Érdekes, de egy kicsit hosszúra nyúlt és vitatható eszmefuttatások a kép tartalmáról. De mi van akkor ha a fotó tekhnikailag tőkéletes Veress Zsolt
2019-10-12
Kedves Péter ! Ez a ˝...hamis (náci, szocialista, népiesch, munkásch, nemzethy, stb.) realizmus....˝ meghatározás tetszik. Ez a meghatározás azt hiszem a történelemben, sok évszázadra vissza, sok alkotásra jellemző lehet. Igen, általánosságra vonatkozott a kérdésem. Nem az a kérdésem, hogy itt vagy máshol, ez, vagy az a kortárs fotós szocreálban alkot-e, hanem az volt a kérdésem, hogy hathat-e még az az ideológia, ami nemzetiszocializmusban az elfajzott, az internacionalista szocializmusban a nyugati, ˝nem szocReál ˝ellen ágál?Válaszod szerint ez a ˝hamis realizmus˝ jelen van még ma is. Nekem is ez az érzésem. Bár ha belegondolok a hamis realizmus (tetszik ez a meghatározás) mindig is jelen volt a művészetben. Mint Leonardónál is egy teátrális színpad-szerű jelent lett az Utolsó vacsora. Ezt nem hibának tartom, ezt kérték a mestertől, és ő igen korrektül megcsinálta. De mint ez a gondolatom is jelzi, az hogy mi a ˝hamis realizmus˝, az meglehetősen szubjektív. Kovács Mihály
2019-10-11
Tavaly júniusban még ott volt. Miskolc, Andrássy Gyula u. 36 - Google map-on megnézhető :) Szabolcsi Mihály
2019-10-11
Szívesen nézek szocreál alkotásokat. Emlék humor kategóriában Szendrei Tibor József
2019-10-11
Kedves Péter ! Az első mondatodban arról írsz, hogy \\\"Nemigen hiszem, hogy van ilyen hatás...\\\"-a a szocializmusnak a mai művészetre. Belül viszont ezt írod: \\\"... Nos, kérdésedre visszatérve, igen, van hatása a szocreálnak, hogyne lenne.....\\\"Ebből azt szűröm le, hogy erre a kérdésre a válaszod bizonytalan. Én is bizonytalan ebben a kérdésben, ezért kérdezlek benneteket. Részemről úgy gondolom, hogy még mindig van hatása a szocialista kultúrpolitikának a mai alkotásokra. Egy kiegészítés: Nem csak a 45 utáni szocializmusra gondoltam, amikor a szocializmusokat említettem. Említettem a nemzeti szocializmust is, ahol ahol elfajzott művészeknek voltak nevezve a hatalomnak nem tetsző, nem realista művészek.Részemről az a kérdés, hogy mennyire kell ezzel a múlttal szembenézni? Kovács Mihály
2019-10-11
Elmaradás 2:Kedves János !Igen, a valóságábrázolás régi dolog. Lehet emlegetni az akadémikus festőket is akár. Bár az ő festészetük, mint ahogyan a régi mesterek művei sem igazán voltak valósághűek. Valóságosnak hatott a táj, a drapéria, az emberi alak, de maga az egész szituáció megrendezett, allegorikus, szimbolikus, mesterkélt volt. Mondjuk az \"Utolsó vacsora\" .... bárkitől, hiába mesterien megfestett jellemek mozdulatok tárháza, akkor sem volt a valóság. Maradva a legismertebbnél Leonardo freskójánál: Szerinted mennyire valószínű hogy egy baráti-tanítványi kör így üljön egy asztalhoz? Egy oldalon, egymás mellett, az asztal másik fele pedig üres? Színpadi beállítás az egész.Természetesen a valóságábrázolást, az úgynevezett valóságábrázolást nem kell elfelejteni. Részemről ezt nem mondtam soha. Részemről csak reagáltam Ferenc bejegyzésére, amely szerintem azonosította a \"valóságábrázolást\" a minőséggel.Én mindig is azt mondtam amit Pétertől is lehet olvasni, hogy minden műfajnak megvan a helye, csak a kép legyen jó. Kovács Mihály
2019-10-11
Először az elmaradások:Ferenc!Jó, akkor legyen tegeződés. Kovács Mihály
2019-10-11
Igen, ez igaz, Te írtál erről. De a valóság-fényképezőktől nem igen találok semmit.Szerinted mennyire hathat még ma is a nemzeti és az internacionalista szocializmus az avangardot megbélyegző, a realista ábrázolást támogató kultúrpolitkája? Kovács Mihály
2019-10-10
Péter irigyellek!Én már sokkal régebben elvesztettem a fonalat.Nem is tudom kaptam-e választ a kérdésemre. Kovács Mihály
2019-10-10
\"a szellemi termék az, ami az anyagban lévő látható és látens lehetőségek kihasználásának mértékét.\" ...no komment... :) Szabolcsi Mihály
2019-10-10
A hozzáadott érték az az alkotói képesség, amely az alkotó kezébe került anyagban látható lehetőségek kiaknázásának mértékét jelöli, míg a szellemi termék az, ami az anyagban lévő látható és látens lehetőségek kihasználásának mértékét. Mindkét esetben egy valóságból/agyag/, egy magasabb dimenziójú valóság /kerámia/ jön létre. Maradván a hasonlatnál, lehet az eredmény egyszerű fazék, vagy pl Kenyérszegő szobor. Az én olvasatomban. Deák Lajos
