itt erről lenne szó ,nem ?
Veress Zsolt
2019-10-12
Érdekes, de egy kicsit hosszúra nyúlt és vitatható eszmefuttatások a kép tartalmáról. De mi van akkor ha a fotó tekhnikailag tőkéletes
Veress Zsolt
2019-10-12
Kedves Péter !
Ez a ˝...hamis (náci, szocialista, népiesch, munkásch, nemzethy, stb.) realizmus....˝  meghatározás tetszik. Ez a meghatározás azt hiszem a történelemben, sok évszázadra vissza, sok alkotásra jellemző lehet.
Igen, általánosságra vonatkozott a kérdésem. Nem az a kérdésem, hogy itt vagy máshol, ez, vagy az a kortárs fotós szocreálban alkot-e, hanem az volt a kérdésem, hogy hathat-e még az az ideológia, ami nemzetiszocializmusban az elfajzott, az internacionalista szocializmusban a nyugati,  ˝nem szocReál ˝ellen ágál?Válaszod szerint ez a ˝hamis realizmus˝ jelen van még ma is. Nekem is ez az érzésem. Bár ha belegondolok a hamis realizmus (tetszik ez a meghatározás) mindig is jelen volt a művészetben. Mint Leonardónál is egy teátrális színpad-szerű jelent lett az Utolsó vacsora. Ezt nem hibának tartom, ezt kérték a mestertől, és ő igen korrektül megcsinálta.
De mint ez a gondolatom is jelzi, az hogy mi a ˝hamis realizmus˝, az meglehetősen szubjektív.

Kovács Mihály
2019-10-11
Tavaly júniusban még ott volt. Miskolc, Andrássy Gyula u. 36 - Google map-on megnézhető :)
Szabolcsi Mihály
2019-10-11
Szívesen nézek szocreál alkotásokat. Emlék  humor kategóriában
Szendrei Tibor József
2019-10-11
Kedves Péter !
Az első mondatodban arról írsz, hogy \\\"Nemigen hiszem, hogy van ilyen hatás...\\\"-a  a szocializmusnak a mai művészetre. Belül viszont ezt írod: \\\"...
Nos, kérdésedre visszatérve, igen, van hatása a szocreálnak, hogyne lenne.....\\\"Ebből azt szűröm le, hogy erre a kérdésre a válaszod bizonytalan. Én is bizonytalan ebben a kérdésben, ezért kérdezlek benneteket. Részemről úgy gondolom, hogy még mindig van hatása a szocialista kultúrpolitikának a mai alkotásokra. Egy kiegészítés: Nem csak a 45 utáni szocializmusra gondoltam, amikor a szocializmusokat említettem. Említettem a nemzeti szocializmust is, ahol ahol elfajzott művészeknek voltak nevezve a hatalomnak nem tetsző, nem realista művészek.Részemről az a kérdés, hogy mennyire kell ezzel a múlttal szembenézni?

Kovács Mihály
2019-10-11
Elmaradás 2:Kedves János !Igen, a valóságábrázolás régi dolog. Lehet emlegetni az akadémikus festőket is akár. Bár az ő festészetük, mint ahogyan a régi mesterek művei sem igazán voltak valósághűek. Valóságosnak hatott a táj, a drapéria, az emberi alak, de maga az egész szituáció megrendezett, allegorikus, szimbolikus, mesterkélt volt. Mondjuk az \"Utolsó vacsora\" .... bárkitől, hiába mesterien megfestett jellemek mozdulatok tárháza, akkor sem volt a valóság. Maradva a legismertebbnél Leonardo freskójánál: Szerinted mennyire valószínű hogy egy baráti-tanítványi kör így üljön egy asztalhoz? Egy oldalon, egymás mellett, az asztal másik fele pedig üres? Színpadi beállítás az egész.Természetesen a valóságábrázolást, az úgynevezett valóságábrázolást nem kell elfelejteni. Részemről ezt nem mondtam soha. Részemről csak reagáltam Ferenc bejegyzésére, amely szerintem azonosította a \"valóságábrázolást\" a minőséggel.Én mindig is azt mondtam amit Pétertől is lehet olvasni, hogy minden műfajnak megvan a helye, csak a kép legyen jó.
Kovács Mihály
2019-10-11
Először az elmaradások:Ferenc!Jó, akkor legyen tegeződés. 
Kovács Mihály
2019-10-11
Igen, ez igaz, Te írtál erről. De a valóság-fényképezőktől nem igen találok semmit.Szerinted mennyire hathat még ma is a nemzeti és az internacionalista szocializmus az avangardot megbélyegző, a realista ábrázolást támogató kultúrpolitkája?
Kovács Mihály
2019-10-10
Péter irigyellek!Én már sokkal régebben elvesztettem a fonalat.Nem is tudom kaptam-e választ a kérdésemre.
Kovács Mihály
2019-10-10
\"a szellemi termék az, ami az anyagban lévő látható és látens lehetőségek kihasználásának mértékét.\"
...no komment... :)