2019-10-10
Amióta világ a világ, mindig voltak celebek. Korlátozódjunk most a képzőművészetre. A középkorban Jézus, Mária, a szentek voltak a főszereplők, a szocializmusban a fényes izmú olvasztárok, bitumen öntők, ők ellenfényben, és a Soós Imre mosolyú fiatal munkások, parasztok, manapság a nyomorban élők, a hajléktalanok, az ápolatlanok jelentik a megelőlegezett sikert. Ez rendben is van, az viszont már nincs rendben, ha ezeket, vagy az éles szemű arcképeket tekintjük a valóságnak. Ezek maximum a valóság igen szűk szegmensei. Feltenném a kérdést, hogy melyik a valóság, az erdőben növő fa, vagy amit Makovecz Imre épített belőle, egy marék agyag, vagy Kovács Margit kerámiái. Melyik az a valóság közülük, ami hordoz hozzáadott értéket, hiszen az alkotó tevékenység lényege éppen a hozzáadott érték, vagy ahogy szoktam volt mondani, a létrehozott szellemi termék. Igenis valóság Lex Mónika guggoló embere, Komlós Gabriella halfejű nője, Kiss Tibor fantáziaképei, mint ahogy Nagy János, vagy Szabolcsi Mihály portréi, Schafer András, vagy Bibó Jenő gyönyörű tájképei, Aczél Péter, vagy Szendrei Tibor különleges megfogalmazású mozgásábrázolásai, és írhatnám napestig a neveket, a kérdés csak annyi: ki az, akinek az alkotásai több hozzáadott értéket, több szellemi terméket tartalmazó valóságot ábrázolnak, még akkor is, ha a végeredmény nem mindenkinek van ínyére.
Deák Lajos
2019-10-10
Ami fontos: Jók a Mihály képei. Egyediek, érdekesek, izgalmasak Szendrei Tibor József
2019-10-10
Ja igen! A valóságábrázolást nem a szocializmusban találták ki, hanem sokkal - sokkal hamarább! A valóságábrázolás volt az alapja a fotózásnak, amikor ezt feltalálták annak idején! A valóságábrázolás szerves része sok művészeti területnek még ebben a nagy modernizálós világban is! Mindég is voltak hagyományos és modern stílusok (a valóságábrázolás mint ilyen a hagyományosok közé tartozik)! Mi lenne ha eldobnánk mindent ami hagyományos? János Müller
2019-10-10
Mihály (ezúttal is a Kovács, és nem a Szabolcsi), azt veszem ki a válaszodból, hogy a kultúrharc mégsem fokozódik, ami jó hír elkényelmesedett lelkemnek. És kérlek, ne önözz, mert x éve ismerjük már egymást, még ha csak virtuálisan is. A hozzászólásaimat nem én írom alá doktornémetferencként, hanem a gép.
2019-10-10
Ferenc: Kovács druszám nem ért hozzá, csak szómenésben szenved... :) Szabolcsi Mihály
2019-10-10
Tisztelt Dr Németh Ferenc !Elnézést kérek, ha nem fogalmaztam teljesen egyértelműen, most megpróbálok:-Nem csak Önre gondoltam amikor leírtam a gondolatomat, hanem általánosságban véve az \"amatőr-fotó szcéná...\"-ra. Ebben természetesen többé-kevésbé Ön is benne van. -Amikor a \"....mai valóságábrázolási mánia a szocreálnak nevezett dolog mélyen berögzült folyomány.....\" -áról írtam, akkor nem arra gondoltam, hogy konkrétan a szocialista realizmust követik a \"valóságot ábrázolók\", hanem arra, hogy a szocialista realizmusból megmaradt a realizmus, az úgynevezett \"valóság\" ábrázolása. Mint ahogyan megmaradt a \"valóságábrázolók\" mélyről jövő ellenkezése is az absztrakttal, a nonfiguratívval, szürrealistával és modernebb társaival szemben. Pont úgy mint a szocializmusok idején.-Ez a gondolat mint írtam az elején nem csak Önre, még csak nem is más amatőr fotósra, fotósokra vonatkozik, hanem magamra is. Én is a rendszerváltás előtt kezdtem fotózni, akkor tanítottak a képszerkesztésre, terelgettek a témaválasztásban. Akkoriban még csak könyvtárban lehetett találkozni nyugati kortárs művészeti (print)újságokkal. Számomra szembetűnő volt, a nyugatiak technikai és témaválasztási sokfélesége, ami szemben állt azzal amit itthon elvártak egy művésztől, egy amatőr fotóstól.Szóval ez a gondolat bennem már nagyon régen kezdett megfogalmazódni, és nagyon tudatosan próbálom levetni a valóságábrázolás kényszerét. Ha úgy van kedvem, úgy látom helyesnek, akkor nincs képeimen beavatkozás, de ha úgy gondolom, akkor elrugaszkodok az úgynevezett valóságtól. De még mindig sokszor megköti a fantáziámat a kényszer.Szóval ez a gondolat nem Ön elleni, nem a többi valóságábrázolók elleni cikizés, hanem egy gondolat ami még magam ellen is irányul. És egy kíváncsi kérdésfeltevés, hogy erről Ön s mások mit gondolnak?
Kovács Mihály
2019-10-10
(Kovács) Mihály, melyik általam megnevezett képen véled te érezni a szocialista realizmus mélyen berögzült hagyományát? Ha kimutatod, hogy valamelyik bármilyen tekintetben is őrzi a szocreálnak nevezett dolog bukéját, küldök neked egy üveg Chivas Regalt.
2019-10-09
Érdekes ez a \"valóságábrázolás\"-i mánia az amatőr-fotó szcénában:Az amatőr művészeti mozgalmak a munkásmozgalmak részeként indultak a háború előtt.Ez a munkás-művész, amatőr-művész mozgalom a háború után a szocializmusban/kommunista diktatúrában bontakozott ki.Természetesen szigorúan a szocialista realizmus keretei közt, a valóság ábrázolásával. A nyugati elfajzott/absztrakt dolgok kerülendőek voltak.Valahogy az az érzésem, hogy hogy ez a mai valóságábrázolási mánia a szocreálnak nevezett dolog mélyen berögzült folyománya. Kovács Mihály
2019-10-09
Ahogy már többször mondottam volt: Minden valóság ami létezik, tehát bármi van is a képen az valóság, ráadásul mindenki által látható valóság. Zsolt ez a kérdésedre is választ ad. Deák Lajos
2019-10-09
Egy szép tájkép például nem valóság ábrázolás ? Csak kérdem. Veress Zsolt
2019-10-09
Ferenc: a fotó rendeltetése a valóságábrázolás; a többi csak művészkedő l\'art pour l\'art lyáccadozás :) Szabolcsi Mihály
2019-10-09
Kedves Ferenc az ajánló lehetőség egy másik státusz. L Tamás Varga
2019-10-09
Néhány igazán remek kép tűnt fel mostanában az oldalon, a legtöbbjük most is a kezdőlapon látható. Örvendetes konstelláció. Ilyenekre gondolok, mint pl. Ilocky Judit: Háztáji, Aczél Péter: Hang születik, Szabolcsi Mihály: Rá egy lapáttal, Lex Mónika: Düh, Lőrincz Zsóka: A sorjázó magánya c. képei, és másokat is említhetnék. Az talán véletlen, hogy ezek mindegyike fekete-fehér, de az nem, hogy mindegyik valóságábrázoló fotó, hiszen ez a műfaj a kedvencem, így ezek közül szemelgettem. Másvalaki másokat választott volna, de a lényeg, hogy legyen miből válogatni, és úgy tűnik, most éppen van. Remélem, a jelenség tartós lesz, és az új tagok is tisztán láthatják, mi az a szint, ami a Fotóvilágot fémjelzi.
Veress Zsolt
Veress Zsolt
Ez a ˝...hamis (náci, szocialista, népiesch, munkásch, nemzethy, stb.) realizmus....˝ meghatározás tetszik. Ez a meghatározás azt hiszem a történelemben, sok évszázadra vissza, sok alkotásra jellemző lehet.
Igen, általánosságra vonatkozott a kérdésem. Nem az a kérdésem, hogy itt vagy máshol, ez, vagy az a kortárs fotós szocreálban alkot-e, hanem az volt a kérdésem, hogy hathat-e még az az ideológia, ami nemzetiszocializmusban az elfajzott, az internacionalista szocializmusban a nyugati, ˝nem szocReál ˝ellen ágál?Válaszod szerint ez a ˝hamis realizmus˝ jelen van még ma is. Nekem is ez az érzésem. Bár ha belegondolok a hamis realizmus (tetszik ez a meghatározás) mindig is jelen volt a művészetben. Mint Leonardónál is egy teátrális színpad-szerű jelent lett az Utolsó vacsora. Ezt nem hibának tartom, ezt kérték a mestertől, és ő igen korrektül megcsinálta.