Szabolcsi Mihály
2019-10-10
A hozzáadott érték az az alkotói képesség, amely az alkotó kezébe került anyagban látható lehetőségek kiaknázásának mértékét jelöli, míg a szellemi termék az, ami az anyagban lévő látható és látens lehetőségek kihasználásának mértékét. Mindkét esetben egy valóságból/agyag/, egy magasabb dimenziójú valóság /kerámia/ jön létre. Maradván a hasonlatnál, lehet az eredmény egyszerű fazék, vagy pl Kenyérszegő szobor. Az én olvasatomban.
Deák Lajos
2019-10-10
Amióta világ a világ, mindig voltak celebek. Korlátozódjunk most a képzőművészetre. A középkorban Jézus, Mária, a szentek voltak a főszereplők, a szocializmusban a fényes izmú olvasztárok, bitumen öntők, ők ellenfényben, és a Soós Imre mosolyú fiatal munkások, parasztok, manapság a nyomorban élők, a hajléktalanok, az ápolatlanok jelentik a megelőlegezett sikert. Ez rendben is van, az viszont már nincs rendben, ha ezeket, vagy az éles szemű arcképeket tekintjük a valóságnak. Ezek maximum a valóság igen szűk szegmensei. Feltenném a kérdést, hogy melyik a valóság, az erdőben növő fa, vagy amit Makovecz Imre épített belőle, egy marék agyag, vagy Kovács Margit kerámiái. 
Melyik az a valóság közülük,  ami hordoz hozzáadott értéket, hiszen az alkotó tevékenység lényege éppen a hozzáadott érték, vagy ahogy szoktam volt mondani, a létrehozott szellemi termék. Igenis valóság Lex Mónika guggoló embere, Komlós Gabriella halfejű nője, Kiss Tibor fantáziaképei, mint ahogy Nagy János, vagy Szabolcsi Mihály portréi, Schafer András, vagy Bibó Jenő gyönyörű tájképei, Aczél Péter, vagy Szendrei Tibor különleges megfogalmazású mozgásábrázolásai, és írhatnám napestig a neveket, a kérdés csak annyi: ki az, akinek az alkotásai több hozzáadott értéket,  több szellemi terméket tartalmazó valóságot ábrázolnak, még akkor is, ha a végeredmény nem mindenkinek van ínyére.

Deák Lajos
2019-10-10
Ami fontos:
 Jók a Mihály képei. Egyediek, érdekesek, izgalmasak

Szendrei Tibor József
2019-10-10
Ja igen! A valóságábrázolást nem a szocializmusban találták ki, hanem sokkal - sokkal hamarább! A valóságábrázolás volt az alapja a fotózásnak, amikor  ezt feltalálták annak idején! A valóságábrázolás szerves része  sok művészeti területnek még ebben a nagy modernizálós világban is! 
Mindég is voltak hagyományos és modern stílusok (a valóságábrázolás mint ilyen a hagyományosok közé tartozik)! Mi lenne ha  eldobnánk mindent ami hagyományos?

János Müller
2019-10-10
Mihály (ezúttal is a Kovács, és nem a Szabolcsi), azt veszem ki a válaszodból, hogy a kultúrharc mégsem fokozódik, ami jó hír elkényelmesedett lelkemnek. És kérlek, ne önözz, mert x éve ismerjük már egymást, még ha csak virtuálisan is. A hozzászólásaimat nem én írom alá doktornémetferencként, hanem a gép.
Dr. Németh Ferenc
2019-10-10
Ferenc: Kovács druszám nem ért hozzá, csak szómenésben szenved... :)
Szabolcsi Mihály
2019-10-10
Tisztelt Dr Németh Ferenc !Elnézést kérek, ha nem fogalmaztam teljesen egyértelműen, most megpróbálok:-Nem csak Önre gondoltam amikor leírtam a gondolatomat, hanem általánosságban véve az \"amatőr-fotó szcéná...\"-ra. Ebben természetesen többé-kevésbé Ön is benne van. 
-Amikor a \"....mai valóságábrázolási mánia a szocreálnak nevezett dolog mélyen berögzült folyomány.....\" -áról írtam, akkor nem arra gondoltam, hogy konkrétan a szocialista realizmust követik a \"valóságot ábrázolók\", hanem arra, hogy a szocialista realizmusból megmaradt a realizmus, az úgynevezett \"valóság\" ábrázolása. Mint ahogyan megmaradt a \"valóságábrázolók\" mélyről jövő ellenkezése is az absztrakttal, a nonfiguratívval, szürrealistával és modernebb társaival szemben. Pont úgy mint a szocializmusok idején.-Ez a gondolat mint írtam az elején nem csak Önre, még csak nem is más amatőr fotósra, fotósokra vonatkozik, hanem magamra is. Én is a rendszerváltás előtt kezdtem fotózni, akkor tanítottak a képszerkesztésre, terelgettek a témaválasztásban. Akkoriban még csak könyvtárban lehetett találkozni nyugati kortárs művészeti (print)újságokkal. Számomra szembetűnő volt, a nyugatiak technikai és témaválasztási sokfélesége, ami szemben állt azzal amit itthon elvártak egy művésztől, egy amatőr fotóstól.Szóval ez a gondolat bennem már nagyon régen kezdett megfogalmazódni, és nagyon tudatosan próbálom levetni a valóságábrázolás kényszerét. Ha úgy van kedvem, úgy látom helyesnek, akkor nincs képeimen beavatkozás, de ha úgy gondolom, akkor elrugaszkodok az úgynevezett valóságtól. De még mindig sokszor megköti a fantáziámat a kényszer.Szóval ez a gondolat nem Ön elleni, nem a többi valóságábrázolók elleni cikizés, hanem egy gondolat ami még magam ellen is irányul. És egy kíváncsi kérdésfeltevés, hogy erről Ön s mások mit gondolnak?
 

Kovács Mihály
2019-10-10