De mint ez a gondolatom is jelzi, az hogy mi a ˝hamis realizmus˝, az meglehetősen szubjektív.
Kovács Mihály
Szabolcsi Mihály
Szendrei Tibor József
Az első mondatodban arról írsz, hogy \\\"Nemigen hiszem, hogy van ilyen hatás...\\\"-a a szocializmusnak a mai művészetre. Belül viszont ezt írod: \\\"...
Nos, kérdésedre visszatérve, igen, van hatása a szocreálnak, hogyne lenne.....\\\"Ebből azt szűröm le, hogy erre a kérdésre a válaszod bizonytalan. Én is bizonytalan ebben a kérdésben, ezért kérdezlek benneteket. Részemről úgy gondolom, hogy még mindig van hatása a szocialista kultúrpolitikának a mai alkotásokra. Egy kiegészítés: Nem csak a 45 utáni szocializmusra gondoltam, amikor a szocializmusokat említettem. Említettem a nemzeti szocializmust is, ahol ahol elfajzott művészeknek voltak nevezve a hatalomnak nem tetsző, nem realista művészek.Részemről az a kérdés, hogy mennyire kell ezzel a múlttal szembenézni?
Kovács Mihály
Kovács Mihály
Kovács Mihály
Kovács Mihály
Kovács Mihály
...no komment... :)
Szabolcsi Mihály
Deák Lajos
Melyik az a valóság közülük, ami hordoz hozzáadott értéket, hiszen az alkotó tevékenység lényege éppen a hozzáadott érték, vagy ahogy szoktam volt mondani, a létrehozott szellemi termék. Igenis valóság Lex Mónika guggoló embere, Komlós Gabriella halfejű nője, Kiss Tibor fantáziaképei, mint ahogy Nagy János, vagy Szabolcsi Mihály portréi, Schafer András, vagy Bibó Jenő gyönyörű tájképei, Aczél Péter, vagy Szendrei Tibor különleges megfogalmazású mozgásábrázolásai, és írhatnám napestig a neveket, a kérdés csak annyi: ki az, akinek az alkotásai több hozzáadott értéket, több szellemi terméket tartalmazó valóságot ábrázolnak, még akkor is, ha a végeredmény nem mindenkinek van ínyére.
Deák Lajos
Jók a Mihály képei. Egyediek, érdekesek, izgalmasak
Szendrei Tibor József
Mindég is voltak hagyományos és modern stílusok (a valóságábrázolás mint ilyen a hagyományosok közé tartozik)! Mi lenne ha eldobnánk mindent ami hagyományos?
János Müller
Szabolcsi Mihály
-Amikor a \"....mai valóságábrázolási mánia a szocreálnak nevezett dolog mélyen berögzült folyomány.....\" -áról írtam, akkor nem arra gondoltam, hogy konkrétan a szocialista realizmust követik a \"valóságot ábrázolók\", hanem arra, hogy a szocialista realizmusból megmaradt a realizmus, az úgynevezett \"valóság\" ábrázolása. Mint ahogyan megmaradt a \"valóságábrázolók\" mélyről jövő ellenkezése is az absztrakttal, a nonfiguratívval, szürrealistával és modernebb társaival szemben. Pont úgy mint a szocializmusok idején.-Ez a gondolat mint írtam az elején nem csak Önre, még csak nem is más amatőr fotósra, fotósokra vonatkozik, hanem magamra is. Én is a rendszerváltás előtt kezdtem fotózni, akkor tanítottak a képszerkesztésre, terelgettek a témaválasztásban. Akkoriban még csak könyvtárban lehetett találkozni nyugati kortárs művészeti (print)újságokkal. Számomra szembetűnő volt, a nyugatiak technikai és témaválasztási sokfélesége, ami szemben állt azzal amit itthon elvártak egy művésztől, egy amatőr fotóstól.Szóval ez a gondolat bennem már nagyon régen kezdett megfogalmazódni, és nagyon tudatosan próbálom levetni a valóságábrázolás kényszerét. Ha úgy van kedvem, úgy látom helyesnek, akkor nincs képeimen beavatkozás, de ha úgy gondolom, akkor elrugaszkodok az úgynevezett valóságtól. De még mindig sokszor megköti a fantáziámat a kényszer.Szóval ez a gondolat nem Ön elleni, nem a többi valóságábrázolók elleni cikizés, hanem egy gondolat ami még magam ellen is irányul. És egy kíváncsi kérdésfeltevés, hogy erről Ön s mások mit gondolnak?
Kovács Mihály
Kovács Mihály
Deák Lajos
Veress Zsolt
Szabolcsi Mihály
L Tamás Varga